Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM- Kultúr
- antal csaba
- műcsarnok
- életmű kiállítás
- bérczes lászló
- eszenyi enikő
- vecsei h miklós
- törőcsik mari
- anatolij vasziljev
- görögország
Tömegverekedés tört ki az orosz rendező ötlete miatt
További Kultúr cikkek
A jelmez- és díszlettervező munkája „mostohagyermek”. A feledhetetlen és sikeres előadások emléke életünk végéig elkísér bennünket, ikonikus színpadi megjelenésük tárgyi mementói mégis sokszor elvesznek. Szerencsére ez a jelenség nem teljesen általános, így megszülethetett a Műcsarnokban az a kiállítás, amely egy különleges és lehengerlő színházi élmény egyedi változata.
Antal Csaba jelmez- és díszlettervező hazánk és Európa egyik széles körben elismert, kimagasló szakembere, aki számos ország számos színpadára tervezett már díszleteket, jelmezeket, látványelemeket. Eternal Yorick – Life Book Csaba Antal címmel most életmű-kiállítása nyílt a Műcsarnokban, amelyet elmentünk megnézni, meghallgatni az elképesztő történeteket, testközelből látni, miként alakul ki egy ötlet, hogyan születik meg a tervezőasztalon, válik maketté, majd valósul meg nagyban.
Antal Csaba megragadja a pillanat lényegét
Ahogy megérkezünk a Műcsarnokba, már az előtérben egy hatalmas koponya fogad minket a tárlat leírásával. Az Eszenyi Enikő által rendezett, Hamlet című előadás ikonikus eleme felütés, részben elővetíti a kiállítás struktúráját. A teremben egyszerre fogadja a látogatót több hatalmas, lapozható fémkönyv, valamint számtalan makett.
A keretek – amelyek szintén korábbi díszletrészletek – olyan fémlapokat tartanak, amelyeken adott előadásokból való pillanatok vagy előzetesen megtervezett díszletek láthatók. Megismerjük, honnan indul egy terv, milyen átalakulásokon megy keresztül,
majd élesben hogyan valósul meg, a színészek miként lakják be a teret.
A belső térben egy groteszk kép fogad bennünket egy korábbi előadásról, ahol a szereplők eszkimómaszkokban jelentek meg. Ezeket egy réges-rég megfagyott, akkoriban feltárt eszkimó falu lakóinak mintájára készítették. Antal Csaba remekül alkalmazza díszleteiben az élő aktualitást, szinte minden történetében megemlít valami, az előadás tervezési szakaszában szóba került eseményt, amelyre reflektált az adott díszlet. Eközben saját bevallása szerint rengeteg ötlet és kivitelezés a szerencsés véletlenekből származik.
Ennek remek példái a bejárat mellett kiállított jelmezek, amelyek A filozófus Teréz című alkotás színházi adaptációjából maradtak meg, amit Párizsban, az Odéon Színházban mutattak be. A darabban lévő erotikus és filozófiai vonalat szerették volna megeleveníteni, így Antal Csaba egyszerre idézte meg ezt a kettősséget a lehető leggrandiózusabb módon és apró, szimbolikus formákban.
Odéon, Törőcsik Mari, Vasziljev
A kiállított fémruha, amely közel 11 kilót nyom, speciális, láncszerű szoknyával rendelkezik, amit a színésznő négy órán keresztül viselt. A szoknyán lévő fémmotívum egy óceániai kis sziget egyedi, szakrális szimbóluma, amelyet egész évben egy szentélyben őriznek, és évente csupán egy hétre hoznak ki onnan, hogy láthassák az emberek. Ekkor hatalmas, szexuális tombolás veszi kezdetét, féktelen testi örömök lesznek úrrá a sziget lakóin,
majd a szimbólum visszatér a szentélybe, vele együtt az élet pedig a megszokott kerékvágásba.
Bár a történet nem közismert, Antal Csaba elmondása szerint éppolyan fontos volt az atmoszféra erejében ez a sok aprócska minta, mint a többméteres fémfallosz, amely habszerű, fehér anyagot lövellt a darab egy pontján.
