Bódy Gábor hintóitól a Terror Háza pengefaláig

Mintha egy fémdobozt tapintanánk, olyan kézbe venni az ATTILAFK művésznéven alkotó F. Kovács Attila most megjelent élménykönyvét. Az ezüst műtárgy – mert ez a „könyvmonstrum” az – fedelén már találkozhatunk azokkal a szimbólumokkal, amelyek meghatározzák e sokoldalú tervezőművész életpályáját, ha pedig belelapozunk, olyan, mintha minden egyes oldalon valami élmény várna ránk: lapozunk, és újra egy élmény ér minket.

Pontosan ez volt a célja a könyv elkészítésének, hiszen F. Kovács Attila munkásságát nem is lehet másképp visszaadni, csak úgy, ha az eddigi sok műfajú alkotások – film- és operadíszletek, rendhagyó múzeumok, étterembelsők és dizájnbútorok – után egy újabb mű szüleik, újabb műfajban, ezúttal könyv formájában. Maga a kötet is műfajon kívüli, műfajok fölötti, akár csak F. Kovács Attila életműve.

Metaforikus zsákokba pakolt életmű

A könyvet a Kieselbach Galéria adta ki, Kieselbach Tamás ugyanis azt tapasztalta élete során, hogy minden gyűjtemény szétbomlik egyszer, és öröm látni, amikor egy-egy művész kézbe tudja venni saját életét, saját alkotásait, ezért kezdtek könyveket kiadni. Ezért kereste meg F. Kovács Attilát is a kötet ötletével, aki először nem értette, miért is kellene valamifajta „nekrológot” készíteni, aztán ahogy Rieder Gábor szerkesztővel elkezdtek dolgozni, úgy kezdte élvezni a közös munkát.

Azt mindketten tudták, hogy nem időrendben akarják az életművet feldolgozni, nem is műfajok szerint, így végül hét konceptuális, metaforikus kategória „zsákjába” pakolták bele a műalkotásokat. A könyvben megjelennek mindazok a szimbólumok, amelyek F. Kovács Attila munkáiban is: az önkényuralmi, a vallási, a szabadkőműves jelképek, amelyek nagyon erős jelentéstartalommal bírnak, és meghatározzák például azoknak múzeumoknak a külső-belső tereit, amelyeket F. Kovács tervezett. Ezt a különleges, misztikumra fogékony látásmódját és művészeti ágakon átívelő jellegzetes kifejezésmódját is bemutatja az „életműkönyv”.

„Csináljunk könyvet azokból az értékeinkből, amelyek ebben az országban létrejöttek! Aki ismer, ezt sokszor hallotta a számból. Buzdítottam és buzdítok mindenkit, hogy készítsenek könyvet, mert a könyv meg tudja őrizni, láthatóvá tudja tenni az időben kibomló életművet, akkor is, ha a filmdíszlet, az étterem vagy a kiállítás már rég elenyészett. A könyv összefoglal, értelmez és megőriz. (...) A könyv belülről táplál, és derengő erőforrásként ad egy kis megnyugvást. Örülök, hogy további pályáján ezt már Attila is megtapasztalhatja, és örülök, hogy ha távoli inspirálóként is, de részese lehettem eme rendhagyó kötet megszületésének”

– írja Kieselbach Tamás a könyvhöz írt, Erőforrás című előszavában. Szerinte „világértelmező”, „látványértelmes” kötet született.

A könyvhöz a Kieselbach Galériában kiállítás is kapcsolódik, és érdemes emiatt betérni hozzájuk, mert a tárlat izgalmas szegmenseit villantja fel annak a művészeti munkásságnak, amelynek esszenciája megjelenik a könyvben is: mintha besétálnánk a kötet lapjai közé. Helyet kaptak például dizájnbútorok, a Terror Házából egy-egy jellegzetes tárgy, de láthatunk két képet a hamarosan megnyíló Puskás Ferenc Múzeumról is.

Szakítás a mesterrel

F. Kovács Attila – ATTILAFK – sokoldalú, kreatív tervezőművész, aki a 70-es évek óta több művészeti ágban is maradandót alkotott itthon és a nemzetközi színtéren. Építészként indult, Makovecz Imre tanítványaként, akit a mester nagyon ritka antennás embernek nevezett, ő mégis szakított vele: bár tisztelte szellemiségét, de az organikus építészet útja helyett a sajátját akarta járni.

Filmdíszletek tervezésével tett szert hírnévre a 80-as években, a Bódy Gábor által rendezett Psychéhez például ő tervezte a hintókat. Több évtizedes díszlettervezői pályafutása alatt többek között olyan rendezőkkel dolgozott együtt, mint Sándor Pál (Szerencsés Dániel), Enyedi Ildikó (A bűvös vadász) vagy Szabó István (A napfény íze).

Építészként azt gondoltam, hogy ha egy korlát elindul valahonnan, akkor meg is kell érkeznie – díszlettervezőként megtanultam, hogy el is fogyhat középen, eltűnhet a sötétben, belepheti a köd, akár megeheti a rozsda...

– mondta egyszer. Közben – a rendszerváltás idején – sikeres képzőművész lett, aki a Műcsarnok mellett kiállított Berlinben, Szöulban, Chicagóban és New Yorkban is. A 90-es évektől dizájnerként is ismertté vált a neve: nemzetközi hírű konceptdizájn bútorkollekciókat tervezett és állított ki Londonban Megyesi Zsuzsával.

A Sorsok Háza és a Leroy

Az enteriőrök, éttermek és bárok mellett olyan nagy jelentőségű történelmi múzeumok kialakítását álmodta meg, mint a Terror Háza, a hódmezővásárhelyi Emlékpont vagy a Sorsok Háza (amely még nem nyitott meg). Az előbbiért Kossuth-díjat kapott 2002-ben. Stílusának legjellemzőbb jegyei a lehengerlően drámai összhatás, a meglepően váratlan térhasználat, az indusztriális fémfelületek, a rendszeresen visszatérő szimmetrikus rendezés, a talált történeti (mű)tárgyak, relikviák beemelése és a fel-felbukkanó misztikus szimbolizmus.

F. Kovács Attila hálás Kieselbach Tamásnak, hogy megszületett ez a kötet. „Ez a legmaradandóbb művem” – mondta. A kiállítás szeptember 8-ától 16-áig között tart, kedden és csütörtökön 17 órától pedig tárlatvezetések is lesznek.

(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)