Kovács András Péter elharapta a poharat, hogy rá figyeljenek

Kovács András Péter (KAP) két írással is szerepel a Magyar Máltai Szeretetszolgálat által kiadott Láthatatlan árvák című köteteben. A Kis Kokó című novella felidézi azt a jelenetet, amikor édesapjával az Erzsike Presszóban ültek, és míg a felnőttek poharaztak, ő gyerekként hamar elunta magát. A jaffa, amit kapott, gyorsan elfogyott, és ritkán kapott másodikat, ott ült az üres poharával, és próbálta rávenni az édesapját, hogy menjenek haza. Mivel ez nem sikerült, 

hogy addig is, amíg érte aggódnak, kapjon némi figyelmet és egy másik jaffát.

Ha ez a jelenet ismerős valakinek a saját életéből, akkor nagy valószínűséggel hasonló sorsot kellett átélnie gyerekkorában, vagyis olyan családtag mellett kellett felnőnie, akinek problémás volt az alkoholhoz való viszonya. Erre nem mindenki döbben rá egyből, Kovács András Péter is csak tavaly jött rá, hogy ennek, amit ő átélt, van tudománya és szakirodalma, sőt vannak olyan szakemberek és programok, akik és amelyek ezzel a kérdéssel foglalkoznak.

Tabusítás, közöny, álszentség

Utóbbiról is csak akkor szerzett tudomást, amikor egy műsorban, ahol a gyerekkorukról faggatták a résztvevőket, el merte mondani, mit élt át – mindig is szerette az ilyen halálugrásokat –, ezután keresték meg ugyanis a Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkatársai, később pedig felkérték, hogy írjon novellát a készülő kötetbe. KAP az arútluK podcast vendégeként elmondja, hogy ez volt az első alkalom, amikor erről a témáról írt.

Ahogy arról kis beszél, hogy az ilyen családok erődként működnek, és mivel kifelé tartani kell a látszatot, a gyerekek megtanulják, hogy befelé sem szabad erről beszélni, akár maguknak sem, és ez nem múlik el azzal, ha az érintett családtag már nem él.

A nővéremmel sem beszélünk erről, azóta sem. És ha pont erről nem beszélsz, ami a legfontosabb, akkor mást sem beszélsz meg. Úgy éltünk együtt a saját testvéremmel, hogy nem beszéltünk, és ezt a mai napig nehéz helyrehozni 

– mondja András. A Hoffmann Kata, Kormos Piroska és Frankó András által szerkesztett Láthatatlan árvák című könyv célja is az, hogy a szégyen, a tabusítás, a közöny vagy az álszentség függönye mögé rejtett problémáról beszélni lehessen, mert ebben a pillanatban is gyerekek százezrei szenvedik el ugyanazt a történetet.

András másik novellája a Könnyespolc címet viseli, és bár az is elég megrázó, ami a mesekönyveivel történt, elmondása szerint ennél százszor erősebb történeteket is elő tudott volna venni, amelyek nagyobbat is ütöttek volna, de az volt a cél, hogy a hétköznapokról írjon. A Könnyespolc főszereplője az anya, aki évekig „kitartott” az alkohollal küzdő férje mellett – nem véletlen, hogy az ehhez a novellához tartozó szakirodalmi kitekintés arról szól, hogy az ilyen családokat rendszerben kell vizsgálni, és megnézni, ki hogyan járul hozzá vagy tartja fönt esetleg a kialakult helyzetet, és kit lehet valóban áldozatnak nevezni.

A podcastban szó esik még

• Kovács András Péter készülő új műsoráról, ami az alkoholizmusról fog szólni,
• a humoros jelentek félrecsúszott micisapkás, részeg figuráiról,
• egy hamarosan induló podcastról, amely a szenvedélybetegségeket veszi majd számba,
• arról, hogy meg lehet-e bocsájtani például egy édesapának, 
• és arról, hogy lehet-e könnyedén beszélni komoly témákról.

Ha lemaradt volna az előző arútluK podcastról, amelyben Kadarkai Endre beszél a közismert magyar ikonok sorstragédiájáról szóló Felfelé zuhanás című műsorról, akkor ide kattintva megnézheti.

(Borítókép: Kovács András Péter. Fotó: Ruzsovics Dorina / Index)