Föl kéne szabadulni már!

Ritka tünemény a föld alatt virágzó magaskultúra, amikor egy olyan művészeti ágazat, amelyet a legtöbben valami nagyon magasztos képpel párosítunk, sötét klubok árnyékos színpadán és koszos kávézók bárpultján köszön vissza. A slam műfaja a kezdetekben mostoha életű volt, sokszor fillérekért dolgoztak az alkotók szegről-végről jött megbízatásokat teljesítve.

A nyolcvanas években egyre jobban kezdte frusztrálni az önjelölt amerikai poétákat, hogy a versformálás ujjeltartós művészetté válik. Úgy döntöttek, csavarnak egyet rajta. 1984-ben Marc Smith Chicagóban leszakított egy vadhajtást a független költészet fájáról, és versenyre invitálta a lendületes, forrófejű, akaratos, önmagukat és művészetüket megmutatni vágyó költőket.

Megszületett a slam poetry

Pár év alatt ki is nőtte magát az irányzat, így a helyi versenyek, amelyek egyik klubból a másikba költöztek, 1988-ra már új városokat hódítottak meg, így New York Cityben is megrendezték az első slampoetry-eseményt. 1990-ben San Franciscóig jutott a mozgalom, ahol megtartották az első National Poetry Slamet, amelyen az USA minden tájáról érkezett versenyzők mérettették meg magukat.

Ami kezdetben csak egy tövises vadhajtásnak indult, 1999-re egész rózsafává vált kontinenseken átívelve, amelyet már a The New York Times promotált és a CBS tévécsatorna sugárzott. Akadtak slammerek, akik főállásként űzték a műfajt, turnéztak és adtak elő szerte az államokban.

Az elején egyszerű volt a versengő formanyelv. Adott egy ceremóniamester – mely szerepet eleinte maga Marc Smith töltötte be –, aki kiválasztja a közönségből a leendő zsűritagokat. Miután meghatározzák a pontozás irányelveit, minden versenyzőt egy számozott – általában egytől tízig tartó – skálán értékelnek. Az évek során ez persze változott, rengeteg különféle formát öltve a felkért zsűritől a vegyes formátumig. Eleinte minden zenei vagy tárgyi segédeszköz is tiltva volt, ez a szabály mára némiképp fellazult.

Az egyik magyar slamközösség, illetve -szervezet, a külföldiekkel is együttműködő Földalatti Slam Akadémia / Underground Slam Academy (FSA) alapítója és főszerkesztője, Molnár Péter elmondta nekünk, hogy a műfaj következő alapjai ma is érvényesek.

• Bárki jelentkezhet a versenyre.
• Három percbe kell beleférjen az előadó, tizenöt másodperces túllépés esetén sok versenyen pontlevonás jár.
• A szövegnek sajátnak kell lennie.
• Az előadás alatt általában nem használható segédeszköz, kivéve felolvasás esetén papír vagy telefon.

Stílusát tekintve a slam poetry egyfajta szabad verselési formának is érezhető, amelyet áthat a hiphop zeneisége és különféle underground hatások elegye, miközben a klasszikus, szájhagyomány útján terjedő költészetet idézi. A műfaj meghatározásáról kérdezve Molnár Péter magyar és Európa-bajnok slammer hozzáteszi:

A slam poetry nevében a poetry (azaz költészet) szó félrevezető. A stílusi kötetlenség lehetőséget ad arra, hogy bármilyen, például prózai szöveggel érkezzen a versenyző, ezért pontosabb volna úgy fogalmazni, hogy slam irodalom vagy angolul slam literature. Országonként is lehetnek eltérések. Egy országos csapatbajnokságon team slamet mondtam egy dél-egyiptomi, núbiai barátommal, Alival, aki mielőtt a CEU-ra jött tanulni, 5-6 évig arab országokban abból élt, hogy rapperként és slammerként lépett föl, és mondta, hogy ott ez a két dolog egyben van.

