Ez az új könyv kihívás elé állítja az olvasót

Gyors, kiszámíthatatlan mozgás. Talán túlságosan is az az átlagszem számára, az egyszerű gondolat mezsgyéjén. Amikor a költő megmerítkezik a káoszban, onnantól csak a belső szakadék, űr és labirintus határozza meg a végpontokat − már ha lehet ilyet egyáltalán találni. A szóközpontú művészet az érzelem és értelem metszetének különleges formanyelve,

Az elmúlt közel húsz év irodalmi és zenei világának megkerülhetetlen alakja új kötettel jelentkezett, a válogatás címe: A muréna mozgása. Már maga a cím is leíró, akárcsak a borítón szereplő festmény, amely Birkás Ákos 1998-as, Kopf című olajfestménye. A kép finoman alapozza meg a zavart, ami gyorsabban gyűrűzik be, mint a víz alatti ragadozó. Ahogy a muréna jellegzetes vadászstílusa és különleges mozgása is egyedi, úgy ezt a kötetet sem tudná az ember más alkotó tollából elképzelni.

Nincs káosz, csak érthetetlen rend

Závada Péter mindig is jó volt a többszintű értelmezési rendszerek megalkotásában, ami jelen kötetében annyira eluralkodott, hogy az olvasó érzi is benne a logikát, meg nem is. Mintha szín és méret szerint rendbe szedett ingek és öltönyök végeláthatatlan gardróbszobájában sétálgatnánk, ahol egy-egy ponton szekrények helyett abszolút oda nem illő tárgyak − ekevas, mentőmellény, higanyos hőmérő vagy egy zsák macskaalom − szakítanák meg a mintát.

Akad a kíváncsi olvasó által megérthető alkotás, de olyan vers is, amelyet az alkotón kívül valószínűleg soha senki sem fog megfejteni, de még felületesen sem.

A kötet kaotikussága egyszerre hat ön- és közcélúan. Rengeteg versben olyan mély a káosz, hogy az átlagolvasónak egy-két központi mondaton túl nem ad határozott üzenetet, míg másutt rétegzett történetek bukkannak fel, amelyek kimondottan a mű iránt érdeklődőknek szólnak. Závada Péter korábbi munkái közt is megjelenik ez a kettősség,

A már-már okító jelleggel bíró kötet elősegíti bizonyos gondolatok megértését és fejlesztését, másutt végigvezet szálakon, amelyek a semmibe vesznek. Ez a könyv különböző részein különböző módon érvényesül.

Tudatos torzítás

A muréna mozgása három fő részből áll. Elsőként A gonoszság története – Ingamozgás címmel olvasható több mint húsz alkotás: ezeket érdemes sorban, de csoportosítva is átrágni néhányszor. A második részben Munkajegyzetek megjelöléssel olvasható kilenc vers, végezetül egy kicsit hosszabb, versre kevéssé emlékeztető irodalmi alkotást olvashatunk Egy alma határai címmel.

A kötetbe szedett művek spektrumának szélességét talán egy sajátos élmény írja le a legjobban. Amikor az ember a történet talaját keresve már csak könnyed elkeseredésből egy-egy művet elkezd soronként − vagy értelmi egységenként − visszafelé olvasni, akkor meglepő módon akad olyan költemény, ami új értelmet nyer. Az eredményből visszafejtve a hipotézis valóssá válik, a válasz megszületik, és

Utóbbi remekül mutatja − legyen szó szándékosságról vagy csak puszta véletlenről −, hogy Závada Péter még a legzavarosabbnak tűnő káosz peremén is teljes tudatossággal vezeti sorait. Más kérdés, hogy az ebből születő gondolatokat mennyire szeretné megosztani velünk, vagy mennyire állít elénk falakat és akadályokat a megértés útján.

Ahogy minden költő, ő is képes rá − a maga tudományos megfontolásával −, hogy áthidalhatatlan szakadékokat vagy nehezen, de átúszható mocsárvidékeket terítsen elénk, és a túlpartra való átjutást az agilitásunkra bízza.

Akik a filozófiai, szociológiai és logikai tézisek szélfútta pusztáin szeretnének vándorolni, és nem zavarja őket, ha sok esetben nem lelnek benne egy csepp vizet sem, azokat különleges utazás várja majd ebben a könyvben. Ellenben aki úgy akar katarzist megélni, hogy ahhoz nélkülözne minden típusú szenvedést, vagy a kielégülés könnyedebb formáit kedveli, annak nem biztos, hogy ez a kötet lesz a befutó.