Szinte nincs olyan család, baráti társaság, ahol ne lenne legalább egyvalaki, aki valamilyen mentális betegséggel, idegrendszeri zavarral vagy függőséggel küzd. Ez a kötet húsz megrázó igaz történetet tár fel.
MEGVESZEMGálvölgyi-ügy: „Azt kellett volna mondani, hogy eszméletlen, és megkezdtétek az újraélesztést”
További Kultúr cikkek
- Mutatjuk, melyik alkotás volt 2024 filmtörténeti szenzációja
- Mindenkit beperelt a volt miniszter szeretője, egykori szerelmét sem kímélte
- Ez volt a tíz legjobb film 2024-ben a magyarok szerint
- Nehéztüzérséget is bevetnek az idei előszilveszteri műsorban
- Ennyit keresett az első Deadpool rendezője, sokkolta az összeg
Mint ismert, Gálvölgyi János Kossuth-díjas színművész május 10-én, szerdán rosszul lett, légzési nehézségekkel küzdött, ezért családja kórházba vitte, ahol lélegeztetőgépre került. A család közleménye szerint Gálvölgyi állapota súlyos, de stabil.
Ezzel kapcsolatban Havas Henrik is kifejtette véleményét, szerinte „most senki ne foglalkozzon se Pintér Sándorral, az egészségügyért felelős rendőrrel, se a Fidesz egészségpolitikájával, mert most nem erről van szó”. Hozzátette, „egy ember, egy diszpécser döntött, utólag kiderült, hogy helytelenül. Biztos vagyok benne, hogy levonják a tanulságokat, mert a rendszerben hiba van”.
Az Országos Mentőszolgálat a pénteki közleménye szerint hibásan mérlegelt a segélyhívás fogadásakor, ugyanis ennek következtében nem történt meg a rendelkezésre álló és riasztható rohamkocsi azonnali kiküldése.
„Hülyék vagytok”
Kövesdi Péter újságíró, Gálvölgyi János veje a 24.hu-n megjelent véleménycikkét egy idézettel kezdte egy bizonyos K.-tól, a család jóbarátjától, aki a következőt reagálta, amikor meghallotta a történteket:
Hülyék vagytok: azt kellett volna mondani, hogy eszméletlen, és megkezdtétek az újraélesztést.
Meglátása szerint voltaképpen semmi különös nem történt, egy ember rosszul lett, a család mentőt hívott, a mentők pedig nem jöttek. Mint írja,
nem jöttek, mert nincs elég bevethető rohamkocsijuk. Kevesen vannak. Alulfizetettek. Baszakodik velük a kormány. Egy rendőr a főnökük. Összevissza dobálják őket az országban. Ettől frusztráltak és ingerlékenyek...
A szerző Győrfi Pál mentőszóvivő szavait is idézi, miszerint „nem az számít, hogy valaki híres vagy sem, minden esetben a beteg állapotának súlyosságát veszik figyelembe”. Szerinte ezt a következőképp kell értelmezni: „Nehogy már azt tessék hinni, hogy azért, mert valaki híres, több járna már neki, mint az a szar, ami egy nyugdíjas anyagbeszerzőnek. Itt, kérem, nem kivételezünk senkivel csak azért, mert valaki. Így érvelnek, noha senki nem akadt, aki egyedi elbánást kért volna: csupán időben kiérkező mentőért szólt mindenki”.
Mindennek nyomán csak annyit kérdeznék – nem megbántva senkit a hangos szóval – most, hogy a kormány már tényleg mindenkitől megvédett minket, a transznemű brüsszeli bürokratáktól a háborúpárti dollárbaloldalon meghízott tanárokon át a kábítószerfüggő, kordonbontó diákokig; kijuttatta a válogatottat az Európa-bajnokságra, és kétszer is vendégül látta a pápát, nem lehetne-e elintézni, hogy kijöjjön a mentő, mondjuk, egy órán belül. Vagy legalább azt, hogy ne kelljen a túlélésért hazudnunk azoknak, akik tényleg megmenthetnék az életünket
– zárta sorait Kövesdi Péter.
(Borítókép: Gálvölgyi János 2019. április 9-én. Fotó: Keleti Éva / MTI)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM