Laár András a csigáktól, a politikusoktól és a hülyeségtől tartózkodik

MG 8454
2022.12.04. 12:03
Laáramlás címen írt könyvet Laár András humorista, zenész és spirituális vándor. Ennek kapcsán beszélgettünk: kiderült, hogy van, akinek azt se hiszi el, hogy „anyám”, de abban nem kételkedik, hogy kiszabadulhatunk az univerzális javítóintézetből.

Amikor elolvastam a Laáramlás című legújabb művét, úgy éreztem, hogy három külön könyvet kaptam egy pénzért. Van benne egy hagyományos önéletrajz, főleg a zenész Laár és a KFT együttes történetével. A másik egység a buddhista főiskola előzményeiből és következményeiből áll össze. A harmadik a Laár-féle stand up, a színház, a L’art pour l’art sztorijairól szól. Az életében is ennyire elválnak egymástól ezek a szálak?

Ilyen az életem. Párhuzamosan futnak benne a dolgok, és fogaskerék-szerűen kapcsolódnak össze. Egyik nap L’art pour l’art fellépésem volt, két nappal később KFT, harmadik alkalommal meg valami esemény a buddhista témában.

És lehet még több is, mert ott van a pasi, a férj, az apa is, és ez még csak a felszín.

Igen, tehát azt kell mondani, hogy egyszerre több ember életét élem, és az mind megy. Az apai élet például nagyon fontos, ott nagyon helyben kell legyek. A férj, az magánélet, úgymond, az érzelmi élet is külön terület. Tehát arra külön kell figyelni. És akkor, amikor békén vagyok, szükséglet szerint vagy az abszurd humorban írok, vagy költőként abszolút verseket, vagy gyakorlok a KFT zenekar fellépésére.

Az ember időbeosztás kérdése

Ezek mind külön vannak?

Mondjuk azt, hogy mindez pusztán az időbeosztásra vonatkozik. Pusztán mert bennem egyben van. Nekem nincs külön. Ugyanabból a szempontból nézve van KFT és L’art pour l’art, amíg volt, vagy az a humoros énem, de a buddhizmus is.

Mikor talált rá arra a megközelítési módra, amiből egyszer csak dalok lettek, vagy vicces versek, esetleg monológok Besenyő Pista bácsi sapkája alatt?

Már az általános iskolában elnyertem az osztály bohóca címet az osztályfőnöktől. Volt egy másik srác, aki szintén hülyéskedett, akkor, mondjuk azt, hogy mi voltunk az osztály bohócai.

Sejtette, hogy humorista lesz, meg zenész?

Nem akartam humorista lenni, viszont elég korán írtam vicces verseket, szövegeket. Tehát az alkotási rész mindig megvolt. Azt nem gondoltam, hogy majd kiállok egy színpadra, és nyomom a szájammal a szövegeket, mint a stand upban, ami akkor még nem is volt.

A magyar stand up első hősének mindenki Hofi Gézát tartja, csak akkor még nem ismertük ezt a kifejezést. Aztán jött Sándor György.

Sándor György is mindig tetszett. Emlékszem egy nagyon régi poénjára, egy jelenetre, amiben mindenki játszott ezt vagy azt, és akkor ő volt a Gang. Ezt a szerepet választotta.

Hogyan lesz Laár Andrásból Besenyő Pista?

Amikor eszembe jut egy Besenyő-dolog, azonnal összekapcsolódik a karakterrel. Ha elkezdem megírni, biztos, hogy elsőre azt írom le a szövegből: „Na, kérem!” Tehát ezzel az arccal így, ahogy most ülök, Na, kérem! A Besenyő egy belső én. És ugyanígy az összes humoros karakter mind belső ének kifejeződése. Rájöttem, hogy ez egy démonszínház, tehát gyakorlatilag a bennem élő démonikus figurákat karikírozom ki.

Besenyő egy konkrét erőszakdémon.

A családban meg mindenhol ő mondja meg a tutit, mindenkit leszól, de közben, ugye, az értelmi képességei csekélyek.

Egy vicces, ám buta démonon nevetünk?

Szerintem attól humoros a Besenyő, hogy eleve félreért valamit, mert fogalma nincs róla, és utána még ő magyarázza. Ismerősen ostoba, hiszen a médiában is feltűnnek időnként ilyen besenyők. Látszik az arcán, hogy ostoba, hogy háromnál nem tud többet gondolni azonkívül, mint amit kimondott, mert azt is leírták neki. És közben mégis marha öntudatosan nyomja.

