Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!Három évvel ezelőtt egy dokumentumfilmben hallottam először Joseph Campbellről és könyvéről, Az ezerarcú hősről, amelyben a különböző mesék, mítoszok és legendák összehasonlításán keresztül állított fel egyfajta szintézist a hős útjáról.
Campbell 1904-ben született New Yorkban, érdeklődése korán a vallás és a mitológia felé fordult, később beleásta magát a pszichológiába és az antropológiába is, összehasonlító mitológiai, illetve vallástörténeti esszéi jelentek meg. 1949-ben kiadott műve, Az ezerarcú hős a 20. század egyik legnagyobb hatású könyvévé vált, felfedezte a hollywoodi filmgyártás, és például George Lucas is jelentős mértékben merített belőle a Star Warshoz. Önmagában már ez utóbbi tény elég volt ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődésemet, és utánanézzek a könyvnek.
Magyar fordításban Az ezerarcú hős az Édesvíz Kiadó gondozásában jelent meg 2010-ben, mire tudomást szereztem Campbellről, addigra a könyv már csaknem beszerezhetetlen volt, de azért előjegyeztem rá a netes könyváruházakban. Majdnem egy évvel később kaptam meg az első értesítőt, hogy közel 12 ezer forintért megvásárolható. Látatlanban kicsit sokalltam az összeget, és nem is haraptam rá. Akkor még nem sejtettem, hogy ez meglehetősen „diszkrét” ár.
Már el is feledkeztem róla, amikor jött a következő értesítő, csakhogy ezúttal 50 ezer forintért ajánlották a könyvet. Ezután még vagy egy tucat e-mailt kaptam, és az ár folyamatosan emelkedett. Tavaly augusztusban 120 ezer forintért kínálták, az utolsó értesítő szeptemberben érkezett, akkor ismét már „csak” 50 ezer forint volt az ára. Nem vettem meg, és ezt bizony jól is tettem, mert a napokban 7 ezer (pontosabban 6990) forintért vásárolhattam meg Az ezerarcú hőst egy könyvesboltban. A Good Life Books gondozásában megjelent kötet az eredeti új, javított kiadása.
Addig, amíg erre várhattam, 2019-ben a Szenzár kiadta A mítosz hatalma című könyvet, amely Bill Moyers újságíró, politikai kommentátor (Lyndon B. Johnson amerikai elnök hivatali ideje alatt 1965 és 1967 között fehér házi szóvivő is volt) és Campbell 1985–1986-ban folytatott beszélgetéseit dolgozta fel. Rendkívül mély és gazdag eszmecsere zajlott a két férfi között kultúráról, vallásról, mítoszokról, legendákról, mesékről, és a Star Warsról. Itt kell megjegyezni, hogy a beszélgetésekre George Lucas Skywalker Ranchén került sor, majd a New Yorki-i Természetrajzi Múzeumban folytatódott a diskurzus.
A Star Wars vonatkozásában az egyik kedvenc részem, amikor Moyers elmondja, hogy megkérdezte a fiát, miért akarja sokadjára is újranézni a Star Warst, mire a srác azt válaszolta neki: „Azért, amiért te is egész életedben olvasod az Ószövetséget.” Moyers megállapítása, hogy a fia már a mítosz új világában él. Campbell szerint a Star Wars egy érvényes mitológiai perspektívát ábrázol.
Az államot gépezetként mutatja be, és felteszi a kérdést: »Vajon ez a gépezet az emberiség szolgálatába áll, vagy eltiporja?« Az emberiség nem a gépezetből, hanem a szívből származik. (…) Amikor Luke Skywalker leveszi az apjáról a maszkot, lényegében attól a gépszereptől szabadítja meg, amelyet addig játszott. Az apja egészen addig ez a maszk, ez az egyenruha, vagyis a hatalom, és az államgépezetben betöltött szerepe volt
– fejti ki Campbell.
