Politikusok és erős nőalakok a színházban

Hol tart a mentorprogram folyamata?

A Sufni-projekt nyilvános része az év elején kezdődött, amikor kiírtuk a pályázatot. A pályaművek tavasszal beérkeztek, májusban pedig értesítettük a két nyertest. Júniusban kihirdettük a színészeknek az új évad részletes szereposztásait, ekkor véglegesedett a két produkció stábja is. Már csak a próbafolyamat van hátra. A társulat ebben aktívan részt vesz, a fiatal alkotók így számos iránymutatást kapnak, de mindenekelőtt Zsámbéki Gábor az, akinek a kezében összpontosul a mentori feladat.

Mikor mutatják be a két nyertes előadást?

Decemberben debütál Bagossy Júlia projektje, a Médeia, áprilisban pedig Dohy Balázs pályaműve, A politikusok.

Mit lehet tudni a nyertes pályázókról és az előadásokról?

A Sufni-projekt kiírására bárki pályázhatott, aki korábban már foglalkozott színházzal, és legfeljebb harmincéves. De ami a leginkább számított, hogy a pályázó mennyire felkészült. Két fontos kérdés volt: mit és miért akarnak megcsinálni a színházban. Az érveket mérlegeltük. Bagossy Júlia négy éve kezdett a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) színházrendező szakán. A modellváltás után ő is, mint sokan mások, átmentette diplomáját egy külföldi egyetemre, tanulmányait is ott fejezi be. Nagyon fiatal alkotóról van szó, Euripidész híres tragédiája, a Médeia kortárs változatát viszi színre, a színészek improvizációi alapján tervezi újraírni. Az alapvetés egy igazán nagy európai mítosz, középpontban egy erős női alakkal, amit jelenkori környezetben szeretne elmesélni. Remélhetőleg ebből egy új magyar dráma születik, a főszerepet Pálos Hanna játssza.

Újítanak, kísérleteznek

A másik nyertesről mit lehet tudni?

Dohy Balázs egy éve végzett dramaturgként Ludwingsburgban, szintén a Freeszfe diplomamentésének hála. Több sikeres rendezése volt az elmúlt években. Ő kifejezetten szövegközpontú drámai anyaggal foglalkozik. A politikusok egy kortárs német dráma, Wolfram Lotz írta, német nyelvterületen előszeretettel játsszák. Egy posztdramatikus szöveget igazán nehéz színpadra vinni, így ez egyszerre nagy kihívás és érdekes kísérlet. Mindkét tervezett előadásról elmondható, hogy kiemelten fontos bennük az újító és kísérletező kedv.

 A beérkező pályaművek között akadtak visszatérő ötletek vagy sémák?

Nem. Rettenetesen sokszínű volt, eredeti ötletekkel. Saját alapanyagból készült monodrámától a Katona színészeire megírt kész színdarabon át egészen a regényadaptációkig mindenféle formával találkoztunk. Nagyon sokan pályáztak úgy, hogy nem egy meglévő darabbal akartak foglalkozni, hanem a színészekkel közösen szerettek volna kialakítani egy új művet valamilyen koncepció mentén. Ennek kifejezetten örültem. Egy ponton túl a Médeia is ilyen, hiszen nem az eredeti darabot interpretálják, hanem a központi problematikát gondolják újra alkotók és színészek. Sok olyan téma merült fel, amely az országunk és társadalmunk mostani helyzetéről kívánt beszélni, vagy generációs kérdéseket feszegettek volna.

Mit várnak a mentorprogramtól?

Azt szerettük volna, hogy fiatal alkotók kerüljenek a színház látószögébe. Ezáltal olyan művészekre is felfigyeltünk, akik bár nem kerültek ki győztesként a pályázaton, munkásságukra mégis érdemes a jövőben jobban odafigyelni. Abban reménykedünk, hogy a két produkció, a fiatal alkotókkal való közös munka a társulatra is frissítő hatással lesz. A színház perspektíváját szerettük volna tágítani.

Egyre több megszorítás között

A jelenlegi rezsihelyzet mennyire befolyásolja a mentorprogramot?

Az elmúlt években folyamatosan csökkennek a támogatások, így semmi sem tud akadály nélkül lefutni. Minden területen akadnak megszorítások, évről évre egyre több. A Sufni kicsi terében az alkotóknak elsősorban a színészekből és az ő jelenlétükből kell kiindulniuk, valamint a színház saját eszközparkját használhatják, ami szerencsére nem csekély.

Tervezik, hogy ezt a két előadást a következő évadokban is műsorra tűzik majd, illetve szeretnék-e folytatni ezt a mentorprogramot?

A cél mindenképpen az, hogy ezek az előadások fussanak, és a színház repertoárján addig menjenek, amíg érdeklődés van irántuk. A Katona József Színház negyvenéves évfordulója apropóján hirdettük meg a pályázatot, de a következő hónapokban meglátjuk ennek a tanulságait. Remélem, a program a jövőben folytatódik.

(Borítókép: Bodnár Patrícia / Index)