Van egy porszívó, amely beszippantja és kiköpi a háziasszonyt

Majoros Áron Zsolt szobrait kétszer kellett megnéznem. Először egy hónapja ugrottam be a Műcsarnokba egy barátom unszolására, és akkor valahogy elvesztek ezek a furcsán szeletelt alkotások a másik öt alkotó, Farkas-Pap Éva, Gálhidy Péter, Menasági Péter, Polgár Botond és Yengibarian Mamikon művei között. 

MRI-felvételek – szoborba öntve

Félreértés ne essék, felfigyeltem ezekre a különböző szögekből más-mást mutató darabokra, és ott motoszkáltak a tudatalattimban, csak idő kellett ahhoz, hogy leülepedjen, kikristályosodjon az élmény. 

Ezért még egyszer elmentem a múzeumba, és megbeszéltem egy tárlatvezetést a művésszel. De előbb elbeszélgettem Rockenbauer Zoltánnal, a Kontempláció című Majoros-kiállítás kurátorával.

Áron szobrain érezhető az óegyiptomi hatás, amit ő nem is tagad, és ebben nincs is semmi szégyellnivaló – mondta a művészettörténész. – A szobrászmesterség fogásait a Képzőművészeti Egyetemen, Kő Pál osztályában sajátította el, megfogadván a mester tanácsát: ha kikerülünk az egyetemről, meg kell tagadnunk őt. Vagyis a művésznek meg kell találnia egyedi, csakis rá jellemző kifejezésmódját. Áronnak sikerült, idehaza csak elvétve találni az ő módszerével alkotó szobrászt, és külföldön sincsenek sokan a „szeletelő" stílus követői. Egyik-másik szobrán felfedezhető a pop-art hatása, felhasznál ő hűtőszekrényt, sőt porszívót is a szobraihoz, utóbbi alkotása, a Szóródás című az egyik személyes kedvencem.

Milyen érdekes, nekem is, de ne siessünk! A kurátor hangsúlyozta, hogy itthon senki sem alkot olyan módszerrel, mint Majoros Áron, és külföldön is ritkák a rétegezett szobrok. 

Minden szobra unikum

Ritkák, de előfordulnak. A legismertebb talán David Černý 45 tonnás Franz Kaffka-feje Prágában, csak éppen ez utóbbi mozog. Mintha élne:

A Kontempláció jobbára a műhelyből frissen (a kiállítássorozat címe is ez: Frissen) kikerült alkotásokat tartalmaz, köztük egy-két 2016-ban készült szoborral. A központi darab, az apszis fókuszában elhelyezkedő Katekézis két évig készült. Ezen az egytonnás szobron is tetten érhető az óegyiptomi hatás, a szobor feje enyhén a gízai Szfinxre hajaz.

Nem véletlen, hogy ez a szobor került a középpontba. Valahogy vonzódom ezekhez a valamiféle introvertált, befelé fordulást kifejező darabokhoz – mondja a művész. – Ezt azonban megnyitom ezzel a transzparens, átlátható rendszerrel. A szobor igényli a körbejárást, mert a réteges technika következtében minden szögből nézve mást mutat. Mintha változna, mozogna. És mivel van olyan szög, amelyből nézve el is tűnik a szobor, ezért egyfajta rejtélyes aurája van.

Majoros, ellentétben a szobrászok többségével, nem konkrét, beazonosítható személyeket ábrázol, hanem archetípusokat.

„Ezekben a típusokban megpróbálom a test, a lélek és a szellem lényegét megragadni” – mutat rá Áron.

Rejtélyesek, akár a Szfinx

Áron számára a forma alapvető fontosságú, de ez a forma nem csupán alaki, hanem tartalmi értéket is hordoz. Szobrai jobbára fémből megformált antropomorf figurák, de alapanyagként az üveget és a fát is előszeretettel alkalmazza. Szobrai a művész szándéka szerint – ahogy azt már jeleztük is – sajátos hidat képeznek a klasszikus archaikus szemlélet, plasztikai gondolkodás és a mai kor layerekből (rétegekből) építkező szemlélete között. A plasztikai határokat pedig olykor színekkel, mint például a piros ökölvívókesztyűt viselő Boxer című alkotásnál, vagy fénnyel, vetítési effektusokkal erősíti.

„Minden szobornak van egy története, mindegyik egy koncepcióból épül – magyarázza a művész. – És van, amikor egy teljesen hétköznapi tárgyat vagy szimbólumot hozzácsatolok. Például ezt éreztem a Gyerek mentőmellény című darabnál is, ami a migrációra való utalás. Ezt a szobrot akkor készítettem, amikor rengetegen fulladtak a tengerbe. A piros mentőmellény gyerekméretű a fiatal lányon, érződik rajta, hogy a funkcióját nem tudná betölteni.”

Ahogy folytatódik a tárlatvezetés, eljutunk sokunk kedvenc szobrához, a Szóródás című sokkolóan invenciózus darabhoz. A fémkorongokból összerakott alkotás egy nőt ábrázol, amelynek már nincs háta, csak eleje, mert a többit felszippantotta és kiszórta magából a háziasszonyok leggyűlöltebb otthoni munkaeszköze, hogy úgy mondjam, első számú közellensége, a porszívó. (Most mondjam azt, hogy e sorok írója is szívből gyűlöli ezt a rémséges kínzóeszközt?)