Lucasra bevallottan nagy hatással volt a mítoszkutató könyve, Az ezerarcú hős. A magyar kiadás hátulján olvasható is a Star Wars atyjának rajongói vallomása:
Joseph Campbell évszázadokon keresztül tekinti át, miképpen köt mindannyiunkat össze az az alapvető igény, hogy történeteket halljunk és általuk megértsük önmagunkat. Csodálatos olvasmány; az emberi állapot megvilágításaként ez egy kinyilatkoztatás.
Leegyszerűsítve és röviden a mítoszkutató alaptétele, amit Az ezerarcú hősben kifejtett, hogy a különböző kultúrák hősmítoszainak közös vonásaik vannak. Freudtól és Jungtól merítve Campbell kulcsként használja a pszichoanalízist az összevetett mítoszokhoz és mesékhez, hogy felfedje a szimbólumok jelentését, az ősi igazságokat, amelyeket elrejtettek bennük.
A hős útjának stációi az elszakadás, a beavatás és a visszatérés, ezeket aztán tovább részletezi könyvében. Az elszakadás/elinduláshoz tartozik a kalandra hívás, amely azt jelzi, hogy a végzet működésbe lépett, a sors megszólította a hőst. Az első stációhoz sorolandó a természetfeletti segítség is, útján először egy védelmező szereplővel találkozik a hős. Ez a segítő igen gyakran egy férfi alakjában jelenik meg. A tündérmesékben lehet kis erdei manó, varázsló, remete, pásztor vagy kovács, aki egyszer csak megjelenik, és átadja a hősnek a szükséges amulettet vagy jó tanácsot.
A beavatás során próbatételeket kell kiállnia a hősnek, akit további segítők kísérik útján. Ez egyben a mitikus kaland legizgalmasabb szakasza, amely sok esetben nagy felismerésekhez vezet.
A visszatérés vagy feltámadás a végső stáció: „a hős előbukkan a rettegés birodalmából”, és „az adomány, amelyet magával hoz, visszaállítja a világ rendjét”.
Nem nehéz ezekben a stációkban meglátni a Star Wars történetét. A klasszikus trilógia első része a kalandra hívásról szól, az ifjú Luke Skywalker találkozik a sivatagban remeteként élő, idős Jedi-mesterrel, Obi-Wan Kenobival, aki a segítője lesz, és átadja neki a szükséges „amulettet”, vagyis a fénykardot, majd tanácsaival, illetve tanításaival elindítja a Jedivé válás útján.
A beavatás a második rész, amely sok rajongó szerint a legizgalmasabb Star Wars-film. A segítő remete itt is megjelenik egy „kis erdei manó”, Yoda mester személyében. Kemény próbatételek várnak a hősre és a segítőire is, ez a történet nagy felismeréssel végződik, Luke megtudja, hogy a legnagyobb ellenfele, valójában az apja.
A harmadik részben Luke Skywalker, a hős, A Birodalom visszavág után „előbukkan a rettegés birodalmából” A Jedi visszatérben. Az adomány, amit Luke elhoz, többféleképpen is azonosítható (ez lehet az apja megváltása is), de kétségtelenül Luke és segítőinek győzelme a világ rendjének visszaállítását jelenti (persze a folytatások ezt némiképp árnyalják).
A mítosz hatalma bevezetőjében Bill Moyers felidézi, amikor Lucas meghívására Campbell-lel együtt nézték meg a Star Wars-trilógiát a Skywalker Ranchen. Azután a mítoszkutató lelkesen kifejtette, hogy Lucas a klasszikus hőstörténetek „legfrissebb és legerősebb fordulatával élt”. A Star Warst a Fausthoz hasonlította, amire Lucas modern kifejezésmódot talált. A technológia és a digitalizáció felgyorsult fejlődésének korszakában Campbell értelmezése ma még aktuálisabb:
a technológia nem menthet meg minket, a számítógépeink, az eszközeink nem elegendők, szükségünk van az ösztöneinkre, a legbelsőbb lényünkre.
