Örsi Ferenc (1927. április 17. – 1994. augusztus 13.) aligha sejtette, hogy a rebellis kuruc főhős megteremtésével tágra nyitja a kaput a magyar televíziós sorozatok előtt. Ehhez az is kellett, hogy a történetének főszereplői (Eke Máté, Buga Jakab, Siklósi Mihály bácsi, vándordiák, Rózsa) nem voltak bonyolult karakterek, hősies tetteik filmbéli megemelésében pedig jelentős szerepet játszott az is, hogy az antagonisták táborában, a betolakodókat szolgáló labancok között lényegében mindenki lütyő volt.
Így, persze, könnyű nevettetni, szórakoztatni, s így talán az a tény is elsikkadt kissé, hogy a sorozatban kikacagtatott labancok mögött álló császári erők anno azért átgázoltak a nemzet testén.
Arról nem is szólva, hogy ha a siklósi vár addig ne lett volna kellően turistacsalogató, onnantól kezdve nem akadt olyan iskolai osztály, amelynek busza legalább egy kiránduláson ne állt volna meg a kicsiny, történelmi romantikát sugárzó vár falainál.
A Tenkes kapitánya című televíziós sorozat lelkesítő alkotás, s bár utólag a legtöbben úgy emlékeznek rá, hogy könnyed és kacagtató, szinte már kétdimenziós, a korszak, amelyben készült, meglehetősen feszült volt. Magyarországon mindössze hét-nyolc év telt csak el az 1956-os forradalom óta, résztvevői közül többen még akkor is börtönben ültek, vagy éppen akkor szabadultak amnesztiával, amikor a televíziós sorozatot elkezdték forgatni.
Éppen ezért nem lehet nem arra gondolni, hogy ez a könnyed vígjáték, amelyben az országot megszálló labancok eszén könnyedén túljárnak a furfangos kurucok, némileg hangulatjavítóként szolgált.
Magyar virtus volt ez akkor a javából, még ha csak a képernyőn is. Azt üzente, hogy a magyarokkal nem lehet csak úgy packázni. Vagyis... Minket nem lehet csak úgy megszállni... Illetve...
Talán nem mellékes, hogy a következő televíziós sorozat is katonás volt (Princ, a katona, 1966–1967), amelyik nem is arról szólt, hogy milyen jó dolog katonának lenni, mint inkább arról, hogy az állam minden gondot megold, ha az állampolgár rendes tagja a társadalomnak. A harmadik sikersorozatot pedig a Bors forgatásának (1969–1972) köszönhetjük, és lám, szintén katonás, fogságból menekülős, de ez az első világháború után játszódik. A történet hátterében pedig már nem is annyira rejtetten hatalmi üzenet húzódik: a kommunista eszmék szépek, a bajtársiasság tiszta és jó dolog.
A Tenkes kapitánya című televíziós sorozat rohamtempóban készült. A filmesek akkoriban még celluloidra forgattak, a labancűző kurucok történetéből naponta 150-200 méternyit, vagyis 4-5 percet. A főszereplő Zenthe Ferenc éppen olaszországi nyaralására készült, ám miután elolvasta Örsi Ferenc forgatókönyvét, Róma vagy Firenze helyett Siklósra utazott kurucot játszani.
Ez a sorozat tényleg szerethető, s bár a megszállókat szolgáló erőket félkegyelműnek állítja be, az eltörlés kultúrájának zsoldosai egyelőre még nem vették támadás alá.
A Dunántúli Napló 1964. április 3-án kritikát írt a sorozatról. A cikk szerzője ugyanaz a Thiery Árpád, aki anno a szenzációs forgatásról is hírt adott. Thiery akkor már íróként is bemutatkozott a magyar közönség előtt, bár jelentősebb regényei még csak ezt követően születtek. Kritikusként a sorozatot egyáltalán nem dicsérte, sőt. Kritizálta a csak gyermeki léleknek izgalmas történetvezetést, a karakterek egyszerűségét, többször is megemlítette a labancok burleszkkomédiára emlékeztető jelenlétét. Kritikáját ezekkel a sorokkal zárta:
Végeredményben sejtettük, hogy A Tenkes kapitánya magán viseli majd az ilyen jellegű első mű gyermekbetegségeit. Ezek a gyermekbetegségek nem is hiányoznak a filmből, sőt. Mindenesetre kár. Nagyon szerettük volna, ha A Tenkes kapitányának főcímére a Magyar Televízió munkatársai odaírhatták volna a minőségi jelzést: tíz éven felülieknek is ajánljuk!
Most tesztelheti tudását, mire emlékszik A Tenkes kapitánya című televíziós sorozatból! Aki a sorozatot nem látta, annak jó hír, hogy a forgatókönyvből Örsi Ferenc anno regényt is írt, vagyis a labancűző kuruc hős története olvasható is.
(Borítókép: Zenthe Ferenc a Tenkes kapitánya című TV-játékának forgatásán. Fotó: Keleti Éva / MTI)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
