36 év után visszatért Salman Rushdie műve az indiai könyvesboltokbaA festőnő impresszionista elemekkel átitatott képei méltó helyet kaptak a várkerti miliőben, az alkotásokból áradó, gyakran búskomor, ugyanakkor paradox módon élettel teli hangulatot a borús, hűvös tavaszi időjárás is tetézte.
A május 13-i megnyitón Deutsch Tamás, az MTK Budapest elnöke köszöntötte a vendégeket, aki Hajós kiváló sporteredményei mellett természetesen kitért a művésznő munkásságára is. A születésnapos festőnő szűkszavú, lírai beszéddel köszönte meg a közönségnek, hogy ellátogattak a kiállítására.
A művésznő témái harmonikus, állandó, visszatérő motívumok: a budapesti látkép több festményen is megjelenik. A csodálatos Lánchíd – amely Éva lakásából tökéletesen látható volt – egy képen jelenik meg az evezősökkel, akik könnyedén siklanak a Duna vizén. (A leírt kép egyébként a Gróf Széchenyi István-emlékversenyre készült. A festmény ajándék volt a 100 éves magyar evezősszövetség részére még 1993-ban.)
A színpompás virágok csendéleteken, rusztikus képeken mosolyognak vissza ránk, de tucatnyi festményen jelennek meg a vidéki kunyhók, a legszebb magyar tájak másai, illetve csodaszép természeti jelenségek is.
Koplik Judit művészettörténész szavaival élve
Hajós Hollanda Éva szemlélete a klasszikus hagyományokra épül, persze annak korszerű értelmezésében. Képeinek kiindulópontja a látvány élménye, annak megragadása. A természet nemcsak egyszerű vizuális élmény, hanem szellemi is. Derűs harmóniákat kereső lénye a természet és az ember által épített környezetben megtalálja azokat az összefüggéseket, amelyek az ember és a táj békéjét sugallják.
A művésznő első kiállítása 1964-ben volt, akkor a Keleti Károly utcai Társalgó Galériában, egy csoportos kiállítás keretén belül Anna Margit, Kárpáti Éva, Turi Mária, Frank Frigyes, Gádor Emil és Kádár György festőkkel együtt láthatta a közönség a műveit. Az első csoportos tárlat sikere után számos egyéni kiállítása volt itthon és külföldön egyaránt.
Mint mondja, a sport és a művészet kiegészítik egymást.
Még mindig rácsodálkozik a Dunára, és máig beül a hajóba, na meg a festőállvány elé.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
