Egy magyar, aki ott volt a Titanic mentésekor, később azonban eltűnt

Kalandregénybe, illetve filmvászonra illő élete volt Vay Péternek, annyi mindent csinált, hogy másnak három élet is kevés lenne rá. Az utolsó közel húsz évét azonban önkéntes visszavonultságban, teljes szerzetesi magányban töltötte: az egykor nyughatatlan utazó, író és diplomata Assisi ferencesei között fejezte be tartalmas életét, ezért szinte teljesen megfeledkezett róla a történettudomány is.

Olyannyira kámforrá vált, hogy még kortársai emlékezetéből is „kikopott”, halálának pontos időpontja ismeretlen, egyházi nekrológja megírásakor azt sem tudták, ki is volt valójában. Most ezt a hiányt hivatott pótolni A Kelet és a diplomácia művészete – Vay Péter püspök világmissziója című tekintélyes kötet, Solymári Dániel, Pallós Tamás és Fajcsák Györgyi munkája.

Világfiból katolikus pap

Ki volt tehát Vay Péter gróf? Protestáns arisztokrata világfiból lett katolikus pap, szentszéki küldött, egyházi diplomata, püspök, világjáró, alkotó és műgyűjtő, Európa és Amerika között fáradhatatlanul ingázó, a kivándorlókat segítő lánglelkű misszionárius, az Ó- és Újvilág, de különösen Kelet-Ázsia kultúrájának mind szélesebb körű megismertetését célul kitűző író.

Életútján uralkodókkal, egyházi vezetőkkel, politikusokkal, művészekkel, nagy történelmi egyéniségekkel találkozott, tárgyalt, tartott kapcsolatot. Jóformán mindenkit ismert azok közül, akik meghatározták a 19. századvég, a késő romantika korától az első világháborúig tartó időszakot, ami után már semmi sem maradt a régi, olvashatjuk az Előszóban. A most megjelent, összefoglaló jellegű kötetben mindezek éppúgy helyet kapnak, mint keleti gyűjtéseinek kutatási és tárgyi eredményei, utóbbiakról művészi fotókat láthatunk.

Ott volt a Titanic mentésekor

Vay Péter nagyon sokat utazott. Papi szolgálata során hajókáplánként több tízezer, Egyesült Államokba kivándorló magyar menekülttel került kapcsolatba, és nyújtott számukra lelkipásztori segítséget. A hajókon való pasztorációt gyakorlatilag ő találta ki, és közbenjárására javultak a fedélzeten összezsúfolódott „migránsok” utazási körülményei is. Letelepedésük után látogatta és erősítette őket újvilági otthonukban – eljutva a legtávolabbi bányászfalvakba is Kanadától Közép-Amerikáig.

Egy, a kötetben szereplő kép tanúsága szerint Vay Péter 1912-ben szentmisét mutatott be a Carpathia gőzhajó fedélzetén a magyar kivándorlóknak New York felé: sorsszerű egybeesés, hogy

Szentszéki diplomataként bejárta a világot, hiánypótló missziós szolgálatot végezve XIII. Leó pápa és a katolikus egyház javára. Hazája érdekeit szem előtt tartva egyik kelet-ázsiai útján Japánban jelentős megbízást teljesített: magyar kérésre és anyagi támogatással, jó érzékkel vásárolt japán műtárgyakat (közel 2300 darabot) a Szépművészeti Múzeum számára.

Mindeközben szüntelenül írt, alkotott, előadott: számos magyar és idegen nyelvű könyv szerzője, műfordításokat, kétszáznál is több ismeretterjesztő tárcát, esszét, hosszabb-rövidebb cikket publikált. Utazásai alkalmával elhangzott előadásainak számát megbecsülni sem lehet, csak ausztráliai és új-zélandi útja során kétszázötven alkalommal beszélt közönség előtt. Kelet-ázsiai témájú művészettörténeti előadásaiban és írásaiban újfajta, az ázsiai művészet egészére kitekintő szemléletmód meghonosítására törekedett.

