Szállást adott egy politikai menekültnek, rátörtek a házára

Mindenkit meglepetésként ért a magyar irodalom szereplői közül, amikor 1862-ben megjelent Madách Imre drámai költeménye, Az ember tragédiája. A remekmű egy csapásra a nemzeti irodalom klasszikusai közé emelte szerzőjét. A Nógrád megyei földbirtokosról addig csak nagyon kevesen tudták, hogy kora ifjúságától lankadatlan becsvággyal írja költeményeit és színműveit, de 1863-ban a Magyar Tudományos Akadémia is a tagjai közé fogadja.

A magánélete már nem volt ilyen sikeres. A költő 11 éves volt, amikor meghalt az apja, ami nagyon megviselte, ettől kezdve édesanyja, Majthényi Anna lett a legfőbb támasza. Mint minden tehetősebb nemesifjú, a filozófia után Madách is jogot tanult. Megszerezte az ügyvédi oklevelet, beletanult a közigazgatásba, részt vett a vármegyei gyűléseken, ellátogatott a pozsonyi országgyűlésre.

Még huszonhárom éves sem volt, mikor megnősült.

Nem akart a menyével együtt lakni, ezért inkább átadta fiának csesztvei birtokát. A hivatalos irodalomtörténet szerint Madách felesége szerette a férfitársaságot, a gazdálkodással nem törődött, férjének a béke kedvéért sokat kellett tűrnie. Más olvasat szerint a fiatalasszonyt kezdettől az anyósa szigorú tekintete kísérte, és osztoznia kellett vele a férjén, aki nem bírt elszakadni az anyjától.

A házasságról Voinovich Géza a következőket írja:

Az asszony nem bírt letenni leánykori szeszélyeiről, kacérsága fel-feltámadt, mulatni vágyott, ideges volt s elégedetlen. Férje időnként kétkedni kezdett szerelmében s jövendő boldogságukban; mogorva lett, sőt nyers is. Erzsike szerette a dús asztalt és szép fogatot, s nem tudott bánni a pénzzel; pazarlása bántotta a takarékos Madáchot, aki röstellte, hogy minduntalan anyja segítse ki őket pénzzavarukból.

Zsandárok törtek a házára

A szabadságharc után ráadásul nagy csapás érte a költőt. Szállást adott egy politikai menekültnek, ezért 1852 nyarán zsandárok törtek a házára, és börtönbe hurcolták. Egy évig raboskodott pozsonyi és pesti kaszárnyákban. A felesége ezalatt – ismét a hivatalos irodalomtörténet szerint – vidáman élt, adósságot adósságra halmozott, férjét szemrehányásokkal zaklatta, panaszkodott pénztelensége miatt, kifizetetlen számlákat küldött neki, anyósát azzal vádolta, hogy nem akar segíteni rajta.

Egy alkalommal férjének így adta hírül, hogy fiuk és kislányuk himlős lett:

Doktort nem hozatok, én sem orvosoltam magamat, tűrjenek ők is, úgyis a jólét-boldogság sírban lakik, nekik lesz jobb, ha nem ismerve az élet keserűségeit, ott lelik fel örök nyugalmukat.

Mások rámutatnak, hogy a költő a felsége tudta nélkül alkalmazta Kossuth titkárát, és miután bebörtönözték, a felesége ott maradt kiszolgáltatottan – terhesen, két kicsi gyerekkel.

1853 őszén végre hazakerült a költő, de a családi összezördülések váláshoz vezettek. Madách ekkor 31 éves, a válás után gyermekei nevelésének, tanulmányainak és a gazdaságának él édesanyja kastélyában, Alsósztregován. Felesége elméje később megbomlott, talán attól, hogy elválasztották a gyerekeitől, és soha többé nem láthatta őket.

Csalódott a nőkben

Madáchot 1861-ben megválasztották országgyűlési képviselőnek. Pestre utazott, magával vitte Az ember tragédiája kéziratát, és megmutatta Arany Jánosnak, aki meglátta benne a kiváló drámai költőt. Még szerencse, mert az író Arany ítéletétől tette függővé, hogy kinyomassa-e tragédiáját, vagy, rosszalló bírálat esetén, tűzbe vesse.

Az ember tragédiájában szereplő Éva megformálásában nagy szerepet játszott Madách felesége, Fráter Erzsébet, aki – állítólag – megcsalta őt a börtönéve alatt, és a költő úgy érezte, csalódott a nőkben.

A mű megjelenése után az ünnepelt drámaíró újult erővel látott neki az írásnak, de egészsége gyöngült, régi szívbaja mind jobban gyötörte. Életének negyvenkettedik évében, 1864. október 5-én halt meg alsósztregovai kastélyában. Édesanyja ekkor még élt. Az ember tragédiáját 1883-ban adták elő a budapesti Nemzeti Színházban.

Születése napján ön is tesztelheti, mennyit tud Madách Imre életéről és fő művéről.

(Borítókép: Madách Imre költő-író portréja az 1860-as években. Fotó: MTI)