Raccsolt, ma pedig díjat kapott, mert már mesterien raccsol

Amikor Hirtling István kisgyerek volt, az édesanyja verselt neki, mindig érthetően és tisztán beszélt. Családjukban senki nem volt beszédhibás.

Csak én raccsoltam, pösze voltam

– mesélte a színművész az Indexnek.

Aztán a ’70-es évek közepén, amikor először felmerült benne a színművészeti pálya gondolata, az első mestere tanácsára elkezdett beszédtanárhoz járni. Elsőként Sziklai Bélához, aki annak idején a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola tanára volt. Később, a Színház- és Filmművészeti Főiskolán Fischer Sándor lett a beszédtanára.

Szép beszéd másként

Több évtizednyi színpadi lét, megannyi szerep után Hirtling István a mai napig nem érzi úgy, hogy mindig tökéletesen beszélne.

Minden szerepnél és feladatnál külön kihívás, hogy a karakter sajátos személyiségjegyei szerint szólaljak meg. A hangsúlyokat akár eltolva, akár eltorzítva

– fogalmazott, majd elmagyarázta, hogy két ember sem beszél ugyanúgy. Másképp kell megszólalnia a 80 nap alatt a Föld körül Fix felügyelőjeként, és másképp, amikor az Egy szerelem három éjszakájában dr. Szegilongi Lajost alakítja.

Elkényelmesedett világ

És nemcsak a szerepek, de a terek is befolyásolják a beszédmódot. Színpadon, filmben, rádióban. Az intonáció és az artikuláció alapvető követelmény. Hirtling István úgy véli, a mai világ kicsit elkényelmesedett, a digitális technika hatására a legtöbb prózai előadásban mikroportot és mikrofont is használnak.

Ha mindenáron szükséges, akkor azért harcolok, hogy ne hangosítás, hanem erősítés legyen. A kettő között ugyanis nagy különbség van.

Arról is beszélt, hogy egészen más a Vígszínház nagyszínpadán megszólalni, mint a Várkert Bazárban, amikor a Márai-estjén lép közönség elé. Mindkét teremben fontos, hogy érthetően szólaljon meg. Arra különösen ügyel, hogy csak erősítés legyen. Bár ha rajta múlna, azt sem használná. A Vígszínház kiváló akusztikájú 1100 fős nézőterén prózát játszani mikroport nélkül igazi kihívás! De megérti és tudja, hogy egy 250-300 fős nagyteremben, mint a Várkert Bazár, szükség van hangerősítésre, hogy mindenki mindent jól halljon. Amikor viszont kisebb helyiségben lép fel, akkor az erősítőt is elhagyja.

Az Indexen korábban foglalkoztunk azzal a kérdéssel, hogy mennyit változott a színpadi beszéd az elmúlt 50-60 évben. Hirtling István úgy véli, sokat romlott, szerinte ez az oktatással és a megváltozott elvárásokkal is összefügg.

„A modern színjátszás gyakran eltakar olyan beszédtechnikai hiányosságot, amely az én tanulóéveimben alapvető elvárás volt, hogy ne legyen. A beszédtanárunk annak idején azt mondta, hogy nem művészien, hanem a karakter és a létrehozandó figura személyiségi jegyei szerint kell megszólalni. De például ahhoz, hogy raccsolni tudjak, előtte meg kell tanulnom érthetően beszélni.

Egy beszédhibás ember ugyanis mindig beszédhibás lesz, minden karakterben.

A színművészt zavarja, hogy manapság nem olyan súllyal esik latba a tiszta beszéd, mint korábban. Most azt mondják: „Milyen érdekes, tehetséges figura, majd valahogy megoldja a szerepformálást. Így is sikeres lehet a pályán.”

Mint fogalmazott, 2023-ban az az öröm érte, hogy március 15-én Magyarország Kiváló Művésze díjjal tüntették ki, néhány héttel később, április 23-án pedig a Kazinczy-díjat vehette át: „Erre mit mondjak? Nem vettem kezembe egy képzeletbeli esernyőt, hogy védekezzek a »díjeső« rám zúduló örömei elől.”

A Péchy Blanka halálát követően létrehozott Kazinczy-díj Alapítvány Péchy Blanka emlékére évente Kazinczy-díjjal jutalmazza

• a magyar nyelvet példamutatóan beszélő prózai vagy énekes színművészeket, illetőleg hivatásos vers- és prózamondókat;
• a magyar nyelvet példamutatóan beszélő rádiós vagy televíziós bemondókat, illetőleg más fontos adások állandó résztvevőit (kivéve a színházi szerződéssel bíró színészeket);
• beszédművelő szakkört vezető vagy anyanyelvi versenyekre rendszeresen felkészítő magyartanárokat, akik növedékeik sikereivel igazolják munkájuk eredményességét.

(Borítókép: Hirtling István 2022. január 19-én. Fotó: Zih Zsolt / MTI)