A világ legnagyobb vidámparkját álmodta Rákosmentére, de csak vurstli lesz belőle?

Budapesten a Vidám Park 2013. október 1-jén bezárt, a fővárosi önkormányzat nem finanszírozta a veszteségeit. Maradványainak helyén egy ideig Holnemvolt Park üzemelt, és ez a név előre is vetítette a sorsát. A Városligetben a Pannon Park terveinek megvalósításával új álmok születtek, a Biodóm-projekt azonban – 2018-ban hiába választották Európa legjobb szabadidős épületének – elakadt. A Vidám Park ekkorra már lényegében halott volt,  s bár a fejlesztések érintik a területen maradt történelmi és muzeális értékű hullámvasút felújítását is, az is várat magára.

Azt, hogy meddig, még nem tudni, erről éppen a közelmúltban írtunk az Indexen. 

Cikkünk megjelenése után azonban levelet kaptunk. Szerkesztőségünket megkereste egy vállalkozó. Szabó József levelében azt írta, egyetlen mondattal szeretne reagálni mindarra, amit írtunk:

Budapest XVII. kerületében ugyanis vidámparkot épít, egyelőre magánerőből. Az építési munkálatok elkezdődtek. Olyan játékok lesznek ott, mint a régi vidámparkban, egyebek mellett felnőtt- és gyerekhullámvasút, mesecsónak, dodzsempálya, valamint fapadlós, emeletes versenyautó-pálya.

Kíváncsiak lettünk, miért akar valaki vidámparkot építeni Rákosmentén? Egyrészt azért, mert arról már évekkel ezelőtt megindult a gondolkozás, hogy a főváros ugyan elbírna egy vidámparkot, ám annak nem feltétlenül a peremkerületek egyikében kellene megépülnie. Akkoriban azt is vélelmezték, hogy egy ilyen vállalkozásba fogni jelentős állami támogatás, költségvetési forrás nélkül talán nem is volna lehetséges. Egy 2015-ös cikkünkben olvasható is, hogy egy ilyen projekt beruházási költsége – akkori árakon – minimum 30 milliárd forint lenne, és a beruházás megtérülése legkevesebb 12-15 év.

Másrészt tudni szerettük volna, mi igaz a történetből. Így hát felkerekedtünk, meglátogattuk Szabó Józsefet XVII. kerületi birtokán, ahol a vállalkozó az autószervizét is üzemelteti.

Pöfög, zötyög a sihuhu

Rákosmentén hatalmas, feketére festett vaskapu nyílik a jövőre. Odabent egy mintegy ötven méter hosszú és tíz méter széles, fehér sátorban régi dodzsemek sorakoznak – két szinten. Az udvaron és a műhelyben az autószerviz munkatársai dolgoznak. Szabó József kedvesen fogad. Első utunk öt darab kisvonathoz vezet. A vállalkozó egyből a lényegre tér, elmeséli, hogy a kisvonatok itt egy mintegy 1,2 kilométeres pályán fognak közlekedni. Ehhez már minden rendelkezésre áll. A síneket ők gyártják a műhelyben. Lelkesen magyaráz, hittel, átéléssel.

Szabó József tekintetének csillogásából tudni lehet, hogy lelki szemeivel itt már a világ legnagyobb dodzsempályáját látja, mindezt az ő birtokán, mintegy két hektárnyi területen. A jelenlegi legnagyobb amúgy Kaliforniában van, mintegy 600 négyzetméteres, de az övé 1500 négyzetméteres lesz. Fedett helyen, hogy egész évben üzemelhessen.

120-130 dodzsem lesz, amelyből száz lesz üzembe helyezve. A játékszerek Hollandiából, Szerbiából, Franciaországból, Németországból és Olaszországból érkeztek. Emellett dodzsemmúzeum is épül, amelyben az érdeklődők több korszak felújított dodzsemeit is megtekinthetik.

Házigazdánkkal átsétálunk a műhelybe. Az egyik dodzsemet a helyiség közepére húzza, beleül, beindítja, majd a járművel a saját tengelye körül négyet-ötöt fordul. Egyelőre csak így működik, mondja mosolyogva:

Amúgy sokan elmebetegnek hisznek, de sorra megcsinálom, amit megálmodom.

