Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMÚjabb festmény mehet a süllyesztőbe a cancel culture jegyében
További Kultúr cikkek
- Terítéken Menczer Tamás beszédstílusa, kifigurázták, mémek, dalok születtek róla
- Meghalt Olivia Hussey, aki Júliát játszotta Franco Zeffireli adaptációjában
- Snoop Dogg vett egy szatyornyi problémát
- Maggie Smith halálával egy korszak véget ért, de a Downton Abbey nem felejt
- Mutatjuk, melyik alkotás volt 2024 filmtörténeti szenzációja
Egyre több művészeti alkotás kerül górcső alá a cancel culture által, azt vizsgálva, hogy valójában mennyire káros a jelenlétük a mai társadalomra. Ennek következtében számtalan, eddig időtlennek vagy kimagaslónak tartott művet ért kisebb-nagyobb támadás. Az egyik legfrissebb eset a holland Leideni Egyetemhez köthető, ahol az egyik tárgyalóból távolítottak el egy festményt, amely az elmúlt időszakban egyre több vita forrása volt. A kép hat középkorú, szivarozó férfit ábrázol, a vele szemben felhozott vád pedig egyik oldalról a férfiközpontú társadalmak, a patriarchális rendszerek validitásának alátámasztása, másik részről pedig a dohányzás sikerrel és hatalommal való összekötése, pozitív színben feltüntetése.
Done! pic.twitter.com/adPf8hITcn
— Koen Caminada (@koencaminada) November 10, 2022
Ennek következtében hirtelen felindulásból úgy döntött az egyetem néhány munkatársa, hogy ideiglenesen eltávolítja a képet. Ezt a folyamatot ketten is megörökítették egy-egy Twitter bejegyzésben, először a festmény eltávolítását, majd a tárgyalót, ahol a kép megfordítva, a falnak támasztva pihen a földön. Utóbbit Koen Caminada adózási és szociálpolitikai professzor tette közzé.
Néhány lépésből lavina
Erre reagálva Uri Rosenthal, az egyetem korábbi előadója, egykori kormányzati miniszter szégyenletesnek és ostobaságnak nevezte a lépést, mellyel az „úgynevezett értelmiségi professzorok” hibát követnek el. Rob de Wijk, a nemzetközi kapcsolatok professzora szerint a kép eltávolítása nem más, mint a történelem újraírására tett kísérlet. A képet megalkotó, most kilencvenéves Rein Dool festőművész „szomorú és ostoba” cselekedetnek nevezte a döntést.
Hollandiában már jó ideje küzd egymással az a kétféle megközelítés, miszerint az ehhez hasonló művészeti alkotások károsak a társadalom jelen szövetére, míg a másik oldal úgy gondolja, hogy a történelem kitörlése nem segíti a megértését, a hibákból való tanulást. Az országban azért is van kiemelt szerepe ennek a kérdésnek,
mert Hollandia kolonizációs múltja, annak társadalmi öröksége több fronton is problémát jelent.
A Leideni Egyetem egyik szóvivője úgy nyilatkozott, hogy a „a kép többé már nem releváns (…) csupán a feszültség forrása a munkatársak körében”. Ezzel szemben az egyetem igazgatója, Annetje Ottow később arról beszélt, hogy nyílt vitára van szükség a kérdésben, ezért addig is visszahelyezték a festményt az eredeti helyére. A hó elején egy bizottságot is felkértek arra, hogy ezt és az ehhez hasonló eseteket vizsgálja meg.
„A lépésre úgy tekintünk, mint kiindulópont a leendő vitához, amelyre egyetemünk tökéletes helyszín (…) a novemberi felhajtást követően egy kis szünetet szerettünk volna, épp ezért helyeztük vissza a festményt a falra” – nyilatkozta az igazgatónő a The Guaridannek.
Jelenleg egy bizottság fog dönteni a következő lépésről, de nemcsak ebben a kérdésben, hanem tágabb értelemben is, más műalkotások és azok egyetemen belül való elhelyezése kapcsán. Ez az ügy hozzánk tartozik. A Leideni Egyetemen, a szabadság bástyáján úgy tudjuk ezt kezelni, ahogy máshol sehol. Egy ilyen vita gyakran új ismeretekhez és értékes meglátásokhoz vezethet bennünket.
Ottow a képről magáról úgy fogalmazott: „Ezek az emberek egyetemünk megbecsült korábbi adminisztrátorai, az alkotás remek képet fest a történelem azon korszakáról. Ez egy lenyűgöző műalkotás, és mi büszkék vagyunk a festményen ábrázolt, korábbi munkatársakra. Ezen nem változtatnak az események.”
Az igazgató úgy véli, sok problémát oldhat meg, amennyiben a képet kontextusba helyezik, ezt a háttértudást pedig megosztják az emberekkel, hogy jobban megértsék, miért fontos maga az alkotás.