A színházi szakma szomjúhozik az elismerésre

Viharos vizeken úszik a honi színi világ hajója, ráadásul túl sok a kapitány, akik már az útirányban sem tudnak megegyezni. A kormányosok, első tisztek, fűtők, matrózok és hajósinasok parancsnokot és utasítást választanak, vagy próbálják saját belátásuk szerint tenni a dolgukat a tornyosuló hullámok és kíméletlen jéghegyek között csalinkázó lélekvesztőn.

Még be se foltozták a léket, melyet a Covid ütött, már neki is ütköztek a rezsisziklának. A veszélyesen süllyedő hajó szalonjában a régi zenekar hősiesen játssza a megszokott dalokat, pedig talán érdemesebb volna együtt nekilátni a mentésnek. Az idei Színikritikusok díja kapcsán az Index Kultúra rovatának podcastjában sok mindenről szó esett.

Mácsai Pál rendezte idén a Színházi Kritikusok Céhe díjátadó ünnepségét. Egyik ötlete révén az Örkény Színházban ezúttal a korábbi díjazottak is elmondhatták, mit gondolnak a kritikusokról. Volt is nevetés, de nem csak az, hiszen olyan szövegek is elhangzottak, amelyek  egy-egy kritika fájó voltára hívták fel a figyelmet. Korcsmáros Felícia, aki az Indexet tudósította az október 18-i rendezvényről, úgy fogalmazott, hogy a díjazottakat tekintve pedig általában véve „kevés volt a meglepetés”.

Sümegi Noémi, az Index kultúra rovatának szerkesztője a podcastban arról beszélt, hogy a színikritikát írók egy része – saját bevallásuk szerint is, és sokféle ok miatt – kevesebbszer jut el például vidéki előadásokra, nehéz tehát egy ilyen díjkiosztón a hazai színházi paletta egészét értékelni. Az októberi díjátadó is Budapest-központú volt, ezen belül is meghatározó a Katona József Színház produkcióira irányuló figyelem. Miközben a Katona megérdemelten élvezi a kitüntetést, a hazai színházi élet ennél sokszínűbb, és a szakmai berkekből érkező reakciók is azt mutatják, hogy a színházi világ szereplői szomjúhozzák az elismerést. 

Amikor Béres Attila a Producerek című, Miskolci Nemzeti Színházban bemutatott színmű rendezőjeként átvette a legjobb szórakoztató előadás kategória díját, meg is említette, hogy aznap este az volt az első díjazott vidéki produkció.

Mivel a színház hazai világában igencsak meggyérültek az országos események, fórumok, a beszélgetésen természetesen 

ami – a felépítéséből adódóan – másfajta versenyhelyzetet teremtett a színházi produkciók számára. A POSZT kettészakadásának, majd agóniájának történelmi állomásait felelevenítve aztán arra terelődött a szó, vajon miféle helyzet alakul ki az egyre szűkülő anyagi lehetőségek és a táguló politikai hasadék által determinált színi világban.

A beszélgetésen szó esett még kölcsönös bizalmatlanságról,

• elmérgesedett viszonyokról,

• szakmai hígulásról,

• ledorongolt díjazottról,

• a kritikus mélyén megbúvó emberről,

• és a nyárra csúszó téli évadról is.

Az arútluK múlt heti adásában a „síkideskedő” Linczényi Márkó mesélt arról, hogy a Brain Bar házigazdájaként mitől párásodott be a szemüvege. Aki lemaradt róla, vagy újra meghallgatná, itt ezt is megteheti .

(Borítókép:  Richer Images / Construction Photography / Avalon / Getty Images)