Campbell és Lucas barátságot kötöttek, a filmrendező az inspirációt köszönheti a mítoszkutatónak, aki pedig nagyra tartotta a rendezőt, és tisztában volt vele, hogy a Star Wars aktualizált, könnyen befogadható kivonata mindannak, amit 1949-es művében összefoglalt.
Joseph Campbell 1987-ben halt meg, azóta a Star Wars univerzuma folyamatosan tágul, Lucas helyett már mások írják a franchise jelenét és jövőjét, új történetek, új mítoszok születnek, új hősök vívják harcaikat, akik azonban a Campbell által vázolt nagy, egyetemes kaland klasszikus állomásain mennek keresztül.
A Star Wars és a hozzá hasonló modern hőstörténetek részben rá is cáfolnak Campbell könyvének végső konklúziójára. A modern hőssel kapcsolatban epilógusában azt írta, hogy a hősi tett alatt ma már nem azt értjük, mint évszázadokkal ezelőtt, vagy a mitológiák korában. Annyira átalakult az emberi élet, hogy a szimbólumok ősidők óta öröklődő, időtlen univerzuma összeomlott, „a mítosz álomszövevénye szétfoszlott”, a modern ember kiemelkedett az ősi tudatlanságból, és a társadalmi egység egy gazdasági-politikai szervezetté vált, ideáljaiban már nincs helye a szakralitásnak, nem léteznek többé a mitológiai távlatok.
Még borúlátóbb az a megállapítása, hogy a rítusok, erkölcsök és a művészet ősi emberi hagyatékának legutolsó maradványai a haladó társadalmakon belül is pusztulásra vannak ítélve. Campbell egyik válasza erre az, hogy a mitológiák korában a csoport, „a hatalmas, névtelen forma” adott értelmet és jelentést, nem az önkifejező egyén. Ma azonban a csoport nem jelent semmit, a világnak nincs értelme: a mindenség az egyénben van. Csakhogy Campbell szerint ott a jelentés teljes mértékben tudattalan,
senki nem tudja, merre tart, senki nem tudja, mi hajtja előre, mert az emberi psziché tudatos és tudattalan régiói között a kommunikáció megszakadt, az emberek pedig kétfelé szakadtak.
Noha nem nehéz Campbell világnézetét, metszően éles kritikáját összevetni jelenkorunk nagy kérdéseivel, vitáival, illetve konfliktusaival, mégis éppen az ő életművének közvetlen és közvetett hatásai is segítik a modern világ mitológiai távlatait tágítani. A régmúlt hőstörténetei, a mítoszok stációi, szimbólumai filmekben, regényekben és játékokban jelennek meg. Jedik, szuperhősök, fantasy hősök járják be azt az utat, amit az ősi mítoszok hősei is.
Az más kérdés, hogy ma mit értünk meg, mit jelent számunkra a hős útja. Abban igaza lehet Campbellnek, hogy a hősi tett már nem szolgál szakrális iránymutatásként. Ha meg is mozdít valamit a kollektív tudattalanban,
a modern ember szórakozásként éli meg a hős útját, és nem belső felfedezésként.
Az ezerarcú hős összetett, részletgazdag munka: segítség a mitológiai képek, szimbólumok és az emberi psziché mélyén rejlő archetípusok megértéséhez, emellett egyedi gyűjteménye a különböző mítoszoknak is. Campbell ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy nincs, és soha nem is lesz szentesített, végleges rendszer a mítoszok értelmezésére: „A mitológia legalább annyira alakítható az egyén, a(z emberi) faj vagy egy egész korszak rögeszméi és igényei szerint, mint maga az élet.”
(Borítókép: Alec Guiness és Mark Hamill a Star Wars – Egy új remény című film forgatásán. Fotó: Sunset Boulevard / Corbis / Getty Images)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
