Öreg és fiatal egymás kezét fogja az Isten széke lábánál

A nagyköveti díjat és a vele járó kétmillió forintos elismerést – a Highlights of Hungary nagyköveteinek döntése alapján – 2021-ben a Tulipán Gyermekotthon kapta. A gyermekotthont Barta József református lelkész hozta létre 2001-ben a Maros megyei Holtmaroson, a történelmi Maros-Torda vármegye szívében, 45 kilométerre Marosvásárhelytől, ahol azóta több száz súlyosan bántalmazott gyermeknek adtak nemcsak menedéket, hanem otthont is, és gondoskodnak arról, hogy szerető és támogató közegben nőjenek fel.

A gyermekotthont Barta József lánya, Bakos Katinka vezeti, aki szomorú hírrel szolgált, amikor felhívtuk telefonon:

„Édesapám a napokban távozott közülünk, betölthetetlen űrt hagyva maga után. Most, amikor felhívott, éppen itt vezetem az autómat az Isten széke lábánál, a távolban látszanak a Görgényi-havasok, itt folyik a Maros tőlem néhány száz méterre, ennél szebb, idillibb környezetet el sem tudok képzelni a holtmarosi gyermekotthonunknak. A négy évszak minden egyes napján van itt csodálnivaló, szinte érintetlen, csendes, nyugodt, a turisták által még fel nem fedezett vidék ez. És mégis, ebben a pillanatban képtelen vagyok gyönyörködni a látványban, csak szegény elhunyt édesapámra tudok gondolni.”

Remény és család

Azé a gyermekotthoné, amelyet a Czegei Wass Alapítvány támogat Wass Albert író-költő fia, a Németországban felnőtt Wass Endre révén. Utóbbi Bakos Katinka nagybátyja. Persze az élet nem áll meg, bármennyire is kegyetlen ezt kijelenteni, nagyot fordult a világ a gyermekotthonnal. 

Május másodikán megnyitottuk a Tulipán Házat, ezt az idősotthont – mondta Bakos Katinka. – Mindig is azt volt a tervünk, hogy kialakítsunk egyfajta nagyszülő-unoka kapcsolatot az otthonunk lakói között, és ez most már meg is valósulhat. Persze ne úgy képzeljék el ezt, hogy az idősek a gyerekeink valódi nagyszülei, csak a kapcsolat jellege lesz olyan a reményeink szerint. 

Azok az idős, elesett, gyakran magatehetetlen emberek, akik bekerülnek a Tulipán Házba, többnyire magányosak, senki sem látogatja őket, hónapszámra nem látják az unokáikat. „Ezek az öregek nagyon egyedül érzik magukat ezen a világon – magyarázta az otthon vezetője. – Keresik a kapaszkodót, és sokan meg is találják abban, hogy kapcsolatot alakítanak ki a gyermekotthonunk lakóival. És dacára annak, hogy nem vérrokonai a fiataloknak, vigaszt találnak abban, hogy van kivel beszélgetniük, hogy valaki meghallgatja őket.”

Közös játékokat is szerveznek öregeknek, fiataloknak. Az idősek között vannak nyolcvan fölötti tanítónők is, akik úgymond profik, kisujjukban van az efféle helyzetek kezelése. Bakos Katinka szerint jó volt látni, ahogy lassan felengedtek mind az idősek, mind a fiatalok, megváltozott az arckifejezésük, lelki béke, nyugalom költözött a szívükbe. 

Mint mondja, megható volt látni, ahogy az első találkozásnál még csak távolról nézték egymást, ami érthető is volt a sokszor hatvanéves korkülönbség miatt. Aztán ahogy teltek-múltak a heten, odáig jutottak az öregek, hogy már lesték, mikor jönnek a gyerekek, fogadott unokáik. 

Bevált a kezdeményezésük, ez teljesen egyértelmű – újságolta örömmel Bakos Katinka. Elmentek együtt virágot szedni, a gyerekek szavalóműsorral kedveskedtek, ajándékot készítettek az időseknek. Közös műsort rendeztek, volt, aki tárogatón játszott, mindenki elénekelte a kedvenc dalát.

Csöndesebb karácsony

Most már készülnek a karácsonyra, készítik az adventi koszorúkat. Nagyon várják az ünnepeket, csak Katinka szomorú, hogy már nincs velük az édesapja. Mint mondja, az ő halála nagyon rányomja a bélyegét erre a karácsonyra.

Idő kell, amíg összeszedem magam, de talán szentestére sikerül, amikor majd a két otthon lakói együtt várják az angyalkát. Mindig az édesapám tartotta a karácsonyi istentiszteletet, de úgy általában is, mindennek, ami az otthonban történt, ő volt a mozgatórugója. Hiszen ő hozta létre húsz éve a Tulipán Gyermekotthont. Azóta mindig ott volt mögöttem a tanácsaival, mindig ő bátorított, ha meginogtam.

