Nehéztüzérséget is bevetnek az idei előszilveszteri műsorbanA Nemzeti Színház adott másodszor is otthont az egyik legrégebbi és legtöbb kulturális programot felvonultató pajtatulajdonos, Szarvas József színművész egész napos, a Tündérkerteket összefogó rendezvényének, amelynek központi gondolata az őshonos gyümölcsök megőrzése, újratelepítése, elterjesztése, az ősi tudás visszatanulása volt.
Paár Julianna, a PajtaKult nagykövete, Mezei Dániel, a PajtaKult főszerkesztője és Horváth László, a PajtaKult igazgatója megnézte, hogyan kell gyümölcsfákat oltani, ezt Kovács Gyula pomológus mutatta be az érdeklődőknek. Paár Julcsi a gálanapon kettős szerepben volt jelen, egyrészt mint az Index és a PajtaKult kisfilmjének műsorvezetője, másrészt mint az Etnofon Zenei Társulás énekesnője.
„Nem hiszek a nagy pillanatban, a minden pillanatban hiszek, de ma este a minden pillanatnak egy nagy pillanata lesz” – mondta Szarvas József, a Tündérkerti gálaest megálmodója, aki Kovács Gyulával együtt már másodszor toborozta össze Tündérország tagjait Kárpát-medence-szerte. Paár Julcsi szerint a hagyományos kultúrából érkező művészek, alkotók jól tudnak kapcsolódni a Tündérkerthez, a gyümölcsökhöz, a sok-sok természeti képhez, hiszen ebből táplálkozik a hagyományos kultúránk.
Szarvas József, aki 2007-ben kapcsolódott be a gyümölcsmentésbe, ma már többedmagával vallja azt, hogy vissza lehet tanulni a hagyományokat a bizalom és a jó szándék, jóakarat mentén, hogy higgyünk abban: nemcsak gondolni lehet a jót, nemcsak beszélni lehet róla, hanem csinálni is lehet. A Tündérkerti gála közös ünnep, egy megvalósult álom, egy járt út.
Ez lehet a dolgunk, feladatunk és életcélunk, legalábbis nekem
– mondta Szarvas József.
„Ha lehet, akkor éles késsel vágjuk a fát, hogy ne roncsoljuk” – magyarázta az oltás technikájáról szólva dr. Pottyondi Ákos agrármérnök, pannonhalmi pajtatulajdonos, aki szintén részt vett a budapesti rendezvényen, Horváth Lászlónak és Mezei Dánielnek oltott is egy kétszer érő körtét. A kérdésre, hogy jó-e ez a körte pálinkának, azt válaszolta, hogy
minden jó pálinkának, csak előbb érj oda, mint az asszony.
Az eseményen részt vett Demeter Szilárd, a Petőfi irodalmi Múzeum főigazgatója is, aki arra a kérdésre, hogy a városi életben hogyan lehet fontos egy ilyen ünnep, azt mondta: „Most olyan korszak következik az életünkben – és ennek elég sok jelét látjuk a Covid és a háború kitörése óta –, amikor a globális ellátórendszerek megszakadnak. Sérülékennyé válik a jóléti, fogyasztói társadalom, amiben szocializálódtunk, és egyre inkább felértékelődik az a tudás, ami az én nagyszüleim, illetve szüleim életében még megvolt.”
A Kárpát-medencei „piacra” vonatkozó kérdésre – vajon fagyos évünk lesz, vagy beérhetnek a gyümölcsök – Demeter Szilárd elmesélte, hogy ő is ültet majd őshonos gyümölcsöket, és mindeközben megtudta, hogy az őshonos gyümölcsök kibírták ezt az aszályos évet is.
A kultúrában is az fogja kibírni, ami organikus, ami belőlünk jön, amit pénz nélkül is lehet csinálni. Strukturális válságban vagyunk, és ilyenkor a konjunkturális válaszok, hogy több pénz kell, nem fog működni. De az a közösség, amely képes kultúrahordozóként fellépni, és nem kultúrafogyasztóként elszenvedni ezt a válságot, az túl fogja élni.
Szerinte „kicsit túl sok pénzt öntöttünk a kultúrára, hozzászoktunk ahhoz, hogy van pénz, mindenre van pénz, és ez picit arrafelé tolt bennünket, hogy elfeledkezzünk arról, hogy ez nem volt és nem is lesz mindig így”. Stratégiailag is szükségszerű visszamenni a kisközösségi szintre, mert a kultúra közösségformáló, közösségteremtő erővel bír.
„Nem azt mondom, hogy ilyen világ jön, de az én gyerekkoromban, Ceausescu diktatúrájában, a hiánygazdaságban minden áldott este áramszünet volt. Magyarul két-három órát úgy kellett túlélni, hogy a gyerekek ne gyilkolják meg egymást, ezért mi mindig mesét mondtunk, vagy énekeltünk, vagy valami olyan tartalmas időtöltést próbált kitalálni édesanyám a három gyerekének, ami túlélhetővé tette, és ez észrevétlen beszivárgott.
Tehát én úgy gondolom, hogy amikor válság van, amikor elbizonytalanodik a világ – és most ezt érzékeljük az egész társadalomban pszichésen, nem tudjuk, hogy mit hoz a jövő –, akkor a kultúra az, ami vissza tud minket erősíteni a saját életünkbe.
A Kárpát-medencei kultúrkörre, a határon túli magyar közösségekre vonatkozó kérdésre azt válaszolta, hogy a kultúrában az, hogy „határon túli” és „határom belüli”, értelmetlen fogalom. „A magyar kultúra pár ezer éves, a jelenlegi országhatárok pedig százévesek, tehát van néhány ezer év fórunk abban, hogy mégiscsak egy egységes kultúrában tudjunk létezni és gondolkodni. A székelyudvarhelyi és szabadkai színész ugyanúgy magyar, mint a budapesti.
Ami a következő öt-tíz évben várható, az az, hogy társnemzetekkel, akikkel megosztjuk a Kárpát-medencét, egymásra fogunk találni. Az elmúlt évtizedekben az történt, hogy mindenki elkezdett vertikálisan különböző hatalmi központokhoz igazodni:
onnan tudtuk, hogy ki a jó román író, hogy Frankfurtban ráütötték a kóser pecsétet.
Most pedig Közép- és Kelet-Európában észre fogjuk venni a közös kulturális kódokat.” A teljes interjú a videóban meghallgatható.
Amiről még szó esik a kisfilmben:
Aki lemaradt volna a PajtaKult és az Index előző adásáról, amelyben Gerendai Károly beszélt a kultúra finanszírozásáról, ide kattintva megnézheti.
(Borítókép: Pajtakult)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
