Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMBukta Imre: Áttörést jelent a Kossuth-díj
További Kultúr cikkek
Aligha gondolta Bukta Imre a 90-es évek végén, élete válságos időszakában, hogy az a részben önterápiás út, amit a szülőfalujába, Mezőszemerére való visszaköltözése után elkezdett, és amelynek során a művészetét is újra kellett építeni, ilyen magas szinten elismert sikerekhez vezet.
Bukta Imre áprilisig tartó, az óbudai Godot Kortárs Művészeti Intézetben megrendezett kiállítása tanúskodik arról, milyen, a mezőszerei léthez kötődő művészet született az elmúlt két évtizedben. A kiállításon láthatók azok a tárgyak, mozgó installációk, virtuális megoldások, amelyek ezt a művészetet jellemzik. Ezért is mondja azt, hogy megtört a jég, mert az ő Kossuth-díjával az intermediális művészetet is elismerték.
Nem az én személyemről szól ez, inkább arról, hogy olyan művész kapott most kitüntetést, aki sokoldalúan ábrázol. Eddig inkább a klasszikus műfajokban alkotó festő- szobrász- vagy grafikusművészeket ismerték el ilyen magas szinten. Ilyen szempontból ezt nyitásnak gondolom
– mondta az Indexnek.
Kossuth-díj a szekrényben
Az említett időszak túlélési, terapikus tevékenységei közé tartozott a „mini értelemben vett” növénytermesztés, amihez semmilyen eszköze nem volt a kapán kívül – most már van egy piros traktora, ezek a „butakapák” pedig ott vannak a Godot Intézetben a világunkra reagáló képzőművészeti alkotás, az okoskapa mellett.
Ahogy a mezőszemerei létből inspirálódó többi műalkotás is, amit már mint helyi, falusi lakos alkotott, és nem úgy, mint egy szentendrei művész, aki csak a tarisznyájában magával vitt szemerei emlékeiből táplálkozott. Kocsmát, templomot, közösségi tereket vitt a vászonra, és lassan megtalálta, hogy mit is keres újra a szülőfalujában, és mit fog ábrázolni.
A Godot-beli kiállítást sokan látogatják, az értő, képzett, kortársban járatos kollégáktól az érdeklődő nyugdíjasokig – ahogy egy munkatársa fogalmazott: Bukta Imre demokratizálta a művészetet. Fontosnak tartja, hogy a művészet ne csak egy bizonyos rétegnek szóljon. A kiállítás megnyitójára elmentek a szemereiek is, akiknek sok momentum ismerős lehetett.
Elmondása szerint a Godot-beli, sok munkával járó kiállítás megrendezése olyan mérföldkő volt, ami után egy kis űrt érzett – nemcsak azért, mert kiürült a porta és a műteremként használt istálló, hiszen minden Budapestre került, hanem lelkileg is. A hogyan tovább azonban másfél hónap után körvonalazódott.
Hál' Istennek elkezdtem festegetni: a téma egy kicsit más, a metódus is – nem vagyok olyan, hogy beállok egy modorba, és csak az jellemző rám. Ami jellemző, az a környezetből merített motívum, ami ugyan mindig változik, hiszen sok olyan terület van, amit nem vizsgáltam még. Találtam új fonalat, ennek mentén gombolyítom fel a dolgokat. izgalmas időszak elé nézek.
A mezőszemerei művész a Kossuth-díjat be fogja tenni egy szekrénybe, látható helyre, ugyanúgy, ahogy azt a szülei is tették a nagy becsben tartott tárgyakkal.
(Borítókép: Bukta Imre mezőszemerei otthonában 2022. november 19-én. Fotó: Németh Kata / Index)