Kinizsi Pál csatát sosem vesztett, de a csontjait még keresik

Két fiatal régész, Pátkai Ádám Sándor, a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum kutatója és Győrffy-Villám Zsombor, a pécsi Janus Pannonius Múzeum munkatársa, valamint az általuk irányított nemzetközi önkéntesek lelkes csapata kezdte el idén nyáron az ásatási munkálatokat annak érdekében, hogy megtalálják Kinizsi eltűnt maradványait Nagyvázsony legszebb parkjában.

Minderről egy szintén nem idős nagyvázsonyi jogász, vitéz lokálpatrióta és felkészült helytörténész, név szerint Kandikó Csanád adott hírt az Indexnek, aki még gyerekkorában határozta el, hogy ő bizony megkeresi ifjúkori példaképe földi maradványait.

Csinos Fekete Sereg

Ádámmal és Zsomborral már korábban is sokat beszélgettek erről, és amikor Csanád előtt felvillant annak a lehetősége, hogy terveik valóra válhatnak, azonnal nekilátott a szervezésnek. Mivel nemcsak a háborúhoz, hanem a halott hadvezérek csontjai felkutatásához is pénz kell, Csanádék a helyi Fekete Sereg Ifjúsági Egyesület nevében pályáztak a Veszprém Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa projektnél, és nyertek is annyit, amiből idén augusztusban elkezdhették a munkát. Az anyagi segítség mellett az is az ügyet szolgálja, hogy Csanád édesanyja az említett egyesülettel évek óta szervez nemzetközi önkéntestáborokat. Kitalálták tehát, hogy idén Kinizsi csontjait segíthetnek keresgélni a külföldi diákok.

Meglepően sikeres volt a felhívásuk: 16 országból – például Litvániából, Ausztriából, Bulgáriából, Luxemburgból, Olasz- és Spanyolországból – érkezett több turnusban a munkákban részt vevő 30 önkéntes. Valamilyen okból többségük lány, így az egyik fiatal régész meg is jegyezte, hogy Zrínyi csatái se voltak sokkal veszélyesebbek az ő munkájuknál. Az ásatás mindenesetre fiatalos lendülettel zajlik, hiszen a résztvevők átlagéletkora bőven harminc alatt maradt.

Kinizsiről persze van is mit mesélni, hiszen a legendák mellett számos történelmi forrás is őrzi az emlékét.

Népszerű monda, hogy egy molnár fia lett volna a nagy erejű legény, a valóságban azonban nemesi származású lehetett. Apja katonaként Hunyadi János seregében harcolt, ő maga pedig Magyar Balázs udvarában nevelkedett, mivel özvegyen maradt édesanyja hozzáment a tekintélyes főúrhoz. Később még szorosabbá váltak a családi szálak, hiszen Kinizsi elvette Magyar Balázs lányát, Benignát, apósa pedig saját, vér szerinti fiaival egyenjogúnak ismerte el őt a végrendeletében.

A fekete özvegy és a veszélyes halott

Kinizsi halála után özvegye először Horvát Márk felesége lett. Miután Benigna ismét megözvegyült, második férjét is a vázsonykői pálos kolostorban temettette el. Ez a tény meghatározó lehet az azonosításnál, amennyiben a most folyó kutatások révén megtalálják a két férfi maradványait. Valószínűleg Benigna hamvai is a férjei mellé kerültek volna, ám közbejött a harmadik házasság. Harmadszorra Kereki Gergely kötötte be a fejét, aki nem mérte fel, mit érdemes kockára tenni, és mit nem Magyar Balázs lányával, a törökverő Kinizsi Pál özvegyével kapcsolatban. Kereki uram úgy vélte, hogy egy kis félrelépés például még beleférhet.

Felesége azonban másképp értelmezte a házastársi hűség fogalmát, és miután rájött, hogy megcsalták, szolgáival ledobatta a csélcsap harmadik férjét egy barátságtalanul magas bástyáról. Az uralkodó kegyelmet adott a gyilkossá vált asszonynak, aki végül egy felvidéki kolostorban talált végső nyugalomra.

Visszatérve Kinizsi Pálra, Mátyás kedvenc hadurának kivételes helye van a magyar történelemben, hiszen számos nevezetes haditett fűződik a nevéhez, és a történetírók szerint egyetlen csatát se vesztett. Antonio Bonfini korabeli híradása érzékletesen írja le, miért rettegett tőle az ellen:

Kinizsi Pál két kardot vesz kezébe, s üvöltő oroszlánként mindenütt vérben gázol. Amerre ront, feltarthatatlanul mindent, amit talál, letipor, széles sorban hatalmas öldöklést és mészárlást visz végbe.

Veszett híre önmagában elég volt, hogy megfutamítsa az ellent, halála után pedig nem csak az özvegyével volt érdemes óvatosan bánni.

Vázsony vidékét ugyanis a XVI. század közepén szállták meg a törökök, és a környékbeli magyar földbirtokosok jobbnak látták felrobbantani a Kinizsi alapította kolostort, nehogy erődítményként használhassák azt a hódítók. A Kinizsi és utódja hamvait őrző márványköves sírok ekkor még érintetlenek maradtak, hiszen a helyi legendák szerint a törökök még holtában is tartottak legnagyobb ellenfelüktől. A hagyomány szerint ugyanis egy janicsár rálőtt Kinizsi márvány síremlékére, és az onnan visszapattanó lövedék megölte, tehát a hős még halála után se fejezte be a vérontást.

