Új lehetőség, vagy művészetgyalázás?

A digitális művészetek korában visszatérő kérdés, hogy a mesterséges intelligencia alkalmazása az alkotási folyamatban mennyire tekinthető valós művészetnek. Ezt a kérdést feszítette tovább egy coloradói, művészeti verseny,

Az alkotó, Jason M. Allen az internetes Midjourney alkalmazást vette alapul műve elkészítésekor, melyért az alkotó közösség durván elítélte, és csalással vádolja. A versenyben kiemelten fontos volt a digitális művészet újszerű alkalmazása, és nem volt kitétel, hogy a mesterséges intelligencia használata tiltva lenne, így a verseny bírái utólag sem bánták meg döntésüket.

Új lehetőség lehet?

Az egyik zsűritag, Cal Duran a CNN témában közzétett cikke szerint azt mondta, hogy a döntés pillanatában nem tudta, hogy a Midjourney alkalmazást használta Allen, de utólag sem döntene másképp. Szerinte a mesterséges intelligencia használata, mint művészeti segédeszköz új lehetőségeket ad az alkotók számára a látószögük kibővítésére. Hasonló nézőponton van maga Jason M. Allen is, aki hozzátette, hogy szemben az alapvető elképzeléssel

ez sem úgy megy, hogy beírunk néhány parancsszót, majd versenyeket nyerünk vele.

– nyilatkozta a CNN-nek.

Elmondása szerint három képpel is nevezett a versenyre, melyek mögött több, mint nyolcvan munkaóra van. Alapból az, hogy a programmal elérje a kívánt eredményt, sem olyan könnyű, tekintve, hogy a mesterséges intelligencia nem mindig azt teszi, amit kérnek tőle.

majd ezeken is tovább kellett finomítson Photoshop segítségével, mert az egyik nőalaknak például hiányzott a feje. Miután a képszerkesztő programmal orvosolta a hibákat, a kép felbontásán kellett javítania, ezután tudta csak elvinni az anyagot a helyi nyomdába, hogy azt egy rendes vászonra kinyomtassák.

Egy CNN interjúban megkérdezték Jerry Saltz műkritikust a témáról, aki azt mondta, hogy a mesterséges intelligencia magától nem képes kreatív és egyedi megoldások véghezvitelére, pont ezért érdemes egy eszközként tekinteni rá könnyebb megoldás helyett. Feleleveníti továbbá a 19. század művészeti közmegítélését, ahol még a legbriliánsabb elmék is azt gondolták, hogy a kamera elterjedése tönkre fogja tenni az alkotóművészetet, de ehelyett új perspektívákat nyitott.