Mikó István: Már nem vágyom arra, hogy szembenézzek az oroszlánnal

Elégedett vagyok az életemmel – azzal a kis kitétellel, hogy amíg agyilag és fizikummal bírom ezt a pályát, addig várom a feladatokat

– ezt mondja a 72 éves Mikó István Jászai Mari-díjas színművész az Index Sunday Brunch műsorában. Mikó István ráadásul – ha úgy tetszik, mert bár színművészként még nem mondhatja el magáról – Kossuth-díjas is, mindjárt kétszeresen, hiszen az elismerést az a Kaláka együttes kapta, melynek ő is alapító tagja.

A Sunday Brunch idei évada új helyszínen várja nézőit. A MADHOUSE Bistro & Craft Beer Bar asztalánál ezúttal Mikó István foglal helyet, és mindjárt nyitásként megmutat egy érdekes festményt. A kép őt ábrázolja, de azt nem tintával, nem is festékkel készítették, hanem jóféle vörösborral.

Nincs hazugság, a színház is körforgás

Az talán kissé szívbemarkoló, hogy az ország egyik legjobban ismert és szeretett művészét a szinkronstúdiók ma már alig keresik munkával – ő azt mondja, egy kezén meg tudja számolni, hányszor hívják –, mégsem panasznak szánja. Azt is érzékeli, hogy a színházi világ mára jelentős átalakuláson ment keresztül, de ebben határozott álláspontja van:

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem érzékelem a színházi szakma megosztottságát, de ez a része engem nem érdekel. Az élet körforgás, igazából ugyanott vagyunk.

Mikó István a politikát tudatosan távol tartja magától, de azt elismeri, hogy a színházi világot mindig is átitatta a politika. Ezért is mesél büszkén arról, hogy anno ő volt az első nem kinevezett igazgatók egyike, ő ugyanis 1991-ben pályázat útján nyerte el az akkoriban Arizona Színház néven futó teátrum direktori posztját. A színházat ma Thália néven ismeri a közönség.

Háború és színművészet

Mikó István azt mondja, hogy nehéz, küzdelmes dolog egy színházat irányítani, kuncsorogni működési pénz után. Az ember próbál hadakozni, alkudozni, de ha egy direktor már nem érzi az erőt magában, a helyét adja át a fiataloknak – ahogyan ő is tette. 

Már nem vágyom arra, hogy szembenézzek az oroszlánnal. Most azt élvezem, ha mások látnak bennem lehetőséget. A fontos az, hogy naponta találkozhassak a közönséggel.

Mikó István arról is mesél, hogy művészként nem tudja magát teljesen távol tartani az orosz–ukrán háború hatásaitól. Érzi, hogy emiatt folyton belelépnek az életébe. Ezt nem tartja megnyugtatónak, szorongással tölti el. Azonban még ennek ellenére is úgy véli, hogy „ha sokan vagyunk, akik azt akarjuk, hogy ez ne így legyen, talán valami megfordul. Üljenek le tárgyalni, és hagyjanak már nekünk békét!”

A tavaszi évadban vasárnaponként Csiby Gergely színművész, rendező köszönti a Sunday Brunch nézőit. Vendégeivel a hétvégéhez illő könnyed vagy éppen nagyon is komoly témákról és történetekről beszélget.

Ha valaki lemaradt volna az előző évadokról, ide kattintva elkezdheti visszanézni.

 (Borítókép: Mikó István. Fotó: Németh Kata / Index)