„A női problémák és a női helytállás szimbóluma ez a hét éve készült szobor – fedi fel az amúgy is kristálytisztán érzékelhető mögöttes tartalmat. – Döbbenetes, hogy egy nőnek, főleg, ha anya és háziasszony, hány fronton kell helytállnia: otthon, a munkahelyén, és ráadásul szexszimbólumnak is kell lennie a férje számára. Nem csoda, hogy ez a sziszifuszi munka felőrli, szó szerint felaprítja és kiköpi őket. Ezzel rokon a Boxer című szobrom, a piros ökölvívókesztyűt viselő lány, aki megpróbál felvérteződni az élet nehézségeivel szemben.”

A nő, aki beszippantja önmagát

Miközben hallgatom Áront, azon töprengek, nem sok férfitől hallottam ekkora empátiát a női nem iránt, az meg csak bónusz a művésztől, hogy maradandó nyoma is lett ennek a beleérző készségnek a Szóródás képében. Mellesleg Áron egy groteszk dupla csavarként a porszívó testét egy Pannónia motorkerékpár benzintankjával helyettesítette...

Ha már megérkeztünk a pop-art gondolatvilágát tükröző alkotásokhoz, ugorjunk át a terem túlsó végébe, ahol a Gyűjtemény című szobor egy hűtőszekrényre támaszkodó alakot ábrázol.

A hűtőszekrénynek lassan már nem is az az elsődleges funkciója, hogy megőrizze a benne tárolt élelmiszerek frissességét, hanem az életünk eseményeinek a tárháza lett a ráaggatott hűtőmágneseken keresztül. A nyaralásaink, az esküvőnk, a gyerekünk születése, a legfontosabb életeseményeink kerülnek fel a fridzsider ajtajára, hovatovább már nem is a benne őrzött tej, vaj, felvágott a lényeg, hanem az emlékek tárolása.

Kortárs szobrászként definiálom magam, igyekszem a kortársaimmal vizuális formában közölni a dolgokat napjaink jelenségeiről

– magyarázza a mester.

Majoros szobrainak egy része horizontális, másik része vertikális rétegzettségű.

Ennek is szerepe van – állítja. – Egyfajta szakrális mondanivalót hordoz a függőleges rétegezés, a horizontális pedig zártabb, anyaföldszerű. 

A művészre erőteljesen hatott a Covid-járvány időszaka, tetten érhető alkotásaiban a pandémia elidegenítő hatása.

Amikor a filmsztár a modell

„A Covid-járvány alatt a virtuális térrel gazdagodott az életünk. Korábban típusokat, nem konkrét embereket formáztam meg, a világjárvány idején ellenben igényem lett arra, hogy konkrét orrokat, szájakat, finom mimikákat alkossak, amit a maszk két éven keresztül kitakart, mintegy inkognitóba zárva az embereket. Elkezdtem kiemelni azokat a finom gesztusokat, amelyek láthatatlanokká váltam az arcmaszk takarásában. Kezdetben acélverziókat alkottam, később már öntött üvegből készültem ezek az arcélek. Mivel visszahúzódtunk az online térbe, a vizualitás előtérbe került. Jellemző módon az influenszerek egyre jobban kihasználták a népszerűségüket. Megkértem Döbrösi Laurát, a fiatal színésznőt, az Aranyélet című sorozat egyik főszereplőjét, hogy álljon arcmodellt nekem. Ő nem bizonyos termékek reklámozására használja az ismertségét, hanem kiáll az égető társadalmi problémák orvoslása mellett.″

Az emberben felmerül, vajon ezeknek a üvegprofiloknak véletlenül van-e nyalókaformája.

„Nem, ez az etetést szimbolizálja, ahogy az Instagramon keresztül mindenki a jó oldalát mutatja a nagyvilágnak, ha úgy tetszik, megeteti a nézőt/olvasót. Ha csak az Instagramot nézzük, akár az a benyomásunk is támadhat, hogy az emberiség csupa szép nőkből és daliás férfiakból áll, ami persze messze nincs így...″ – mosolyodik el a művész.

Ezen a ponton megkérdezem Majoros Áront, hogy ő sikeres művésznek tartja-e magát. (Persze ez egy álkérdés, hiszen már tizenöt éve Junior Príma díjjal ismerték el a munkásságát.)

„Ez relatív – mondja. – 2008-ban végeztem az egyetemen, az első öt évem az erőgyűjtésre ment el, akkor volt a gazdasági világválság, akkor nem is a szobrászatból éltem kizárólag. Aztán elkezdtem együtt dolgozni galériákkal, és egyenesbe kerültem. Lehet azt mondani, hogy most már jó tíz éve ez a kenyérkereső foglalkozásom. Olyan életet tudok élni, ami lehetőséget ad a művészi elképzeléseim megvalósítására. Van olyan szobrom, amely nyolcmillió forintért kelt el, de hát például a Katekézisnek csak az anyagköltsége négymillió forint...″

Majoros Áron a szobrait kiállításokra készíti, aztán ha van rá érdeklődő, eladja azokat. Jobb esetben múzeumok veszik meg, de magángyűjtőknek is adott már el. Törökországi, mexikói múzeumokban is láthatók alkotásai, és az arab világba is adott már el szobrokat. 

Majoros Áron sokoldalú művész, alkalmazza az úgynevezett videomapping eljárást is, például a Transcendo című, fokozatosan megvilágosodó szobránál, amely olyan, mintha élne, és közben hámlana. Egy biztos: Majoros szobrait elnézve nem unatkozik az ember. 

Majoros egyik legújabb felkérése Kárpáti Tamás: Hungarikonok című gyűjteménye egyik darabjának műalkotásba ágyazására szól, Kulcsár Győző négyszeres olimpiai bajnok párbajtőrvívó fejvédjét, tehát maszkját kell kompozícióba applikálni. Ismerve a Műcsarnokban kiállított szobrait – nem hétköznapi alkotás lesz.

(Borítókép: Kaszás Tamás / Index)