Hány ilyen démon él magában?

Ott van például az Ede Bede Bácsi-démon. Ő a perverz bácsi, aki nem tudni, mit akar, de nagyon gyanús, az összes meséje is gyanús, nem tudni, mit akar belőle kihozni. A másik a Tompika. Ő tulajdonképpen egy retardált kisfiú, aki már felnőtt, viszont zseni. Tehát őneki találmányai vannak, és minden.

A Költő is külön valaki, aki pózol, kiáll, és ezt nagyon komolyan veszi. Ezt a versmondóról mintáztam, aki nagyon komolyan belenéz a kamerába, és mondja: „Anyám...” És már ott nem hiszem el neki, hogy ezt komolyan mondta.

Ez kettős szerep, hiszen ez a Költő a saját verseit szavalja.

Olvastam olyan verseket régen, amiken azért röhögtem, hogy mi a fenének kellett azokat megírni. Tehát miért érintene engem az ő hajának a meglebbenése, és hogy közben a violák mit tudom én, mit csinálnak.

Az tetszett volna, ha a hajának lebbenése közben fingik, de mindig csak a violák?

Szóval az ilyesmin csak röhögni tudtam, és ebből fakadtak a Költő vicces versei. Eleinte viccek voltak, mostanra meg önálló műfaj lett belőlük.

A KFT zenekar szintén önálló műfajjá vált a magyar popzenében?

Azt hiszem, igen. Betaláltunk egy pont nekünk való résbe, amit belaktunk, amennyire lehetett.

Nagyon visszafogott volt a magánéletét illetően. Ebből a könyvből senki sem tudja meg, hogyan csajozott popsztár korában Laár András.

Az egy másik könyv lett volna, amit egyébként nem is akarok megírni. Az külön vonal, hogy fiatal koromban barátkoztam hölgyekkel, illetve hogy a fiúkkal mindig másképp barátkoztam, mint velük.

A könyvben komolyabb konfliktusról talán akkor esik szó, amikor a L’art pour l’art Társulattal való szakítását említi, illetve a hullámzó viszonyt Galla Miklóssal. Ezeket nem tudta vagy nem akarta kikerülni?

Pontosan.

A spiritualitás közügy

Viszont a buddhista részben meglepően mélyre megy, nagyon személyes dolgokat is megoszt az olvasókkal. Ott miért?

Mert ez közügy. Bennem úgy állt össze az eddigi szakmai életpályám, hogy van a humor meg a KFT zenekar. Ezektől lettem híres. De miért kellett hogy híres legyek? Hát azért, hogy lényeges dolgokat is tudjak mondani. Ez a lényeges mondanivaló a buddhista, illetve spirituális rész, mert szerintem ez hiányzik az emberek életéből általában, és ezért is nyavalyognak annyit.

Miért nyavalyognak, illetve nyavalygunk?

Mert az emberiség tagjai nagyon nagy részben külső körülményektől várják az életük megoldását. Például, hogy majd a feleségük vagy a gyerekük teszi őket boldoggá. De ez nincs így, mert

senki sem tesz boldoggá senkit.

Ez számomra egyértelmű. Az ember saját maga tud boldog lenni, és a boldogságának kulcsa a belső élet.

Erősen kiemeli a Laáramlásban a gyakorlás fontosságát. Először a hangszeren, aztán spirituális területen is. Az életet is gyakorolni kell?

Meggyőződésem, hogy ahhoz, hogy normális életet éljünk, gyakorolnunk kell azokat a módszereket, amikkel normális életet lehet élni.

Milyen módszereket ismer erre?

Gyakorolni kell, hogy ne gondoljunk hülyeséget, mert annyira sok hülyeséget gondoltatnak velünk, például azt, hogy gyűlölködés. Az hülyeség, hogy valamelyik nép, az úgy, ahogy van, bűnös vagy rossz. Tehát lehet mondani, hogy a románok így, vagy a szlovákok úgy, meg az oroszok, az ukránok, a szerbek. És mindegyiket ki tudjuk mondani olyan nagyon neheztelő módon.

Azt is, hogy magyar.

Na jó, de mi most magyarok vagyunk, és magyar szempontból látjuk a többieket, bár magunkat is eléggé tudjuk utálni.

Mi a bajunk magunkkal?

