Ismerős a mondás, ugye? Innen szép a győzelem...Nos, a Macskafogóra ez minden tekintetben igaz. Különösen onnan nézve, hogy 1986-os bemutatóját (október 2.) követően a hazai filmkritikusok között voltak olyanok, akik nem csupán hűvös távolságtartással, de egyenesen érthetetlenséggel fogadták Nepp József író és Ternovszky Béla grafikus rajzfilmjét.
A Filmvilág ítésze így fogalmazott 1986 november 1-jén:
„..Harcoljanak egymás ellen a klasszikus filmes figurák macska- meg egérbőrbe bújtatva, szurkoljunk az utóbbiaknak, lévén azok kisebb és védtelenebb állatok.
Mindez rendjén is volna, ha
1. a feszülten figyelő néző meg tudná különböztetni a macskákat az egerektől,
2. ha az alkotók felhasználnák a rajzfilm művészete nyújtotta fantasztikus lehetőségeket, és a világsikeres filmekből kölcsönvett idézetekkel parodizálnák, nem pedig lemásolnák a fantasztikus, maffia-, valamint gengszterfilmek stílusát, fordulatait, figuráit. (Mert azt, ugye, senki sem gondolhatja komolyan, hogy a Fritz, a macska, a Superman vagy egy újabb Csillagok háborúja helyett nézzük a Macskafogót a moziban.)”
A rajzfilm sok szempontból érdekes. Egyrészt valóban koprodukcióban készült, és mint ilyen alkotás évekkel a berlini fal lerombolása előtt összehozta a német egységet. Az alkotói folyamat ugyanis még azokban az időkben kezdődött el, amikor volt a Német Szövetségi Köztársaság (NSZK), és a Német Demokratikus Köztársaság (NDK), és a Macskafogó volt a jó példa arra – amúgy a filmkészítés ebben mindig is példamutatóan járt el –, hogy a Kádár-korszakban a német egyesítési folyamat nem csak a Balaton északi és déli partján zajlott.
Ami viszont tény: a vadkapitalizmus ábrázolása a szabadversenyes szocializmus éveiben nem feltétlenül tetszett mindenkinek. A gengsztereket hiába bújtatták macskák bőrébe, az átalakuló szovjet-keleti tömbben senki nem gondolt szívesen arra, hogy a hatalmon lévők vagy a hamarosan hatalomra lépők hasonlatosak volnának az öltönyös-lövöldözős, a gyöngébbet kisemmiző urakhoz. Az áthallásoktól való rettegésre utal az is, hogy amikor a Szovjetunióban is bemutatták, voltak részek, amelyeket a moszkvai elvtársak nem is láthattak, mert kivágták a filmből.
A Macskafogó azonban – ma már tudjuk, ahogyan akkor is – ikonikus alkotás. És lehet, hogy lemásolja a nyugati gengsztervilágot, és az is lehet, hogy ki is kacagtatja azt, de közben nem lehet úgy tenni, mintha ez a film ne szólna azokról is, akik itt élnek a Kárpát-medencében. Nemcsak az 1980-as évek közepén, hanem 32 évvel a rendszerváltoztatás kísérlete után is.
Amit pedig nyugodt szívvel kijelenthetünk: a macskák ma is köztünk élnek.
Most pedig bárki tesztelheti tudását, felidézheti emlékeit: következzék egy játékos Ki mit tud a Macskafogóról.
A játék lezárult.
(Borítókép: Pannonia Entertainment)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
