Intim világba pillanthatunk be a Bartók Béla úton

Különös mikrovilágba csöppen az, aki betér a XI. kerületi Bartók Béla úton a Faur Zsófi Galériába. A falakon rajzok, mintha csak egy könyv illusztrációi között sétálnánk, vagy később megvalósítandó alkotások vázlatait látnánk. Miért épp a rajz lett az a kifejezési forma, ami a jelen világunkhoz a kiállítás szervezői szerint a leginkább passzol?

A XXI. században felerősödött a kortárs rajz jelentősége, mintegy a monumentalitás, a látványosság, a teátralitás ellenáramlataként: utóbbi sokszor üres, nem közvetlen személyes tapasztalatokat, élményeket, vágyakat, álmokat fogalmaz meg, inkább a külső hatásosságra törekszik. A kiállításunk pontosan az ellenkezőjét akarja bemutatni

– mondja az Indexnek Hegyi Lóránd, a vándorkiállítás kurátora, a bécsi Modern Művészeti Múzeum (Mumok) és a francia Saint Etienne-i Modern Művészetek Múzeumának volt igazgatója, a Nápolyi Művészeti Múzeum (PAN) alapítója, a nemzetközi kortárs művészet egyik legnagyobb gyűjteményével rendelkező pekingi és szingapúri Parkview Museum művészeti igazgatója, aki a megnyitóra érkezett Magyarországra.

Elbizonytalanodás

A művészettörténész szerint a kortárs művészet reagál a valós életre, a problémákra. „Rengeteg olyan elem van a XXI. században, ami sajnos arra utal, hogy az a nagy optimista fellendülés, ami a XX. század utolsó két évtizedére volt jellemző – Európa újra egyesült, leomlott a vasfüggöny, felszabadultak az országok –, mára megtorpant. A 80-as, 90-es években optimista, jövőorientált világkép bontakozott ki, ehhez képest

Borzalmas terrorcselekménnyel, a World Trade Center lerombolásával 2001 szeptemberében, ami szinte szimbolikusan jelezte a XXI. század kezdetét.”

Hegyi Lóránd szerint a mostani, Ukrajna elleni háború is az új világrendet módosítja: ki uralja a világot? Kína, az Egyesült Államok, Oroszország? Minden az erőszakról és a nagyhatalmi vágyakról szólt.

Az emberek nagy többsége pedig ennek a szenvedő alanya. A háború, a természeti katasztrófák, a környezetszennyezés, az energiaválság elbizonytalanodáshoz vezet, kilátástalanná válik a jövő. Ekkor jön képbe a rajz, ez a kis személyes formátum, ami olyan intim, mint egy napló. „A rajz a gondolatok első lejegyzése, amikor el akarunk magyarázni valamit, akkor azt mondjuk, csinálunk egy skiccet. Ebben van a rajzművészet óriási ereje, hogy az intimitásból, a személyességből, a spontaneitásból, a közvetlenségből, a poétikus bizonytalanságból teremt esztétikai értéket. Olyan, mintha elolvasnánk egy verset vagy egy személyes levelet, bepillantunk egy nagyon intim világba. Minden művész minden egyes műve egy mininovella, amibe bele kell mennünk, megérteni a saját világának labirintusát.”

Személyesség

A kurátor szerint a rajzoknak nem az a céljuk, hogy monumentális víziókat jelenítsenek meg az új világrendről, hanem az érzésvilágunkat fejezi ki, felerősödik az emóció, a személyesség, a spontaneitás, megjelenik az emberi élet sebezhetősége.

A rajzművészet – tulajdonképpen először a művészettörténetben – fontossá válik, és majdhogynem a festészettel és a szobrászattal lesz egyenértékű.

Hegyi Lóránd szerint – a racionalista és optimista világkép megrendülésével – hasonló korszakot élünk meg, mint a manierizmus idején. „Nem világméretű pusztulásról van szó, mint – mondjuk – a második világháború alatt, hanem elbizonytalanodásról. Akkor sem a reneszánsz megtagadásáról volt szó, hanem az értékek lassú átváltozásáról. Most sem tagadunk meg semmit, de mindenki érzi, hogy tojáshéjon táncolunk, vagy mocsárban lépkedünk, és könnyen utat tévesztünk.”

Nincsenek hatalmas, egyértelmű ideológiák, vagy ha vannak, azok mind negatívok, mert rá akarnak kényszeríteni minket egyfajta pszeudoválaszra. A kiállítás viszont a kérdések feltevése: hol élünk, miből élünk, melyek azok az érzelmi, etikai, morális tartalmak, amelyekből esetleg ki tudunk hozni valamit a jelenre és a jövőre nézve? Mik azok az emberi értékek, amelyekből táplálkozik az életünk? A rengeteg kis egyéni történetben, részletben ezekre a kérdésekre kereshetjük a választ, milliónyi mikronarratíva zajlik a képeken.

Kis részletekből, pici relációból tevődik össze az a tartalmiság, ami nagyon személyes és intim, ugyanakkor nagyon is követhető, éppen azért, mert megjeleníti az érzelmeket.

Hegyi Lóránd szerint ez kommunikáció, és ezen van a lényeg – nem a végterméken, a nagy, végső, tiszta, leegyszerűsített formán –, amelynek során feltárul az alkotó és a befogadó belső világa is. A képek gazdag univerzuma nem kényszerít semmire, nem orientál, nem forszíroz, mindenki maga találja meg – ha megtalálja – a maga kis labirintusában önmagát.

A projekt

A kiállítás szeretné közel hozni a kortárs kultúrát azokhoz a rétegekhez, amelyek érdeklődnek ez iránt, megkönnyíteni a dialógust alkotók és befogadók, a különböző kiállítóhelyek, a művészek és a galériák között, tehát valamilyen módon vitalizálni, elmélyíteni a már meglévő kapcsolatokat, megtalálni azokat a helyeket, ahol egy ilyen mozgékony, flexibilis, rugalmas struktúra jól működik. A vándorkiállítást egységes, angol nyelvű katalógus segíti minden városban, Budapest után Salzburgban láthatja a közönség a rajzokat.

2023 során 14 nagyvárosban mutatják be a világ 27 neves grafikusának műveit: a kortárs rajzokat minden országban más kombinációban láthatják az érdeklődők. A Faur Zsófi Galéria és Hegyi Lóránd kurátor tehát a nemzetközi művészeti vérkeringésbe kapcsolja be ezzel Magyarországot. A 27 nemzetközi művész közt van mások mellett a koreai Soyoung Um, a francia Marine Joatton, a kanadai–izraeli Melanie Daniel, az osztrák Christoph Mayer, az orosz Maria Pogorzheskaya, az izraeli Ruth Barabash és Amir Nave, az orosz–francia Anya Belyat-Giunta, a cseh Veronika Holcova. Magyar kiállítóként Gábor Áron műveit láthatjuk.

(Borítókép: Hegyi Lóránd és Faur Zsófi. Fotó: Németh Kata / Index)