A kiadóban biztosan pezsgőt bontanak

„Titkon mindig lehet reménykedni, de nehéz azzal számolni, hogy ki kaphat irodalmi Nobel-díjat” – mondja Orzóy Ágnes. Annie Ernaux évek óta rajta volt a Nobel-esélyesek listáján, amelyen sok szerző szerepel, és a döntnökök választása kiszámíthatatlan. „Az biztos, hogy pezsgőt fogunk bontani a kiadóban” – teszi hozzá a kötetek magyar szerkesztője.

A női szerzők az utóbbi években az érdeklődés homlokterébe kerültek: a nyolcvanas évekből egyetlen női irodalmi Nobel-díjast sem találunk, a kilencvenes évekből hármat, 2004 óta pedig – Elfriede Jelinek, Doris Lessing, Herta Müller, Alice Munro, Szvetlana Alekszijevics, Olga Tokarczuk és Louise Glück után – Annie Ernaux a nyolcadik nő, aki megkapta a kitüntetést.

És bár a feminista kifejezés nehéz fogalom, Annie Ernaux sajátosan női szemszögből megírt történetei nevezhetők akár feministának is. „A főművének számító Évek című regénye például bemutatja a II. világháború utáni francia történelmet, a társadalmi változásokat, de mindezt egy női szempont szerint, a saját szemszögéből” – mondja a kötet magyar szerkesztője.

Személytelen önéletrajz

Annie Ernaux legsikeresebb és legjelentősebb könyve a múlt évszázad második felének Franciaországát eleveníti fel a második világháború végétől, a szerző kisgyerekkorától 2006-ig, Nicolas Sarkozy felemelkedéséig, amikor Ernaux már elvált nő és két felnőtt fiú anyja. A könyv ismertetője szerint afféle kollektív, személytelen önéletrajz, amelyet egy egész generáció magáénak érezhet.

Dokumentálja a történelmi események társadalmi hatásait – a második világháborútól és az algériai háborútól szeptember 11-ig –, valamint az életstílus, az attitűdök és az ideológiák változásait a feminizmustól az egzisztencializmuson át a fogyasztás bűvöletéig és a digitális forradalomig.

A Lánytörténet 2020-ban jelent meg szintén a Magvető Kiadó gondozásában, és arról szól, hogy a vidéki kispolgári családból frissen szabadult tizenhét éves

Az önéletrajzi ihletésű regény egy nyomozás története: az emlékekből, korabeli fotókból, levelekből és dalszövegekből egy letűnt világ kel életre, ám e sok szempontból távoli világ felidézése saját világunk megértéséhez is hozzásegít.

Orzóy Ágnes elmondása szerint mind a két regényt jól fogadták a magyar olvasók, de a Nobel-díj midig fokozza az érdeklődést a művek iránt, és ez vélhetően az eladási számokban is megmutatkozik majd.

Annie Ernaux két kisregénye 1997-ben jelent meg magyarul Árulás címen. Szávai János műfordító, irodalomtörténész így jellemezte a kortárs francia próza elismert alakját: „Szuverén alkotó, nem kötődik irányzatokhoz, nem követi az irodalmi kurzusok, divatok gyakori változásait. A legközelebbi valóságból: saját, családjához fűződő érzelem- és kapcsolatrendszeréből alkotja műveit: a francia próza legjobb hagyományaihoz hű, világos, pontos kifejezésmódja, megfigyelő- és árnyalóképessége mellett egyéni karaktert ad írásainak a bennük megnyilatkozó szenvedélyes őszinteség és mély empátia is. Felszabadító és megrendítő könnyed felületességgel és felelőtlenséggel teli világunkban.”

(Borítókép: Annie Ernaux Olaszországban 2022. május 21-én. Fotó: Leonardo Cendamo / Getty Images)