Mindenki a tökéletességre törekedett, erre ő a tótágast választotta

Georg Baselitz és Andrea Schiavone képeinek közös tárlatával nyitotta meg kapuit a Szépművészeti Múzeum megújult grafikai kiállítótere. Ez a terület a kortárs német és a XVI. századi velencei művész képein kívül A papír varázsa. Életképek a Grafikai Gyűjtemény történetéből című gyűjteménytörténeti bemutatónak is otthont ad.

A Baselitz X Schiavone. Egymást metsző korok című kiállítás megvalósítása első tárlatként némileg kézenfekvő ötlet. A német művész, műgyűjtő még 2020-ban a budapesti Grafikai Gyűjtemény 150. évfordulójára harminc nagy méretű grafikai alkotást ajándékozott a múzeumnak. Ebből az érdeklődők most láthatnak először átfogó kiállítást. Ehhez egy hatvanoldalas kísérő kiadvány is készült, amely elérhető magyar és angol nyelven is.

Végletek közt

Georg Baselitz a világháború utáni Németországban kezdte alkotói pályáját, amely közel sem mondható egyszerű terepnek. Az akkor egymással küzdő két nagy irányzat, a figurális ábrázolás és az absztrakció egyfajta csatát vívott, ahogy a klasszikus látásvilág és a modern progresszivitás ütközött. Baselitz azon néhány alkotó között volt már akkor is, akik nem akarták elfogadni, hogy ezek az utak léteznek csupán, ezért alternatív megközelítéseket kerestek.

A védjegyévé vált fejtetőre forgatott képei alternatív megközelítést jelentettek, amivel képes volt kitörni a konvenciókból. Alkotásain erősen érződik a manierizmushoz való kötődése, amely műgyűjtői tevékenységében is kiemelt szerepet kapott. 

Sokféle műalkotás után kutatott, de a manierista képek – és kiemelten Schiavone XVI. századi velencei művész alkotásai – érdekelték a legjobban. A formákat kutatva mindent összegyűjtött, ami ezt az ágazatot képviselte. Mikor Baselitz a hetvenes években anyagilag megszorult, rengeteg műkincsén továbbadott,

Végül mégis meg kellett válnia az olasz festő egyik képétől, a Mózes és az égő csipkebokor című alkotástól. Amikor anyagilag sikerült stabilizálnia magát, próbálta visszaszerezni eladogatott gyűjteményét, de ezt a képet nem sikerült visszakapnia.

A kiállítás két kurátora, Bódi Kinga és Kardos Eszter elmesélte, hogy bár nem tudják pontosan, miért épp Schiavone művészetéhez vonzódik ennyire a most 85 éves német alkotó, Baselitz örömmel vette a tárlat koncepcióját, amelyhez egy külön festményt is adott a Szépművészeti Múzeumnak, amely a kiállítótérben megtekinthető.

Kapcsolódási pontok

A kurátorok elmondták, hogy a szokásos kronologikus felosztás helyett a tárlat ezúttal a két művész közötti kapcsolódási pontokra fókuszál, ezeket mutatja be tematizálva. Már kettejük neve között is akad kapcsolódás, tekintve, hogy sem a Baselitz, sem a Schiavone nem a születési névük – előbbi egy helység nevéhez köthető, utóbbi pedig azt jelenti, hogy „szláv” –, mindkettő ragadványnév.

A tárlatért felelős két művészettörténész külön kiemelte a kapcsolódás szempontjából a színhasználatot, nevezetesen, hogy egyik művész sem rettegett a tökéletlenségtől, valamint hogy mindketten gondolkodtak sorozatokban is. Baselitz idősebb korára kezdte egyre jobban tágítani a színpalettáját. A természetesebb és erőteljes színeken túl olyan árnyalatokat is elkezdett alkalmazni, amelyek jóval látványosabbak, amiket első ránézésre inkább fiatalabb alkotónak tulajdonítana az ember. Többször volt, hogy a hibákat, a festék elfolyatását vagy hasonló elemeket szándékosan komponálta a képeibe. 

Ebben erős hasonlóságot mutatnak Schiavone-nal, aki volt, hogy az elkészült, nyomtatott képpel elégedetlen volt, ezért utólagosan belenyúlt ecsettel. A rézkarcokban keletkezett hibákat ennek ellenére nem irtotta ki maradéktalanul, volt, amit szándékosan integrált a képbe.

A két művész, bár majd’ egy fél évezred választja el őket, rengeteg dologban gondolkodott hasonlóan, ezt a különleges párhuzamot mutatja most be az Egymást metsző korok című kiállítás. A Szépművészeti Múzeum grafikai kiállítóterének első tárlatát 2023. szeptember 30-ig tekinthetik meg az érdeklődők. 

A grafikai kiállítótér annyiban tér el a Szépművészeti többi részétől, hogy itt három-négy havonta új kiállítást raknak össze, és rotálják a kint lévő képeket. Ennek az az oka, hogy a grafikai alkotások állagmegőrzése jóval bonyolultabb, mint a legtöbb képzőművészeti alkotásé. A Szépművészeti Múzeum Grafikai Gyűjteményében

A kurátorok elmondták, hogy nem csupán a klasszikus alkotókra akarnak fókuszálni a jövőben. Ahogy a nyitó tárlat is egy olasz festő több száz éves alkotásaiból és egy kortárs művész képeiből tevődik össze, úgy a jövőben is szeretnék megmutatni a világnak napjaink neves alkotóinak életművét. Hiszen egy nap ezekből az alkotókból lehetnek majd a nagy klasszikusok, és fontos megőrizni műveiket és művészetüket az utókor számára.

(Borítókép: Kovács Tamás / MTI)