Tényleg létezett az a római császár, akit kitaláltnak hittünk

A Sponsianus nevét és képmását viselő érmét néhány másikkal együtt több mint háromszáz éve fedezték fel a mai Erdélyben, amelynek a nyugati és déli része az időszámításunk szerinti II. és III. században a Dacia nevű római tartományhoz tartozott. Miután hamisítványnak vélték, az érmét egy múzeum szekrényébe zárták.

A tudósok most azt mondják, az érmén mikroszkóp segítségével felfedezhető karcolások azt bizonyítják, hogy kétezer évvel ezelőtt forgalomban volt.

A kutatást vezető Paul Pearson professzor, a londoni University College tanára azt mondta a BBC-nek, hogy valósággal megdöbbentette a felfedezés.  „Valójában egy császárt találtunk. A szakértők eddig kitalált személynek hitték és kiírták a történelemből. Úgy véljük azonban, hogy valós személy volt, és szerepet játszott a történelemben” – mondta a történész.

Silány újkori hamisítványnak tartották az aranyérmét

Az érme, amely körül a kutatás folyt, egy kisebb kincslelet része volt, amelyet 1713-ban fedeztek fel. A 19. század közepéig eredeti római érmének hitték, majd az egyszerű kialakítása miatt feltételezték, hogy korabeli hamisítók műve.

A végső csapást Sponsianus pénzére Henry Cohen, a Francia Nemzeti Könyvtár (BNF) vezető érmeszakértője mérte, aki szerint ezek a római érmék nemcsak újkori hamisítványok, de szegényesen kidolgozottak és „nevetségesen megtervezettek”. Más szakértők is egyetértettek ezzel, és Sponsianus mindmáig kikerült a szakirodalomból.

Az érmét a Glasgow-i Egyetem gondozásában működő Hunterian Múzeumban őrizték az eredeti kincsből származó másik hárommal együtt. A kutatók nagy felbontású mikroszkóppal megvizsgálták a négy érmét, és megerősítették, hogy valóban vannak karcolások az érmén, és azok megfelelnek annak a mozgásnak, amelynek az érmék az erszényben voltak kitéve.

Egy vegyi elemzés segítségével sikerült bebizonyítani azt is, hogy az érmék több száz évig voltak a földben.

Megkoronáztatta magát Dacia császárának

A kutatók feltételezik, hogy Sponsianus katonai parancsok volt, aki megkoronáztatta magát a távoli tartomány, Dacia császárának. Régészeti kutatások megállapították, hogy 260 táján Dacia el volt vágva a Római Birodalom többi részétől. Járványok és polgárháború miatt széttöredezett a birodalom.

Ellenségektől körülvéve és Rómától elvágva, Sponsianus feltehetően a káosz és a polgárháború idején magához vonta a legfelsőbb parancsnokságot, és védelmezte Dacia katonáit és polgári lakosságát, amíg helyre nem állt a rend, és Aurelianus császár uralkodása alatt a római légiók és a közigazgatás ki nem vonult a tartományból.

Feltehetően az ő feladata volt az ellenőrzés fenntartása a katonaság és a polgári lakosság védelme felett, mert körül voltak kerítve és teljesen el voltak vágva Rómától. A provincia működő gazdasága érdekében úgy döntöttek, hogy saját pénzt veretnek.

Ez az elmélet adhat magyarázatot arra, miért különböznek a vizsgált érmek a Rómában szokásos pénzektől. A polgárháború miatt nemigen tudták, éppen ki volt a császár és a tényleges római hatalom híján szükség volt legfelsőbb katonai parancsnokra, Sponsianus pedig átvette a parancsokságot, amikor kellett.

A báró halála óráján lejegyezte: eredeti

Miután a kutatók megállapították, hogy az érmék hitelesek, s felfedezték az elveszettnek hitt római császárt, értesítették az erdélyi Nagyszebenben működő Brukenthal múzeum kutatóit is, ahol szintén őriznek egy Sponsianus-érmét. Az érme Samuel von Brukenthal bárónak, Erdély kormányzójának, a múzeum alapítójának a hagyatékában szerepelt. A báró halála óráján is az érmét tanulmányozta, és a szájhagyomány szerint az utolsó cselekedete az volt, hogy lejegyezte: „eredeti”.

A többi tudóshoz hasonlóan a Brukenthal múzeum kutatói is hamisítványnak tartották az érmét, de megváltoztatták a véleményüket a brit kutatások eredménye láttán.

A felfedezés nagy jelentőséggel bír Erdély és Románia történelme kapcsán, de általában az európai történelem szempontjából is Alexandru Constantin Chituta, a Brukenthal Nemzeti Múzeum ügyvezető igazgatója szerint.

Ha ezeket az eredményeket a tudományos közösség elfogadja, újabb fontos személyiség szerepel majd a történelmünkben. Az érmék jelenleg a glasgow-i Hunterian Múzeum kiállításán tekinthetők meg.