A világhírű szopránnak jól állt a felújított Operaház

A világhírű sztárszoprán, Anna Netrebko nem először járt Budapesten, és a Magyar Állami Operaházzal sem ez volt az első együttműködése, az Andrássy úti Ybl-palotában mégis először lépett fel: 2022. szeptember 25-én romantikus ária- és dalestet adott.

Az est valódi ünnep volt a művészetkedvelők számára. Az előadás utáni standing ovation is azt erősítette meg, hogy a magyar közönség rajong a világ első számú szopránjáért, és szemmel láthatóan ő is a szívébe zárta az Operaház közönségét. Három ráadást adott, virággal a kezében is énekelt – miután az est mind a négy fellépője megkapta az elismerő csokrot –, sőt még táncolni is elkezdett jókedvében.

Az sem rontotta el a hangulatot, amikor a lelkes közönség a zongora utolsó hangjaiba rendre beletapsolt, mosolyogva elnézték ezt is – ilyenkor egyébként általában a külföldiek kezdenek idő előtt örülni, a magyar opera- és koncertlátogató közönség híresen tudja, mikor kell tapsolni. A dalesten is számos külföldi néző volt, sok orosz szót is lehet hallani.

Kékben és ezüstben

Anna Netrebko és a Magyar Állami Operaház együttműködése több évre nyúlik vissza, 2017-ben a Berlini Waldbühnén a Magyar Állami Operaház Zenekara működött közre a világhírű szoprán és férje, Yusif Eyvazov nagyszabású televíziós közvetítéssel kísért gálaestjén, ezt követően pedig a házaspár az Erkel Színházban lépett fel az Andrea Chénier főszerepeiben. Netrebko és Eyvazov 2021-ben a Müpa vendégeként járt ismét Budapesten, a Tosca koncertszerű előadásában újra a Magyar Állami Operaház Zenekara, Énekkara és Gyermekkara működött közre.

A világhírű sztárszoprán első operaházi koncertje egy romantikus ária- és dalest volt, amelyen Debussy, Dvořák, Rahmanyinov, Rimszkij-Korszakov és Richard Strauss dalai mellett részleteket adott elő többek közt Cilea Adriana Lecouvreur, Charpentier Louise, Csajkovszkij Pikk dáma, Leoncavallo Bajazzók, Saint-Saëns Sámson és Delila, valamint Offenbach Hoffmann meséi című operáiból.

Az Operaház igazán lenyűgöző nézői élményt nyújt: amellett, hogy tökéletes az akusztika és kényelmesek a székek, a dalok szövegét több nyelven feliratozva is követheti a közönség, és nemcsak a színpad fölött elhelyezett kivetítőn, hanem a székek hátuljába épített monitorokon is.

mint a repülőgépeken, az előttünk lévő szék támláján kényelmesen lehet követni a sorokat, ha szeretnénk. Mivel dalokról itt volt szó, a szövegek jórészt éneklő pacsirtáról, csobogó patakokról és fűzfa alatt üldögélő szerelmesekről szóltak, de szívbe markoló volt, amikor az Ausztriában élő orosz–osztrák művész – aki márciusban közleményben ítélte el az Ukrajna elleni háborút – grúz fájdalomról énekelt.

Anna Netrebko partnere az esten Pavel Nebolsin zongoraművész volt. A számos nemzetközi díjjal elismert fiatal orosz tehetség több mint egy évtizede dolgozik a moszkvai Bolsoj Színház operaénekeseivel, 2017 óta pedig rendszeres közreműködője a Netrebko–Eyvazov házaspár fellépéseinek. Néhány dalban Netrebko partnere Elena Maximova orosz mezzoszoprán volt, aki két évtizedes pályafutása során visszatérő vendégként lépett fel a Bajor, a Berlini és a Bécsi Állami Operaházban, a londoni Királyi Operában, valamint a New York-i Metropolitanben is. Hegedűn pedig a mindössze 17 éves svájci Kurt Mitterfellner kísérte az énekest.

Bravó és percekig tartó taps

A négy művész között szemmel láthatóan megvolt a kémia: a fiatal zongorista kedvesen kísérte a szupersztárt, és nem csupán a hangszeren, hanem amikor a dalok között időnként elhagyták a színpadot, majd újra visszajöttek. A hosszú, szőke hajú fiatal hegedűművészről, Kurt Mitterfellnerről nem is beszélve, aki alázattal, de a feladat súlya alatt nem roskadozva, felszabadultan játszott.

Anna Netrebko pedig szárnyalt. Szemmel láthatóan élvezte az épületet, az akusztikát és az értő közönség szeretetét is. Az első részben világoskék ruhában jött be, ami szépen kiemelte sötét haját, az est második részében pedig ezüst színű fellépőruhában érkezett a színpadra: a nagyestélyin geometrikus minták és csillogó pöttyök váltották egymást, és amikor forgott, kivillant ezüst színű cipője is.

Éneke erőlködés nélkül, észrevétlenül kúszott fel a legmagasabb hangokig és ereszkedett néha egészen sötét mélységekbe: a hangja akkor is betöltötte az Operaházat, amikor csak egészen finoman, halkan énekelt. A közönség hálás volt a produkcióért, hangos bravókiáltásokkal és percekig tartó tapssal jutalmazta az előadást, Netrebko pedig mosolyogva, hálásan köszönt minden elismerést, és még a kakasülőn helyet foglaló nézőknek is integetett.

Szép estét tölthettünk együtt, egy közösséggé kovácsolódva az Operaházban, aminek a varázsa még akkor nem múlt el, amikor kiléptünk az esős Andrássy útra: még a kisföldalattin is el lehetett csípni egy-egy elégedett, elismerő mondatot.

(Borítókép:  Kummer János / Magyar Állami Operaház)