Különc rokonok

Vay Péter az egyik legősibb magyar arisztokrata család sarja volt – a könyvben érdekes adalékokat találunk arról, hogy 

és olyan különc, polgárpukkasztó figurák, mint a nőként született, de fiúként nevelt Vay Sarolta/Sándor, a magyar irodalom George Sandja. A későbbi püspök királyok és császárok társaságában mozgott, rokoni és baráti kapcsolatai révén hazajárt a spanyol, brit, német és osztrák udvarokba.

A magyar sajtó is kitüntetett érdeklődéssel figyelte – ma talán celebként írnának róla, televíziós műsorokba hívnák be. Cholnoky Jenő földrajztudós szerint Vay gróf nyílt szemmel, a nagyvilágban való jártasságát tanúsító magas horizontról s valódi apostoli jó lélekkel ítélte meg az utazásai során megismert népeket. Felvinczi Takács Zoltán az Iparművészeti Múzeum Évkönyvének 1954-es számában pedig így írt:

Vay Péter volt az első, ki nálunk arra gondolt, hogy a Távol-Kelet művészetét a múzeumlátogató nagyközönségnek hozzáférhetővé tegye.

A nemzetközi színtéren hasonló elismerés övezte kedves, művelt és odaadó személyét, aki anyanyelvéhez hasonlóan stílusosan írt és beszélt angolul, németül, franciául és olaszul. Az egyik, brit tudományos akadémián tartott előadásán a norfolki és a walesi herceg is megjelent.

Egy 1903-as új-zélandi látogatása során a Southland Times így számolt be a magyar diplomata-papról: „Vay Péter a világ szinte összes részét beutazta, és a kisujjában van minden ismeret, amit ráadásul elbűvölő stílusban képes a hallgatóságnak továbbadni. Kiváló diplomata, művész, előadó és író. Uralkodók és kormányok vendégeként az egyes országokat, területeket kivételes szemszögből láthatta, mialatt kunyhókban és palotákban egyaránt lakott, és vendége lehetett a legegyszerűbb embereknek és a császároknak is.”

A mélybe ugrott

Mindemellett szokatlanul rendhagyó és meglepően nagy ívű egyházi pályát tudhatott magáénak. Bohém arisztokrata életét hátrahagyva letért a családja által kijelölt és biztosnak tűnő útról: harmincéves korában, reformátusként a mélybe ugrott, és a katolikus papi szolgálatot választotta – a könyv érzékeny lélekrajzot és társadalmi összefüggéseket vázol fel a döntés háttereként.

Még a pappá szentelése előtt lett XIII. Leó pápa egyik legközelebbi munkatársa, „kitüntetett kedvence” és az egyházi világmisszió fontos szereplője. Apát, majd püspök és máltai lovag lett, jó kapcsolatot ápolt Theodore Roosevelt amerikai elnökkel és II. Miklós orosz cárral, rendkívüli találkozóban volt része a koreai, japán és kínai uralkodóval.

és a befolyt összeget karitatív célokra, templom és árvaház építésére fordította. Mivel a honi kutatók elsősorban keleti műgyűjtőként foglalkoztak vele, a kötet szerzői szerint a pályafutása teljesen ismeretlen maradt a magyar egyház- és diplomáciatörténet számára. Életrajzi adatai, missziós eredményei is pontatlanul lettek bemutatva.

A három irányból közelítő, „triptichon” szerkezetű könyv Vay Péter életének mind teljesebb megismertetésére törekszik új összefüggésekkel és adatokkal. Szerzeményeinek kiemelkedő darabjait is közreadja, japán gyűjteményét ugyanis – az 1908-as és 1910-es szépművészeti múzeumbeli kiállításai után – soha nem mutatták be átfogó módon. A könyv végén térképek segítségével követhetük Vay Péter elképesztő utazásainak helyszíneit, útvonalát.

A többek között a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum segítségével elkészült kötetet a Szent István Társulat és a Szépművészeti Múzeum adta ki.

(Borítókép: Németh Kata / Index)