Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMMi a közös a szocializmusban, Szűz Máriában és a Valentin-napban?
További Kultúr cikkek
Alapvetés, hogy mikor meg szeretnénk lepni partnerünket valamilyen alkalomból, virággal kedveskedünk neki. Bár a hölgyek ízlése megoszlik ezen a téren, a legtöbb férfi számára biztos kiindulópont a virágválasztáskor a vörös rózsa, mely a szenvedély és a szerelem szimbóluma a köztudatban. Évszázadok óta adnak rózsát egymásnak a párok érzelmeik kifejezésére,
de miért épp a tövises virág, és annak is miért a vörös változata lett az etalon?
Mondhatnánk, hogy a rózsa eredettörténete egy egyszerű, kedves kis globális anekdota, de koránt sincs így. Kultúránként, népcsoportonként, kontinensenként eltérnek a virághagyományok. Hiába a rózsa az egyik legnépszerűbb, más és más okból jelentős Európában, az iszlám világban, az ókorban és a huszadik században.
Aphroditétől Szent Györgyig
Legkorábbi említése közel háromezer évre nyúlik vissza. Homérosz ír róla az Iliászban, a trójai háború kapcsán. A rózsa Aphroditéhez, a szépség és szerelem istennőjéhez köthető, aki rózsaolajjal kente be Hektor, a trójai hős halott testét, így védve, hogy Akhilleusz ne tudja azt elpusztítani. Szintén Aphroditéhez fűzi a virágot az ókori költő, Ibycus is versében. A judaizmusban is említik a virágot az Énekek énekében, ahol a zsidó embereket a rózsához hasonlítják, mely a tövisek közt is szép tud maradni.
Később, mikor a Római Birodalom átvette a kereszténységet, Szűz Mária szimbólumaként kezelték a rózsát. Az évszázadok alatt ebből a szimbolizmusból alakult ki – ahogy a név is utal rá – a rózsafüzér, mely egy sor Mária-ének gyűjtőneve a katolikus egyház tanaiban – ahogy az eredetként szolgáló rosarium szó is egyfajta rózsakertet jelent. Ennek egyszerű oka, hogy akkoriban az írnoki munkát gyakorta hasonlították a föld felszántásához,
az imagyűjtést pedig a virágoskert gondozásához hasonlatos tevékenységnek tartották.
Ezzel párhuzamosan a keleti kultúrában is megjelent a rózsa, mint a vágy, a szépség és az előkelőség motívuma. Az iszlám világban nagy hagyománya van a geometrikus kertművelésnek, ahol a rózsa szinte mindig kiemelt és hangsúlyos helyet kapott. Az arab, gazal költészet egyik fontos alkotója, Háfiz versében például a rózsa szépségének hatására kel vágyakozó dalra a fülemüle. A virág ott is kapott isteni szerepet, ahogy Ibn Arabi, muszlim tudós és filozófus egyszerre állítja párhuzamba a rózsát a szerelmesek kipirult arcával és a mennyei jelekkel.
Ahogy közeledünk a jelenhez, az első, igazán a mai szerepéhez köthető hagyománya a rózsának Spanyolországból ered.
Katalóniában sárkányölő Szent György napján, április 23-án – aki Katalónia védőszentje – a szerelmes férfiak vörös rózsával ajándékozzák meg a választottjukat, csakúgy, mint Valentin-napon, itt viszont a hölgyek könyvet adnak nekik viszonzásul. Ekkor az utcai virágárusok mellett rengeteg könyvárus is kint van.
Háború és szocializmus
Természetesen egy népszerű szimbólum esetében elkerülhetetlen, hogy negatív tartalommal is párhuzamba hozzák. Angliában a rózsa a nemzet virága, de a szín korántsem mindegy. Akiknek ismerős még a történelemkönyvekből a rózsák háborúja, annak nem lesz új információ, hogy az 1400-as években két dinasztia ontotta egymás vérét több mint három évtizedig.
Az egyik a Lancaster-ház, aminek jelképe a vörös rózsa volt, másikuk, a York-ház amelyet a fehér rózsával azonosítottak. Végül a Tudor-dinasztia egyesítette a két frakciót, létrehozva az úgynevezett Tudor rózsát, mely egy egyszerre vörös és fehér rózsa, mely az egyesített Angliát jelképezi.
A 19. század végén a nyugati szocializmussal is összefüggésbe került a vörös rózsa.
Az 1848-as forradalom után Franciaországban és Németországban elterjedt nézet követői elsődlegesen a vörös színt használták fel, mint megkülönböztető jelzést. Ahogy az idő haladt, sorra tiltották be a kormányok ezeket a jelképeket, kezdve a vörös zászlótól, a kokárdán és masnikon át egészen addig, mikor már nem volt ruhadarab, amit tömegesen hordhattak a szocialisták önmaguk megkülönböztetésére.
Ekkor kezdett az 1880-as években elterjedni, hogy vörös rózsabimbót viselnek a ruhájukon a szocialista párttagok és támogatók.
Természetesen ez sem tartott sokáig, hamar letartóztatásokba fulladt a próbálkozás, ahol a bíróság kimondta, hogy bár mindenkinek megvan a joga bármilyen virágot viselni kiegészítőként, amikor ezt politikai megfontolással teszik csoportosan, akkor a rózsa pártjelképpé válik, és a viselői törvényt szegnek vele. Később ez a jelkép Európa-szerte elterjedt, egyes helyeken pedig a vörös rózsát egyéb vörös virágok váltották fel a szocialista körökben.
Annyi a jelentés, hogy teljesen kiürült
Már a rózsa Valentin-nap általános jelképévé vált, hisz számos kultúra kezdetektől a szerelemmel, a vággyal és szépséggel azonosította. Bár elsődlegesen a romantika virága, mégis számtalan formában jelenik meg a művészetekben, az irodalomban és a filmes világban. Oly széles alkotói palettán válogathat a néző, ahol a romantikus filmek kimondott vörös rózsás pillanataitól a V mint vérbosszú főszereplőjének kedvelt virágáig szinte kötetlen tartalmi formában elevenedik meg előttünk a jelentése.
Ahogy a híres író, Umberto Eco is írja legendás műve, A rózsa neve kapcsán:
Oly gazdag jelentéssel bír a rózsa szimbóluma, hogy mára alig maradt bárminemű tényleges jelentése.
(Borítókép: Sebastian Gollnow / picture alliance / Getty Images)