Taposóaknára lépett, miközben a munkáját végezte

Robert Capa egy kicsit a miénk is, meg nem is. Bár Magyarországról indult, szakmai sikereit már új néven, új helyeken érte el. A világhírű fotóriporter Budapesten nőtt fel, élete első 18 évét Magyarországon töltötte, akkor még Friedmann Endreként, világhírűvé mégis külföldön vált mint az amerikai Robert Capa. Párizsban, Berlinben, New Yorkban, a planéta számos pontján építette szakmai kapcsolatait.

Hírnevét a világ egyik legkiválóbb haditudósítójaként többek között olyan események dokumentálásával szerezte, mint a normandiai partraszállás vagy Párizs felszabadításának képei. Bár ő maga is a harctéren vesztette életét, szűk negyven éve alatt öt monumentális csatatér eseményeit is megörökítette. Ezek a spanyol polgárháború, az arab–izraeli konfliktus, a második kínai–japán háború, a második világháború, valamint az indokínai háború  – utóbbiban halt meg, amikor taposóaknára lépett.

Közel ezer kép egy helyen

Számtalan művész életútját elismerve nyílnak állandó kiállítások szerte a világban, a bolygó legelismertebb haditudósítója eddig mégsem részesült ebben a megtiszteltetésben. Most a budapesti Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ megvalósítja ezt a projektet, amely évek hosszas munkálatai után, júniusban készül el. A tárlat kurátora, Csizek Gabriella vezetett végig minket az épülő kiállítás termein, mesélve a koncepcióról.

A kiállítás különleges, hisz csupán New Yorkban és Tokióban akad hasonlóan gazdag, Robert Capa életútját felölelő hagyaték, de egyik helyen sem rendeztek állandó kiállítást eddig. A 937 képből álló gyűjtemény nagyjából 140 darabját helyezik el a belvárosi térben. A képek állagának megóvására a művek jelentős részét egy év után lecserélik, így a teljes kiállítás folyamatos rotációban újulhat meg az idő során.

A főbb folyosókon és termeken túl négy különleges kiegészítő teret is kialakítottak. Ezek egy-egy jelentős életszakasz vagy tematika alapján adnak betekintést Robert Capa életébe, szélesítve a tárlat egészének perspektíváját. Az első a budapesti korszakot, életének első 18 évét tárja fel, ezt követi a laborszoba, ahol a nagyítás és szerkesztés kerül a központba. A harmadik a fotóriporter szakmai útját bemutató terem: itt a Capával készült interjún, illetve életének jelentős helyszínein keresztül térképezhetjük fel a munkásságát. És létesül egy vetítőterem is,

Capa leveleiről, iratairól, személyes tárgyairól készítettek különböző videófelvételeket is. A kiállítás hologrammal és vetítéssel, alternatív formában is igyekszik átadni az emlékeket és történeteket.

A tér elrendezését tekintve a következetes közönségvezetésen van a hangsúly. Folyamatosak az impulzusok, mégsem érzi úgy az ember, hogy ömlesztve kapja a tartalmat, amit nem tud feldolgozni. A kiállítás továbbá lehetőséget biztosít a közönségnek a döntésre, hogy csupán a fő, fotográfiai szálon szeretne végig haladni, vagy el akar mélyülni Robert Capa életében is, megismerve a magánemberi oldalát.

A tárlat interaktivitásával és sokoldalú formanyelvével már előzetesen is biztató. Tartalmas, alapos, befogadható és igényes, mindenki számára érdekes lehet, akár szakmabeli, akár művészetkedvelő a vendég. A 2023 júniusában, Budapest belvárosában megnyíló tárlat különleges színfoltnak ígérkezik, amely – ha minden a tervek szerint halad – méltán emelkedhet a neves kiállítóterek sorába.

(Borítókép: Németh Kata / Index)