A gyermekotthonban csak magyar gyerekek vannak – részben roma származásúak –, ennek az az oka, hogy Maros megyében sokáig Katinkáék intézménye volt az egyetlen magyar nyelvű menedékhely a fiatalok számára. (Most már van még egy, Körtvélyfáján, Holtmarostól húsz kilométerre, Marosvásárhely felé.)

Itt, Holtmaroson magyar nyelven folyik az iskolai tanítás, ha úgy tetszik, a felnőtté válás magyarul, magyar környezetben történik. Tizennyolcan vannak jelenleg a gyermekotthonban, két hely még kiadó, de rövidesen ezt a két helyet is betöltik.

Fiatal sorsok

Az idősotthonnak 33 magyar és hat román lakója van, a rászoruló idős, elesett románokat is befogadják.

Amikor arról érdeklődöm, vajon az üzemanyagár-robbanás és úgy általában a vágtató infláció okoz-e gondot a Tulipán Gyermekotthonban, hangos sóhaj a válasz.

Bizonyos dolgokról le kellett mondanunk, ez elkerülhetetlen volt. Az a szerencse, hogy van egy egyhektáros veteményesünk, ahol tudunk zöldséget termeszteni, amit aztán lefagyasztunk, eltesszük télire. Így aztán egész évben tudunk zöldséget enni. A piacit nem is tudnánk megvenni… De például paradicsomlét is facsarunk, szóval jórészt önellátók vagyunk.

Örvendetes, jegyzem meg, hogy a gyerekek dolgoznak a földeken, a háztartásban, mindenütt. Hiába, az életre nevelik őket a Tulipán Gyermekotthonban. Taníttatják őket, közülük akár még egyetemre is többen eljutnak. Hivatalosan 18 éves korukban kerülnek ki a rendszerből, de ha igényt tartanak rá, addig maradhatnak, amíg nem tudnak megállni a saját lábukon.

Van 22 éves lakójuk is, aki ugyan az intézeten kívül dolgozik, de hazajár hozzájuk aludni. De olyan egykori lakó is van, akit az alapítvány alkalmaz nevelőként. Aki tőlük kikerül, az szinte biztos, hogy dolgozik. Eddig több mint 30 gyermek került ki tőlük, és talán csak négyen kallódtak el.

Katinka szomorú sorsokról beszélt az Indexnek. Vannak olyan gyerekek – lányok –, akiket az apjuk molesztált, másokat vertek, de olyan is volt, akinek a testét égésnyomok borították, mert a részeges anyja cigarettát nyomott el a bőrén. Ilyen esetekben a gyermekvédelem lép közbe, és a rendőrség nyomozást folytat. 

Otthon, nem árvaház

Szó kerül az anyagiakról is. Az alapítványt a Németországban élő Wass család évi fix összeggel támogatja, emellett egyéb családi adományok is érkeznek külföldről is. Segíti a gyermekotthont a pápai református gyülekezet, a gyulai, a péceli, a békési reformátusok. És a magyar állam is, amennyiben tavaly sikerült nyerni egy nagyobb összeget pályázaton a Bethlen Gábor Alapítványtól, ebből újították fel a vizesblokkot és a fürdőszobát is. 

Na és most jön a lényeg! A Highlights of Hungary nyereményével, a kétmillió forinttal bevezették a központi fűtést, sőt még a bejárati lépcső fejújítására is jutott a pénzből!

Szeretnénk megoldani a ház szigetelését, ez most fontos lenne az energiakatasztrófa idején – jegyezte meg Katinka. – Itt, Erdélyben még vannak igazi telek, tavaly is fehér karácsonyunk volt, egész nap sepertük a havat. És újságpapírba csavart kolbászt sütöttünk a parázson!

Bizony, még disznóvágás is lesz, bár állatot nem tartanak, csak egy 40 méteres fóliasátruk van, ahol még most, télvíz idején is terem a paprika. Vesznek három-négy disznót, levágják és feldolgozzák. Így friss húsuk is van.

A Tulipán Gyermekotthon nevéből következően otthon, nem árvaház. Ez fontos, bár az anyai ölelést semmi sem pótolja. Mint Katinka mondta:

Nekünk az a legnagyobb ajándék, amikor látjuk, ahogy a hozzánk bekerült gyerekek szeme, tekintete elkezd tisztulni. Édesapám mindig mondta, hogy a szem a lélek tükre. Ez sehol sem igazabb, mint itt, nálunk, a Tulipánban. És a másik szívtépő pillanat az, amikor, elérvén a tizennyolc évet, a gyermekeinknek el kell hagyniuk a Tulipánt. Nagyon nehéz elszakítani ezt a láthatatlan köldökzsinór. Anyák napján mindig fel szoktak hívni, és olyankor meg is látogatnak bennünket. 

Nekik ez a hazatérés…

(Borítókép: Bakos Katinka. Fotó: Bodnár Patrícia / Index)