Molnár Péter szerint sok társművészethez van kapcsolódása a slamnek. Ő maga úgy definiálja a műfajt, hogy „szívből jövő, hiteles, személyes, saját szövegű mondandó, amit háromperces keretben, eszközök használata nélkül bárki elmondhat. A slam a szólásszabadság megtestesülése.”

Nincsenek tabuk

A téma oldaláról az előadók sokszor radikális formába ültetik szövegüket és kritikus kérdéseket feszegetnek, amelyek adott társadalmi problémákat próbálnak darabjaira szedni és új megvilágításba helyezni. Az FSA alapítója szerint a slam tükrözi a társadalom állapotát.

Amikor a 2010-es évek elején diáktüntetések zajlottak, a magyar slamközeg egyfajta felfutását élte, a tüntetések témái erőteljesen megjelentek a slamekben is. Ahogy a tüntetések alábbhagytak, a politikai tartalmak is ritkábbak lettek a slamek témáiban. Az FSA alapítója szerint viszont a slamnek nemcsak tükröznie, hanem inspirálnia is kell a társadalomkritikus gondolkodást.

Hogy maguk az előadók mennyire nyúlnak bele bátran az efféle, megosztó témákba, Molnár Péter úgy fogalmaz:

Magának a slamnek az egyik fő alkotóeleme a nyitottság, ezért nincsenek tabutémák, amikhez ne lehetne nyúlni. A legtöbb művészeti ágban lehetnek szűrők, hogy ki állhat színpadra, kinek az írása jelenik meg, kinek a képeit mutatják be. A slamben nem így van. Egy slamversenyre bárki jelentkezhet és színpadra állhat.

A Földalatti Slam Akadémia céljai közé tartozik, hogy az irányzat gyökereihez szeretne visszanyúlni. „Szerintünk a slam társadalomkritikus műfaj, nem pusztán egy színvonalas szórakozás. Előadott irodalomnak is nevezhetjük, ami feladatának érzi, hogy közügyekről beszéljen. Az estek szerkesztői ezt társadalomkritikus téma megadásával ösztönözhetik. Ezért választottam a mostani verseny témájául József Attila Hazám című verséből ezt a sort: »föl kéne szabadulni már!«” – mondja az FSA főszerkesztője.

Ahogy Molnár Péterék is az elcsépelt közhelyek téves és sekélyes voltára akarnak rávilágítani, Smith is tartott tőle, hogy az élő szövegmondás, amelyet igyekezett a köztudatba visszahozni a slammel, elindul egy kizsigerelt, felszínes irányba, így élesen kritizálta az efféle próbálkozásokat – mint az HBO Def Poetry műsora, amely végül mégis megélt néhány telet.

Slam poetry ma

Manapság a slam poetry az underground művészetek jellegzetes területe. Hazánkban és a határon túli magyarok között is találni olyan csoportokat, akik rendszeresen szerveznek eseményeket, ahol bárki elmondhatja, amit szeretne, akár versenyen kívül is. A Földalatti Slam Akadémia szólásszabadságot kutató alapítója szerint a legfontosabb, hogy a slam révén a saját gondolatait, érzéseit mindenki elmondhassa. Ahogy korábban is megfogalmazta, szerinte a slam „szívből jövő, hiteles, személyes, saját szövegű mondandó, amit háromperces keretben, eszközök használata nélkül bárki elmondhat.”

Molnár Péter régóta működik együtt Jordán Tamással a Gödör Klubban. Az FSA estje február 22-én a színész tiszteletére az ő József Attila-estjét követi. A versenyzők az egykori költő „föl kéne szabadulni már!” gondolatához kapcsolódva

Legyen tematikus est vagy szabadon választott témájú, a slam poetry műfaja jelenleg is él a hazai művészeti közegben és a nemzetközi színpadokon egyaránt. Világversenyektől a kisebb estekig mindenféle formában pulzál, de magjának egy fontos aspektusát igyekezett megőrizni. Mindenki felléphet, mindenki beszélhet és mindenki lehet kritikus.

(Borítókép: Mónus Márton / MTI )