Az eltűnt csontok

A tolvajok viszont kevésbé tartottak a hős síron túli bosszújától, legalábbis erre utal, hogy hiába őrizték a megszentelt romok Kinizsi és Horvát földi maradványait háborítatlanul a török időkben, a sírokat a XVIII. század elején kifosztották. A plébániai iratok szerint a Zichy család uradalmi tisztje összegyűjtötte a csontokat. Horváth Márk és Kinizsi Pál maradványait újra eltemették az akkor még használatban lévő templom körüli sírkertben.

A hadvezér sodronyingét és pallosát a terület akkori urai, a Zichyek később vázsonyi kastélyukban őrizték. A pallost és a sodronying két ujját, valamint a sodronying vassapkáját gróf Zichy Ferenc 1812-ben a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta, míg a sodronying 1851. szeptember 9-én került a múzeumba Nagyvázsony friss ura, Todesco Eduard báró küldeményeként – olvasható Csanád helytörténeti tanulmányában.

A feldúlt sírokban talált földi maradványokat tehát a vázsonyi templom körül található temetőben földelték el. A Szent István-templom sírkertjét a késő Árpád-kortól használták temetkezési helyszínként egészen 1801-ig. Akkor viszont felszámolták.

Közös sírban a férjek maradványai

A mostani kutatás egyik célja az, hogy a feltételezett újratemetés helyén rábukkanjanak egy olyan sírra, melyben két férfi csontváza nyugszik. Az egyik, Kinizsi Pál idős korában halt meg, Benigna második férje csontjai pedig egy súlyos baleset nyomait őrzik – magyarázza Pátkai Ádám.

Ha találnak ilyen maradványokat, és a koruk is nagyjából megfelel, jöhetnek a szénizotópos vizsgálatok, amelyek a középkori csontok esetében akár évtizedes pontossággal is képesek megmutatni a lelet korát.

Ha ezek igazolnák, hogy a feltárt emberi maradványok a XV. század végéről valók, akkor azt mondhatjuk, hogy nagy valószínűséggel előkerültek Kinizsi Pál földi maradványai.

Azt sajnos nem tudni, hogyan temették el a csontokat. Azt sem, hogy osszáriumba kerültek-e, ami azt jelenti, hogy beleszórták őket egy több csontvázat őrző sírgödörbe, vagy rendes sírt ástak nekik. Ha elfogadjuk azt, hogy a csontok az egykori temetőben vannak, akkor mindenképp itt kell kutatnunk – szögezi le a feltárást vezető régész.

Győrffy-Villám Zsombor hozzáteszi, hogy a vázsonyi régészeti kutatást ők már tulajdonképpen 2018-ban elkezdték, amikor még a Pázmány Péter Katolikus Egyetem hallgatóiként végeztek geofizikai felméréseket a templom déli oldalán. Akkor az volt a kérdés, hogy voltak-e a templomnak olyan épületrészei, amiket még nem ismertek, illetve sírköveket is kerestek. Az ásatás jelenlegi szakaszához mostanra összegyűjtöttek minden írott forrást, tisztázták a történelmi hátteret, a fennmaradó kérdéseket pedig az ásatások eredményei tisztázhatják.

A régészeti adatok gyűjtése akár már az idén is eredményt hozhat, de lehet, hogy további két-három ásatási szezont rá kell szánni a szisztematikus kutatásra.

Az ásatás fő célja Kinizsi Pál földi maradványainak megtalálásán túl a terület szisztematikus feltárása.

– tették hozzá a szakemberek.

Eddig számos csontmaradvány, fémlelet és egy teljes csontváz került elő. A koponyán, még nekem is feltűnt, milyen kiváló állapotban van a fogsor. Ez Zsombor szerint azt is jelentheti, hogy az illető fiatal korában halt meg, de az is tény, hogy csupán Amerika meghódítása után került nagy mennyiségű cukor az európai étrendbe, előtte alapvetően egészséges fogak voltak őseink szájában. Idővel ugyan megkoptak, mivel a malomkővel őrölt lisztből sütött kenyér nem kímélte a fogzománcot.

Nagy Konstantintól Kádár Jánosig

A fémdetektorok segítségével számos érme is előkerült. Van köztük alumínium egyforintos éppúgy, mint tizenhat-tizenhetedik századi pénzek, egy bécsi fillér az ezerháromszázas évekből és egy Nagy Konstantin által veretett római bronzérme is.

Ez errefelé nem meglepő, hiszen az egész terület már az őskortól lakott volt, és egykor sűrűn sorakoztak errefelé a római villák is. A most előkerült római pénzt persze bárki megtalálhatta azóta, az is lehet, hogy száz éve egy pásztor vágta zsebre.

Az idei feltárások szeptember végéig tartanak, utána a leletanyagot restaurálják, rendezik, és ha minden jól megy, jövő nyáron folytatják a kutatást. Nyílt ásatást terveznek, szívesen megmutatják, elmagyarázzák a látogatóknak, laikusoknak is, hogy mi is történik a templom körül.

„Ez a munka vélhetőleg kiköszörüli azt a csorbát, amit a vár restaurálása során ejtettek” – szól közbe egy, a beszélgetést addig csöndben és nagy érdeklődéssel követő úriember. A régészek nem kommentálják a megjegyzést.

(Borítókép: Szabó Réka / Index)