A feminizmus a nőket csak kiszolgáltatottabbá teszi?

„Kötelezők röviden, jövőfürkész-verzió” – így jellemezte Böszörményi-Nagy Gergely Nonkonform című, nemrégiben megjelent könyvét. A nyomtatott Mandinerben futó sorozatában már több mint százötven idegen nyelvű kötetet mutatott be, és ezen szemlék közül válogatta a legizgalmasabbakat olvasókönyvbe. Ezek a munkák útjelzőt adnak a jövőhöz: a legrégebbi 1841-ben, a legújabb idén tavasszal jelent meg, amerikai fizikus, bosnyák teológus és kínai sci-fi-szerző könyve egyaránt szerepel a listán.

Egy közös van bennük: mindannyian nonkonform gondolkodók. Bátran szembemennek a népszerű közhelyekkel, legyen szó hit és tudomány, többség és kisebbség, nők és férfiak kapcsolatáról, az éghajlatváltozásról vagy a mesterséges intelligenciáról.

A könyv fejezetcímei csupa már-már közhelyszerű állítást tartalmaznak, amelyek igazságtartalmát ritkán kérdőjelezzük meg. Például: Tudomány és vallás egymás ellentétei vagy: A kisebbségek érdeke egy kevert társadalom, esetleg: A klímaváltozás okozta kihívás példátlan az emberi történelemben. Ezeket a mondatokat a szerző áthúzza, és alattuk újfajta megközelítést fogalmaz meg, az egyes témákhoz, fejezetekhez pedig olyan művekből szemléz, amelyek az utóbbit támasztják alá.

A nők kiszolgáltatottabbá válnak

Nézzünk egy ilyen felvetést: A feminizmus felemeli a nőket. Ez a cím van áthúzva, alatta a másik gondolat: A feminizmus következményeként a nők csak kiszolgáltatottabbá válnak. Ezt a következtetést Mary Eberstadt és Anthony Esolen egy-egy munkája nyomán vonta le a szerző. Eszerint bár a család egyik legfontosabb funkciója a közösségi tanulás – hiszen az egyének a család intézményén keresztül sajátítják el és gyakorolják a kiteljesedéshez szükséges legfontosabb társas készségeket –, ez a funkció eltűnőben van. A család szerepének visszaszorulásával ez a tanulási tér emberek tömegei számára szűnt meg.

Mary Eberstadt szerint az 1960-as évektől kiteljesedő szexuális szabadság alapvetően hozzájárult a család társadalmi szerepének eróziójához, és ez vezet üzemzavarhoz az egyéni identitásban. „Szerzőnk kegyetlen szókimondással vezeti le, hogy a szexuális forradalom áldozatai végül maguk a nők lettek. Ugyanaz a progresszió ugyanis, ami 2020-ban kizárólag a férfias szerepfelfogásért jutalmazza a nőket, és megvetés tárgyává teszi a nőkre korábban jellemző életvitelt, a férfiszerepeket is felborította” – írja Böszörményi-Nagy Gergely.

A haladás soha véget nem érő forradalma olyan jól sikerült, hogy végül a nők válnak tőle kiszolgáltatottabbá, állítja a Nonkonform című kötet.

A bányák kimerülnek

Egy másik fejezet azt az „igazságot” cáfolja, hogy Ez a digitalizáció évszázada, ehelyett azt mondja: A képernyőket a bányák teszik lehetségessé, amelyek kimerülnek. Bár maga a Szilícium-völgy is egy kémiai elemről kapta a nevét, sokakban nem tudatosul, hogy digitális életmódunk teljes egészében ásványkincseken alapul. A Böszörményi-Nagy által olvasott és idézett Jussi Parikka kultúrtörténész és a napjainkban csak médiarégészként emlegetett új szakterület fenegyereke. Alaptézise, hogy az „elektronikus kapitalizmus” és benne a mindennapjainkat bekebelező virtualitás súlyosan megtévesztő.

Szembe kell nézni először is azzal, hogy 

Többségük ráadásul egy-egy problémás területen koncentrálódik, a tantalit például Kongóban, a lítium főként Afganisztánban.

Másodszor szembe kell nézni azzal is, hogy a digitális kütyükből származó brutális mennyiségű és erősen mérgező hulladék problémája szinte teljesen megoldatlan. Harmadrészt pedig ezek az elektromágnesességen alapuló eszközök jelentős hatással vannak az ember testére és fizikai állapotára, és ez új típusú egészségügyi kockázatot jelent. A digitális szemfényvesztés mögött tehát meg kell látni az analóg valóságot.

Home office-ban nem számít, hol élsz?

A 28 felvetés közül még egyet idézünk: A home office korában nem számít, hol élsz. Ezzel szemben áll az, hogy A helyhez való kötődés személyes identitásunk alapja.

Az emberi léptékhez igazított mindennapok iránti vágy, az otthonosság utáni sóvárgás – kezdi a fejezetet Böszörményi-Nagy Gergely. A határoknélküliség 68-as gyökerű ideológiájával szemben mára felállt a természetes és egészséges korlátok biztonságára építő politika, és hallatja is a hangját.

Az ebben a témában szemlézett egyik kötet Mark Mitchell politikatudós A lokalizmus a tömegek korában című műve, ami finoman kimunkált kiáltvány a globális falu utópiájával szemben az emberi léptékű intézményekhez, a szülőföldhöz és lakóhelyhez kötődő politikai, gazdasági és kulturális önrendelkezéshez való visszatérésről.

Böszörményi-Nagy Gergely intellektuális provokációnak nevezi a könyvét, és biztos benne, hogy 

De nem is ez a cél, a Nonkonform elsősorban bátorítani akar, hogy merjük megkérdőjelezni a mindennapjainkat uraló narratívákat, amiket sok esetben automatikusan elfogadunk, és amik ezáltal a cselekedeteinket is meghatározzák. Ez tehet minket felkészültebbé a jövőre is.

A kötet designja is különleges: a szerző generációja négy kiemelkedő illusztrátorát, Ferth Timit, Lossonczy Bazsót, Brunszkó „Nikon” Lacit és Roki Marcit kérte fel, hogy a fontosabb témákhoz rajzoljanak egyedi vizuálokat. Így a kötettel együtt harminc művészeti alkotást is kap az olvasó. A könyvbemutatón Böszörményi-Nagy Gergely azt is elárulta, hogy az illusztrátorokhoz régi barátság és abból fakadó szakmai kapcsolat fűzi, korábban ugyanis mindannyian graffitisek voltak.

Megrajzolták a kötet elképzelt célcsoportjának egy tagját is, egy fiatal, tornacipős, kapucnis fölsőt viselő lányt, ő vezeti végig a fejezetek közt az olvasót: az ifjú városlakót valós személyről mintázták, a szerző egyik munkatársáról, aki nem fél a konformista véleményekkel vitába szálló Böszörményi-Nagy Gergellyel vitába szállni.

(Borítókép: Németh Kata / Index)