A miniszter és a szerzetes füveskönyve

Böjte Csaba közgazdasági zseni. Rájött arra, hogy azoknak az üzletembereknek, akinek a pénzére szükség van az árva gyerekeket ellátó házak működtetéséhez, nagyobb szükségük van rá, a ferences szerzetesre, mint neki őrájuk. Köztudott, hogy a nagyobb adományokért személyesen is elmegy, de nem a létfontosságú támogatás miatt, hanem hogy ő is adjon, méghozzá saját magát.

Csaba testvér közelében lenni, vele beszélgetni, az autóban elkísérni oda, ahova éppen megy, valamelyik házba vagy messzibb útra, felér egy lelki töltekezéssel vagy akár gyónással – ahogy viccesen elhangzott azon a könyvbemutatón, ahol Csák János kultúráért és innovációért felelős miniszterrel közös kötetüket mutatták be.

Ők ketten régóta ismerik egymást, a nyolcvanas évek végén találkoztak először Kolozsváron, amikor Csaba testvér egyetemi lelkész volt, és szoros kapcsolatban maradtak akkor is, amikor a ferences szerzetes leverte a lakatot az évtizedek óta üresen álló dévai kolostorról, majd elkezdte befogadni az árva gyerekeket. Böjte Csaba azóta bizonyította, hogy jobban ért egy nagy szervezet vezetéséhez, mint egy multinacionális vállalat igazgatója, mert a Dévai Szent Ferenc Alapítvány 1992 óta működik, és mára hatezer árva gyereket fogadott be és nevelt fel. Ehhez pedig olyan (munka)társakat talált, mint Csák János.

A megoldások Istene

És ez még csak a fűtés, a világítás, az élelmezés, ami azonban nemcsak a munkatársak és a támogatók nélkül nem működne, de Böjte Csaba hite nélkül sem. Az elmúlt harminc évben akadt épp elég nehézség, megoldhatatlannak tűnő helyzet, de végül mindig minden kisimult, megoldódott.

Fontos elhinnünk, hogy mindig van megoldás. Nem tudok olyan Istenben hinni, aki akár egy embert vagy egy népet vagy egy családot zsákutcába juttatna vagy vakvágányra engedne, és azt mondaná, hogy ennyi volt, nincs tovább. A megoldások Istenében hiszek, aki egyszerre lehet egy árva gyerek Istene, lehet a miénk, felnőttekké, és akár a népünké is. Biztosan van olyan út, amin érdemes elindulni

– írja már a könyvben Csaba testvér, hozzátéve: „Ha azonban Jánostól, a kuratóriumtól, a barátaimtól nem kaptam volna bátorítást, hogy meg lehet csinálni, hogy érdemes belevágni, akkor most nem lenne nyolcvanvalahány városban gyermekvédelem. Az a jó barátság, amikor együtt keressük a megoldásokat, és nagyon sok gyerek számára tényleg megoldás volt ez a barátság.”

A Wall Street felhőkarcolója

Ugyanerre, a kezdetekre Csák János így emlékszik vissza: „Amikor Csaba testvér elkezdte befogadni a gyerekeket, akkor az egyházban, a rendben sem volt mindenki egyértelműen támogató.” Őt a szerzeteshez fűződő barátság abban segítette, hogy helyükre kerüljenek az álmok, kiderüljön, melyek a valóban értékes alkotói elképzelések.

Amikor öltönyben, nyakkendőben a londoni Ritzben, a New York-i Four Seasons szállodában vagy a Wall Street egyik felhőkarcolójának ötvenedik emeletén tárgyal az ember akkora összegekről, amelyeket elképzelni is nehéz, akkor könnyű elveszíteni a valóság dimenzióit.

„Számomra a Csaba testvérhez fűződő barátság és a Szent Ferenc Alapítványban végzett munka – melyet én támogatóként, tanácsadóként és a kétezres évek elejétől miniszterségemig felügyelőbizottsági tagként segítettem – tulajdonképpen magát az egyensúlyt jelenti, hogy ne veszítsem el a kapcsolatomat a valóságos világgal.”

Ösztönös pszichológus

A beszélgetések tehát évtizedek óta folynak, de most gondoltak egyet, leültek Csák János rómaifürdői otthonának könyvtárszobájában, és Csák Annának, a miniszter lányának moderálásával módszeresen végigvették a legfontosabb kérdéseket. A beszélgetésben nyilván így is „mindig mindenről” szó volt, és Anna szerkesztői munkája kellett hozzá, hogy nagyobb fejezetekre és kisebb témakörökre bontva tudjuk meg a két ember gondolatait, amelyeket persze folyamatosan át- meg átszőnek a közösen vallott értékek.

A könyv nagy erénye, hogy történeteken keresztül bontakoznak ki ezek a gondolatok, és Csaba testvért ismerve ez nem is lehetne másképp. Számtalan elképesztő, szívet-lelket melengető vagy éppen megfacsaró története van, amelyeket sokszor hallhattunk már, mégsem lehet megunni őket, most viszont azt állítják, hogy

A könyvbemutatón is felolvasott esetnél jobbat nem nagyon lehet választani, ami azt bizonyítaná, hogy Csaba testvér nem csupán zseniális közgazdász, nagy formátumú vállalatvezető, hanem ösztönös pszichológus is, a legegyszerűbb szavakkal elmesélt történetei a lélektan legmodernebb felismeréseit tartalmazzák arról, hogy mi formálja a leginkább a személyiségünket.

A kislány és az alkalmazott

„Egy alkalommal észrevettem, hogy sírdogál az egyik négyéves kislányunk. Nem kellett megkérdeznem, mi bántja, mert tudtam, hogy van neki egy anyukája valahol Nyugat-Európában, aki nem hívja fel, nem jön érte. Ha megkérdeztem volna, csak feltépem a sebeit.”

Inkább azt mondtam neki: »Gyere, sétáljunk egyet. Na mit szeretnél?« Azt mondja: »Játszódjunk.« Kérdezem: »Mit játszódjunk?« »Játszódjuk azt, hogy a pap bácsi megtalál.«

„Sokszor bújócskáztam korábban, de éreztem, hogy itt nem a bújócskázáson van a hangsúly, hanem valami egyében. Elkaptam a derekát, feldobtam, még egyszer feldobtam, és azt mondtam: milyen jó, hogy megtaláltalak! Mire ő csak annyit válaszolt: milyen jó, hogy megtaláltál! Közben átölelt, és kacagott.”

A kötődés fontosságáról a családban, a munkában, a nemzetben Csák János is elmondja a véleményét, és hozzáteszi vállalatvezetői, csoportos megbeszéléseken szerzett tapasztalatait:

Akit meghallgatnak, az szárnyalni kezd, az pedig, akinek a szavait később visszaidézik, szinte rakétákat kap, mert nekünk, embereknek jólesik, ha észrevesznek, ha megmutathatjuk magunkat. Ilyenkor érezzük, hogy van, akit érdekel, hogy kik vagyunk és mit gondolunk a világról.

Így ér össze egy vezető és egy kislány élete, illetve Csák János és Böjtre Csaba számos hittel, őszinteséggel és derűvel elmesélt története, ami reményt és kapaszkodót jelenthet a világban.

(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)