Például, amikor már nem azt mondjuk, hogy oroszok vagy amerikaiak, hanem azt, hogy hülye jobboldal vagy moslék baloldal. Régóta és teljesen ketté van szedve az ország. Na most ebből én nem akarok részesülni. Tehát ez hülyeség, kérem, tévképzeteken alapuló mesterséges érzelem-, illetve gyűlöletkeltés. Ebben én nem veszek részt.

Másokat gyűlölni nem új találmány. Bele van kódolva az emberiségbe?

Azért vannak alternatívák. Nem kötelező az embernek azt csinálni, amit a többiek csinálnak. Erre jöttem rá 14 évesen, és azért lett ez az életpályám, mert azóta tudom, hogy nekem nem kell azt csinálni, amit más csinál. Tehát ez ennyire egyszerű. Nem léptem be soha sehova, semmilyen pártba. A KISZ-be automatikusan felvettek, de kiléptem, amikor láttam, hogy ez milyen marhaság. Azóta se álltam soha egyetlen politikai oldalra sem.

Miért?

Mert ez téveszme. Minden, ami a politikát erre hajtja, az téveszme. Enélkül sokkal egyszerűbb az élet.

Ha a politika téveszme, akkor miért a politikusok irányítják a világot?

Azért, mert akik hajtják ezt a kereket, nincsenek téveszmében, pontosan tudják, hogy is megy ez. És direkt terjesztik a téveszméket, hogy meg lehessen vezetni az emberiséget.

De miért akarják megvezetni az emberiséget?

Hát, hogy menjenek egy irányba, és mindenki tejeljen.

Ha már úgyis ők irányítanak, minek nekik még több hatalom és pénz?

Mert mohók, tehát még többet szeretnének. Kevés milliárdos mondja azt, hogy gyerekek, van már 14 milliárdom, most már nem kérem a tizenötödiket. Egy milliárdos megmámorosodik a milliárdjaitól. Ez egy ilyen szenvedély. Olyan, mint a kokain. Nem lehet abbahagyni, mert amikor érzed az ízét, akkor utána is akarod érezni, megint szeded, megint kell egy kicsit szívni. Rászokik. Szerintem a gazdagság, a hatalom a legnagyobb mézesmadzag, amire ráragadnak az emberek.

Ami az emberiség történelmével egyidős probléma.

Jó, és akkor mi van? Attól még nekem nem kell részt vennem benne.

Javítóintézet az élet

Az emberiségnek miért kell folyton ezzel bajlódnia?

Az emberiség küldetéséről azt gondolom, hogy ezt a helyet leginkább egy ilyen javítóintézetnek lehetne mondani. Addig kell itt maradni és itt vacakolni, amíg meg nem okosodunk, és aztán már nem a földre vagy nem ebbe a korba születünk meg. Én azt gondolom, hogy van ebből kivezető út, de csak belülről. Kívülről nincs.

Ebben a megközelítésben épp azért rendezték be ezt a zűrzavart, hogy mindenki saját magától jöjjön rá a megoldásra?

Így. Csak egyedül lehet rájönni, csak magunkban. És nincs társadalmi megoldás, tehát nem hiszek abban, hogy jön egy jó király, aki megoldja, mert nem jön jó király, mert jó király, az nincs már, csak hatalomvágyó ember.

A mostani uralkodókat nem az a szándék vezérli, hogy a népnek jó legyen, hanem valami más. Tehát például meg van mondva, hogy a cél a gazdasági növekedés, hogy minél nagyobb legyen a GDP. Na most ez azt jelenti, hogy mindig egy picivel többet kell leharapni a nagy közösből. Mindig egy picivel többet a földgolyóból, egy picivel többet az állatok húsából, picivel többet az olajból, tehát a GDP-növekedés azt jelenti, hogy mindig egy picivel nagyobbat harapunk a természetbe.

Mi hajtja mindezt?

Egy démoni törekvés.

Miféle démon, és hogyan bánjunk el vele?

A Mammon. És úgy gondolom, hogy a tudat útján lehet ebből kijönni.

De hogy csináljuk, amikor félünk, haragszunk, és rossz a kedvünk?

Nekem jó a hangulatom. Mit tudok mást csinálni? Nem gyűlölködöm, sőt kifejezetten unom, hogy orbánoznak, meg gyurcsányoznak, meg márkizayoznak. Én nem vagyok hajlandó egyiket se gyűlölni.

És szeretni?

Távolságtartó módon. Ugyanúgy, ahogy például egy csigát is szeretek. Én a csigákkal nagyon szimpatizálok, de nem akarom őket közel hozni magamhoz. Vannak lények, sok-sok lény, az emberek is lények. Bizonyos emberekkel közelebb szeretek lenni, más emberekkel távolabb. A politikusok olyan területtel foglalkoznak, ahova én nem szeretek menni, még gondolatban se.