A véletlen műve volt a férfi ruháját díszítő kimonóöv, amelyre egy speciális raktárban bukkant a tervező. A ruházat témához igazítása sem volt sokkal egyszerűbb, mivel nehéz olyan varrodát találni, amely foglalkozik ilyen munkával. Végül sikerült megtalálni a megfelelő műhelyt, ahol annyira klasszikus a formanyelv, hogy a mintákat több száz évre visszamenően, katalógusból lehet kiválasztani, és kizárólag kézzel készítenek el. A kimonóövön az adott ember életútját jelenítik meg varrott mintákkal, így a munka hosszadalmas és hatalmas precizitást igényel.
a jelmezekkel szemben óriási, világító fémfal tárul a látogatók elé.
A díszletelem Marguerite Duras Naphosszat a fákon című művének Anatolij Vasziljev által színre vitt előadásából való. A 2009-ben bemutatott darab, amelyben Törőcsik Mari játszotta a főszerepet, a kaposvári Csiky Gergely Színházban ment, három és fél órás játékidejével pedig a színésznő egyik utolsó grandiózus főszerepe.
Antal Csaba elmesélte, hatalmas szerencse, hogy a több mint öt méter magas díszletelem megmaradt, tekintve, hogy ezeket rendszerint kidobják, átalakítják, megsemmisítik. A tervezőnek nem titkolt vágya, hogy a jövőben szülessen olyan intézmény, ahol legendás és ikonikus előadások díszleteit, kellékeit, jelmezeit megőrzik, és időről időre a nagyközönség elé tárják.
Lázadás Görögországban
A fémkönyvek között sétálva mindig akadt egy újabb történet, egy újabb titok és érdekesség. A Görögországban játszott Médea-előadás például – amelyen Antal Csaba szintén Vasziljevvel dolgozott – nemcsak a magyar népviseletbe öltöztetett barbárok miatt izgalmas emlék, hanem a botrány és a kirobbanó siker miatt is.
Egy ponton ugyanis a darab szövegét egy rebetiko dallal keverték össze, amely műfaj erősen kettős érzetű Görögországban. A rebetiko dalok témája sokszor nyers, durva, a bűnözők és a mélyszegény réteg életéről szól, és bár ezeket nem elfogadott nyilvános helyeken énekelni, az emberek egy része mégis nagyon szereti őket. Mikor ez megszólalt a darabban, a közönség egy része az eredeti szöveget kezdte énekelni, amiből tömeges verekedés alakult ki, rendőrt kellett hívni, és az előadást is le kellett állítani. Később megismételték a darabot, amely akkora siker lett, hogy
a főszereplő színésznőt, Lidía Koniórdut kultúrminiszternek választották.
A kiállításon rengeteg makett is látható, így a látogató összehasonlíthatja az Antal Csaba által összerakott díszlettervet a mellettük fotókon bemutatott, megvalósult elemekkel. Volt olyan makett, amely a tárolás során megsérült, így a tervező kimondottan erre a tárlatra hozta helyre.
A rengeteg fémkönyv mellett fotók és videós installációk is láthatók. A padlón alkotók nevei hevernek, akiknek a műveivel korábban dolgozott a tervező. A fémlapokon a legelső és a legutolsó előadás, a klasszikus mű és a kortárs alkotás is megfér egymás mellett, okos dinamikával vezetnek végig minket Antal Csaba életművén.
A kiállítás magában is impozáns, a leíró szövegekkel együtt pedig kellően informatív, de érdemes akár tárlatvezetéssel is összekötni,
ha az ember ideje engedi. Leírhatatlan élmény, ahogy Antal Csaba beavatja a látogatót a kiállítás részleteibe, a történetek mögötti titkokba. Hogy a tervező mikor fog még tárlatot vezetni, az egyelőre kérdés, viszont közreműködnek olyan művészek is, akikkel korábban dolgozott együtt egy-egy prominens darabban. A szervezők készülnek még további vezetésekkel is, de a látogatók már biztosan hallhatnak történeteket Bérczes Lászlótól, Eszenyi Enikőtől és Vecsei H. Miklóstól.
Az Eternal Yorick – Life Book Csaba Antal életmű-kiállítás a Műcsarnokban március 19-éig várja a látogatókat, akik érdeklődnek a rendhagyó színházi élmények iránt.
(Borítókép: Németh Kata / Index)