Kiderül, Szabó József gyerekkora óta rajong a vidámparkokért. Tizennégy évesen a suli helyett is a Vidám Parkba ment. Az ott dolgozóknak segített gépeket javítani. Amikor a Vidám Parkot elkezdték „lepusztítani″ – ez az ő szóhasználata – elkezdte sorra megvenni a játékokat: nyerőgépet, gokartokat, mindenféle „marhaságokat″.

A bürokrácia útvesztőjén kanyarogva

Miután arról is mesél, hogy vidámparkja ügyében még ebben a hónapban leül tárgyalni Horváth Tamással, a kerületi polgármesterrel, megkerestük a Rákosmenti Polgármesteri Hivatalt, támogatja-e Szabó József terveit, ám a hivatal válaszából az derül ki, hogy Szabó úrtól ebben az ügyben még nem kaptak megkeresést.

Szabó József azt mondja, neki mindene megvan az építkezéshez: gépek, eszközök és humánerőforrás. Sőt, állítja, hogy a vidámpark felépítéséhez és majdani üzemeltetéséhez semmiféle engedélyre nincs szükség. Merthogy ez egy szántóföld, itt amúgy sem lehetne semmi. A csarnokon kívül minden mobil lesz, bontható, azokhoz meg nem kell engedély. Szerinte itt minden kérdésünk csak törvényi macera.

A Rákosmenti Polgármesteri Hivatal álláspontja azonban határozott: egy vidámpark építését szabályozási terv és a szükséges engedélyek beszerzése után lehet megkezdeni. Tehát építési engedélyre és szabályozási tervre szükség van.

Szabó József azt mondja, ha akadályba ütközik, alapítványt hoz létre, így az, aki használni akarja a vidámparkot, adatai rögzítése után klubtagként szórakozhat. Szerinte az sem lehet probléma, ha a majdani élménypark a környéken lakókat zavarná. Nem tehetnek semmit, mert nem lakóövezetről, hanem külterületről van szó – állítja.

Egymilliárdos álom

A gazos, akácfákkal és magról nőtt meggyfákkal teli, megműveletlen földterületnek mintegy negyedét már ledózerolták. Szabó József tájékoztatása szerint itt még csak a földművelési munkálatok zajlanak. Ez alapján ugyan nehezen lehet elképzelni, hogy a hepehupás, nagy szintkülönbségű területen hol kanyarog majd a kisvasút, és hol áll fedett dodzsempálya. Itt egyelőre egy régi busz áll, Szabó József nemrégiben vásárolta. Ha újra lesz rajta rendszám, azzal akár a város minden részéről ide tudják szállítani a szórakozni vágyókat.

Házigazdánk szerint itt hamarosan mindent kitakarítanak, a dodzsempályának a következő tél beköszöntéig állnia kell. Egyelőre olyan vállalkozót keres, aki a betonsimítást normálisan és korrekt áron meg tudja csinálni. 

Szabó József álma megvalósítására eddig 150-200 millió forintot költött. Ezt az idén még 60 millióval megtoldja, de úgy számol, hogy a végösszeg eléri az egymilliárd forintot.

Olyan vidámparkot álmodik ide, ahol egy egész nap eltölthető. Szavaival megfogalmazva: „Hozhatod a szendvicsedet, ha akarsz, felütsz egy bográcsot. Nem cél, hogy méregdrága legyen, hogy egy vagyont fizessen öt perc dodzsemért, hanem az, ha befizeti a 4999 forintot, akkor korlátlanul használhasson bármit. (...) Én ilyen elmebeteg vagyok, hogy nem akarok sokat keresni, inkább nagyon sokan jöjjenek, kevés pénzért, és azzal felbosszantsak mindenkit.” 

Amikor a polgármesterrel fogok tárgyalni, azzal fogom kezdeni, hogy ez nem vurslti lesz, mint a cigánybúcsúban, hanem rendes vidámpark. A világ legnagyobb vidámparkja!

– mondja, majd elárulja, hogy alig várja, hogy a parkot végre kipróbálhassa. Ő lesz az első vendég.

(Borítókép: Szabó József. Fotó: Papajcsik Péter / Index)