Milyen területtel?

Úgy kell ügyeskedniük, hogy a másikkal kicsesszenek, a saját érdekeik miatt. Ezt a gondolatmenetet nem szeretem, ezért nem megyek oda. Viszont nem is ítélkezek fölöttük.

Írt néhány konkrét csodáról is a könyvben. Egyszer például megfagyasztotta a sarat.

Nem én fagyasztottam meg, azok a tündérek voltak. Én hogy tudnám megfagyasztani? Abszolút nincs rá eszközöm. Én csak a segítő erőket idéztem meg, amikkel kapcsolatban állok, azok meg elintézték.

Beszámol egy váratlan gyógyulásáról is. Szintén a tündérek?

A Jóisten gyógyított meg, mégpedig úgy, hogy én is hiszek az ima erejében, és azok is, akik értem énekeltek. Magyarul mindenki hitt abban, hogy ez működik, és ettől tényleg működött. Ez az egészre is vonatkozhat.

Eljöhet egy tömeges megvilágosodás?

Igen, ebben hiszek.

Eddig miért nem jött el?

Mert még nem jött el, de tud lenni. Nem azt mondom, hogy lesz, hanem tud. És az lehetne egy széles társadalmi megoldás, hogy szépen kinyílik mindenkinek a szeme, és akkor ez a látás elsöpri a hülyeségeket. De ezt úgy lehet csak elkezdeni, hogy az ember saját belátására hagyatkozva változtat az életén és a gondolkodásán.

A jelek mintha most sem lennének kedvezőek.

Most minden arról szól, hogy az ember ne gondolkodjon, hanem működjön. Személy szerint én úgy gondolom, hogy most is van dolgom. A dolgom egyik része ahhoz kapcsolódik, hogy én magam hova jutok belül, a másik része pedig az, hogy ahova eljutok, arról megpróbáljak beszélni az embereknek. Tehát valójában ez a könyv is igazából arról szól, ahova én eljutottam. Nézzék meg, hogy az milyen. Hátha kedvet kap valaki például arra, hogy nekilásson légzésfigyelés-gyakorlatot végezni, mert az egy csoda.

Hol lehet ilyet tanulni?

Például otthon. Le kell ülni, és csinálni. Kereshet tanárt is, hiszen az összes meditációs iskola légzésfigyeléssel indít, tehát ez alapgyakorlat. De gyakorolhatja egyedül is, mert az egész csak annyi, hogy leül, és figyeli a légzését.

Mit figyel rajta?

Az érzést, amit a légzés okoz. Tehát nem kifelé figyel, hanem az orrára, bejön a levegő, és egy idő után kiderül, hogy ez a levegő energiát hoz be. Tehát azáltal, hogy lélegzek, és figyelek rá, a testem megtelik energiával.

Egyszerűen nem foglalkozom a többi gondolattal, csak az érzést figyelem. És azáltal, hogy figyelek, egyre mélyebbé válik a tudatállapot. Egyre nyugodtabbá, és abból az állapotból már elő lehet szedni bizonyos problémákat.

Ebből a légzésfigyelős nyugalmi állapotból kijöhet egy Tompika- vagy egy Besenyő Pista-szöveg?

Az egyik Besenyő-monológot úgy írtam, hogy épp egy félórás meditációban voltam, egy nagy, nyugodt csendben, amikor már tényleg teljesen üres a tudat, és egyszer csak beesett a fejembe az a szó, hogy gasztromúmia. Nem én találtam ki, hanem beesett a fejembe, és ettől akkorát röhögtem, hogy lefordultam a lótuszülésből meg az ágyról is. A meditáció után fölírtam, és valamikor később elővettem egy papírt, és megírtam az egész szöveget. Tehát ez egy nagyon komoly élmény arról, hogy az ihlet, az egy felsőbb tudati dimenzióból kapott adomány, nem pedig saját kiagyalás.

Azt még elmondanám, hogy december 22-én este hét órakor a MOM Kultban lesz a Laáramlás című kötet élő bemutatója, ahol beszélgetőtársam Láar-Schramkó Kata lesz, aki a könyv alapját jelentő riportokat készítette. Az esten megjelenik Edebe bácsi, a Költő és Laár András személyesen. A többit ott beszéljük meg.

(Borítókép: Zöld Fanni / Index)



  • Hírek
  • Hírek