Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMA „pásztor″ fia, akit egy ország zárt a szívébe és emlékezetébe
További Kultúr cikkek
- Kétmilliárd forintot csengettek ki egy kődarabért, amit egykor útburkolatként használtak
- Csonka András: Pár éve kussoltam volna, de ez most fáj
- Galkó Balázs súlyos baleseteket szenvedett, közösségi oldalán osztotta meg kálváriáját
- Addig halogatsz, amíg egy kórteremben találod magad, és elmúlik feletted az élet
- Kiderült, milyen veszteség érheti a magyar kultúrát
Sztankay Istvánt mindig is az egyik legsármosabb színésznek tartották, mély, búgó hangja, humora összetéveszthetetlenné tette őt bárki mással. Aki nem látta őt, csak hallotta, az is rögtön rávágta, hogy ő Sztankay!
Nem véletlen, hogy a filmipar és számos szinkronszerep is hamar megtalálta őt, s bár énekhangja nem repítette musicalszínpadokra, amikor énekelt, akkor is olyan egyedi módon tette, hogy ezeket a dalokat máig sokan hallgatják. Orgánuma miatt egyszer még a V'Moto-Rock is felkérte őt, hogy közreműködjön A Gömb című dalban.
Kamaszként, fiatal felnőttként őt is megérintette a labdarúgás élménye, s bár jó kapusnak bizonyult, termete miatt aligha lehetett volna élvonalbeli klub játékosa. A fizikai munkától sosem félt, ő is részt vett a budapesti metró építésében, majd amikor úgy döntött, hogy színésznek áll, a felvételi vizsgán, a naptár 1957-et mutatott, arra a kérdésre, hogy az édesapja mivel foglalkozik, szerényen – és egyben taktikusan is – csak ennyit felelt: pásztor.
Bors Máté és Varsói melódia
Amúgy nem mondott valótlanságot, csak akkoriban a nép egyszerű munkásgyermekeire jobban odafigyelt a hatalom, s mivel Sztankay István édesapja görögkatolikus pap volt, a lelkipásztorból elegendőnek tartotta csak a pásztort mondani. A fiatal Sztankay tehetsége persze megkérdőjelezhetetlen volt, már főiskolás korában is játszott, majd 1961-ben friss diplomás színészként Miskolcra szerződött.
Így indult Sztankay István színészi karrierje, amely tele volt csupa olyan szereppel, amely ma már a magyar színház- és filmtörténet része. Ilyen például a Varsói melódia (1969), amelyben elindult partnere, Törőcsik Mari színpadi karrierje, vagy ilyen a Bors című filmsorozat (1968), amelyben nem volt olyan néző az országban, aki ne ismerte volna meg Sztankay István nevét.
Ám ha valaki nem látta volna őt a televízióban, az megnézhette színpadon például Bernard Slade Jövőre, veled, ugyanitt című darabjában, amelyben ötszáznál is több alkalommal játszott Schütz Ilával.
Az alábbi kvízben a 2012-ben nemzet színészévé választott Sztankay Istvánra emlékezünk. Most tesztelheti tudását, mennyire tudja felidézni életének fontosabb állomásait, szerepeit.
A játék lezárult.
(Borítókép: Sztankay István 2008. május 13-án. Fotó: Kollányi Péter / MTI)