Ergy Landau (eredeti nevén Landau Erzsébet) az első világháború után hagyta el Magyarországot, Párizsban telepedett le és nyitotta meg műtermét, ahol haláláig alkotott. Ma már a szakemberekből, történészekből és a 20. századi fotográfia műkedvelőiből álló szűk közösségen kívül keveseknek cseng ismerősen a neve, pedig az 1920-as és 50-es évek közötti
Párizs egyik legnépszerűbb női fotográfusa volt, számontartották a francia fotográfia világában.
Ahhoz a magyar diaszpórához tartozott, amely közvetlenül az első világháború után hagyta el Magyarországot. Ergy Landau Párizsban telepedett le, majd itt kezdte meg szerteágazó, hivatásos fotográfusi tevékenységét. Megérkezése után egyből megnyitotta 16. kerületi műtermét, hiszen rég birtokában volt a technikai ismereteknek, fiatal kora ellenére rendszeres kapcsolatot ápolt a magyar fotóművészet képviselőivel – akkori asszisztenseit, Nora Dumas-t (Kelenföldi Telkes Nóra) és Yllát (Koffler Kamilla) is bevezette a fotográfia rejtelmeibe. Franciaországban is fennmaradtak barátságai magyar honfitársaival, többek között Brassaïval, Kertésszel és Moholy-Naggyal.
Mesteri portréfotóinak, főleg a gyerekportréknak köszönhetően hamar ismertté vált Landau neve, formai kísérletezései bizonyos szempontból az új tárgyiasság mozgalmával (Neue Sachlichkeit) rokonították képeit, ezzel egy időben számos női aktot is készített. A két világháború közötti időszak különböző illusztrált sajtótermékeiben és magazinjaiban megjelent képein a korlátoktól felszabadult emberi test és nyomában a megváltozott életmód jelenik meg, például a szabadidős tevékenységeket és a természetben űzött sportokat ábrázoló fotókon – derül ki a kiállításról szóló közleményből.
1933-ban a Rapho ügynökség tagja lett, és segítette annak háború utáni újjászületését. Többször járt külföldön, ahol riportokat készített (főként Mongóliában és Kínában), számos útikönyvet és ifjúságnak szánt könyvet is publikált 1965-ben bekövetkezett súlyos balesetéig.
Ergy Landau 1967-ben hunyt el örökösök nélkül, még azelőtt, hogy az 1970-es években a fotográfusok elnyerték volna a művészeknek járó elismerést, így emlékezete szép lassan feledésbe merült. A Mai Manó Házban látható kiállítás és a hozzá tartozó monográfia a korábban kiadatlan E. Landau-gyűjtemény feldolgozásának eredménye. A május 14-éig látogatható kiállítás szervezőinek célja, hogy a közönség megismerhesse a 20. századi fotográfusnő kivételes, példaértékű életútját.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
