Orbán Viktor is megnézte Vidnyánszky Attila új filmjét

Egyáltalán nem rossz film a Déryné ifjasszony, pedig sok buktatója lehetett volna. Először is a történet az 1800-as évek elejére visz minket vissza, a főszereplője pedig Déryné Széppataki Róza (1793–1872), aki enyhén szóval sincs a köztudatban. Róla is egy olyan darabot választottak, amelyet Herczeg Ferenc írt 1925-ben, és a Horthy-korszak legnépszerűbb írója már a saját korában is a konzervatívabb ízlést képviselte.

Modern elgondolásnak azt sem nevezhetjük, hogy a film gyakorlatilag egy színielőadást rögzített, még a nézőknek szóló kikacsintások is megmaradtak, amelyek moziban nehézkesen érvényesülnek. Hiába mondta Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház vezérigazgatója a Déryné ifjasszony rendezőjeként a díszbemutató előtt az Urániában, hogy a mű a film és a színház között helyezkedik el – a koronavírus-járvány okozta kényszerű leállást használták ki arra, hogy megfilmesítésre alkalmas művet keressenek, így esett a választás erre a darabra –, mégis szokatlan megoldásnak tűnik a korabeli ruhákba bújtatott színészeket festett háttér előtt játszatni mozgóképen.

A film összesen három helyszínen játszódik, és minden nagyon minimál, a vándorszínészek ekhós szekere is csupán egy fakeret, ahova időnként beülnek, a kutya félig festett, félig sűrű, fehér madzagokból álló „báb”, és amikor a szereplők a végén kiszabadulnak a természetbe, a vácrátóti Nemzeti Botanikus Kertbe, akkor is marad a dobozszerű képi beállítás – a háttérben settenkedő, kíváncsiskodó civil ruhás szereplők is elég sután kerülnek a képbe.

Tarpai Viktória ragyog

Ennek ellenére a film kimondottan élvezetes. Ahogy a színészek a festett drapériát félrelibbentve kilépnek a térből, ahogy időnként mai szavakat kevernek a szándékosan viccesen előadott régimódi szövegbe – interaktív előadást emlegetve például –, és amilyen kedves iróniával viszonyulnak az egész történethez, gyakran idézőjelbe téve az egyébként patetikusnak ható mondatokat, az kezdettől a film mellé állítja a nézőt.

Amellett persze, hogy már az elején jelzik – mint a Jézus Krisztus Szupersztár című film óta sok helyen –, hogy mai színészek fognak előadni egy korabeli történetet: hozzák a ruhákat, a mini kordét, viccesen bedugják a fejüket a csoportkép kivágott arcaiba. Ez a megértő és azonosulással teli távolságtartás természetesen a rendező érdeme is, de az ember csak ámul, hogy hol rejtegették eddig ezt sok érdekes karaktert, szerethető arcot.

Ott van mindjárt a Thuretzky táblabírót alakító Széplaky Géza, akinek a szeme akkor is mosolyog, amikor éppen kidobni készül a vándorszínészeket. A feleségét, Etelkát játszó Fabók Mariann, a Fabók Marcsi Bábszínháza megalapítója vérbeli komika, olyan jó ritmusban lép be minden szituációba és olyan arckifejezéseket vág, hogy egyszerűen nem tud hibázni.

A címszereplőt alakító Tarpai Viktória pedig ragyog a filmvásznon, és mivel a beregszászi társulatból érkezett, igazán hiteles a magyar nyelvű színjátszást szívén viselő Déryné bőrében.

De jó gróf Szepessy Teodor szerepében Janka Barnabás és a feleségét alakító Szemerédi Bernadett, ahogy a darabbeli társulat vezetőjét alakító Ivaskovics Viktor is. A trupp madárhangokkal tűzdelt zenekari próbája igazi örömjáték mindenkinek, látszik, hogy élvezik a közös munkát.

A jelen sötétség lámpagyújtogatói

Nehézség azonban még így is akad. Mint megtudtuk, a filmet is utaztatni akarják, közönségtalálkozóval egybekötve havonta legalább két alkalommal elvinni oda, ahol színházi előadás nem fér el, vagy más technikai ok miatt nem megoldható. És tárgyalások folynak az MTVA-val is, hogy a Duna Televízióban látni lehessen az alkotást.

Kérdés azonban, hogy tévéképernyőn – a Netflixhez szokott szemünknek – mennyire jön át egy alapvetően statikus előadás és egy nem olyan könnyen befogadható szöveg. Ha pedig filmvásznon nézi majd a közönség, akkor a kétrészes tévéfilmhez két alkalmat kell szervezni, mert a két és fél óra egyben elég sok.

Az alkotók a filmmel a magyar nyelvű színjátszás kezdeteinek nagy alakjai előtt is tisztelegni kívántak. Azt persze nem tudhatjuk, hogy a magyar nyelvű színjátszás úttörői – akiket a mű végén már úgy védelmez Thuretzky táblabíró, hogy „ők a múlt idők hírhordói, a jelen sötétség lámpagyújtogatói, a jövendő szántóvetői” – iránt széles néptömegek érdeklődnek-e, de szép és kifejezetten szórakoztató film született a Déryné Program első saját előadásából a rendelkezésre álló nyolc nap alatt, 73 millió forintból.

A díszbemutatón jelen volt Orbán Viktor miniszterelnök is, akinek szemmel láthatón tetszett a film. 

(Borítókép: Gádoros Márk/Déryné program)