Sávolt Karolinának nem ez az első külföldi bemutatója, Dubajban már kilépett a nemzetközi porondra – nem sokkal azok után, hogy Budapesten, a Falk Miksa utcai Bodó Galériában két kiállítása is volt az elmúlt bő egy évben. Az elsőről az Index elsőként számolt be a magyar médiában.
Nem akármilyen karrier egy, a tizenharmadik születésnapját nemrég ünneplő ifjú hölgytől.
Aztán beindult a nagyüzem. A második, immár nem kamarakiállításon gyakorlatilag a teljes magyar politikai, pénzügyi és celebvilág megjelent, a megnyitó kísérőműsorban Radics Gigi énekelt, a háttérbeszélgetésekben úgy pörögtek a milliók (forintban), hogy a Wall Street-i tőzsdén éreztük magunkat.
Egymást követték a hangzatos újságcikkek, és még a Budapesten forgató amerikai filmsztár, Adrian Brody is meglátogatta Karolina tárlatát. Az Oscar-díjas színész elismerően, ámuldozva nyilatkozott művészetéről, a Margit híd budai hídfőjénél pedig „futballpálya-méretű″ óriásplakátról mosolygott le ránk a tizenéves lány.
Eközben a honi művészvilág egy része fanyalgott. Giccs, dekoráció, tartalom nélküli mázolmányok, ilyen családi háttérrel, politikai hátszéllel nem nagy kunszt (magyarul művészet...) villámkarriert befutni – hangzottak a vélekedések komoly, elismerése méltó életművet hátuk mögött tudó festőművészektől. Az újságíró pedig, aki nem művészettörténész, még csak nem is művészetkritikus, csak kapkodta a fejét.
Most kinek higgyen? Az ájuldozva dicshimnuszokat zengőknek, akik már most Csontváryval, Munkácsival emlegetik egy lapon a tizenhárom éves kislányt, vagy a szigorú bírálóknak, akik szerint amit Karolina a vászonra fest, az minden, csak nem művészet.
Ám a valóság ilyen: nem kell hinnünk senkinek, azaz higgyünk mindenkinek! A művészet nem egzakt tudomány, nem 100 méteres síkfutás, ahol tudjuk, hogy Usain Bolt 9,58 másodpercénél gyorsabban senki sem futotta le a távot, ennyi a világcsúcs. Punktum, a stopperóra kimutatta.
a galériákban azonban nincsen stopperóra, ott mindenki azt gondol a festményről, amit akar.
Ami viszont tény: megnyílik Sávolt Karolina kiállítása a barcelonai Mrs. Toolip Galériában. Az ifjú művész már alig várja a nagy pillanatot, a helyszínen tartózkodik, ahogy ez Instagram-bejegyzéséből is kiviláglik:
Barcelona az európai művészvilág egyik központja, Picasso városa (Málaga és Párizs mellett), itt alkotott Joan Miró, tervezett Antoni Gaudí. Szóval, akinek itt kiállítást rendeznek, az büszke lehet.
Persze, kiállítást mindenki tud vásárolni, éppen ezért felvettük a kapcsolatot a Mrs. Toolip Galériával, amely két éve a katalán művészeti szcéna fontos része. Tarifatáblázatukat postafordultával küldték az Indexnek: szívesen szerveznek tárlatot bárkinek, az első hét 4500 euró, utána minden további hét 1000 euró. Ha megvesznek egy képet, az ár 30 százaléka a galériát illeti meg.
Megkérdeztük, hogy Karolina képeit is ilyen kondíciókkal állítják-e ki. Nem, hangzott a válasz. Vele a galéria egyéni feltételek mentén kötött szerződést – a Real Círculo Artístico de Barcelona, a Barcelonai Királyi Művészkör ajánlása alapján.
„Figyelemre méltó Karolina művészete″ – mondta érdeklődésünkre a galéria holland származású tulajdonosnője. - „Főleg úgy, hogy tudjuk, egy tizenhárom éves kislányról van szó. Ennél többet nem akarok mondani, nem szeretnék túlzásokba esni, inkább elküldöm önnek egy köztiszteletnek örvendő katalán művészettörténész és kritikus írását a kislányról."
Meg is kaptuk Joan Abelló művészettörténész, a Vatikáni Archívum korábbi munkatársa kritikáját Sávolt Karolina kiállítási anyagáról. Abban ez áll:
„Óvatosnak kell lennünk, amikor fiatal művészekről írunk kritikát, pláne, ha az illető serdülő, még csak tizenhárom éves. Hogy ki a fiatal, az meglehetősen viszonylagos. James Joyce remekműve, az ifjúkori önarckép 1916-ban jelent meg, amikor az író már 34 éves volt.
Akárhogy is, amikor fiatal, sőt serdülőkorú művészek alkotásait bíráljuk, igazságtalanok lennénk, ha kiérlelt stílust, megállapodott személyiségjegyeket kérnénk számon rajtuk.
Mindezek figyelembevételével, amikor veszem a bátorságot, hogy erről a nagyon fiatal művészről írjak – mert számomra egyértelmű, hogy az művészet, és nem szimpla másolás –, akkor gyorsan leszögezem: a jelenség újszerűsége az, ami miatt tollat ragadok. Bárcsak lenne olyan kognitív képességünk, annyi érzékelő neuronunk, mint ennek a 2010-ben Budapesten született ifjú festőnek! Mert amit sugároznak és közölnek Karolina képei, az jól megalkotott, korrekt művészet, amelynek számos olvasata lehet.
Nyilvánvaló, hogy Karolinának még nincs múltja, az egyetemi, sőt a középiskolai tanulmányok még előtte állnak, de már megannyi kiállítása volt a budapesti Bodó Galériától Dubajon át a mostani barcelonai bemutatóig. Számos képét megvásárolták már a hazájában, Európában és az arab országokban. Ha a mondanivalót, a tartalmat keressük Karolina műveiben, akkor a természet szeretetét, a környezetvédelem fontosságának megszállott hirdetését említhetném. És ami különösen szemet szúr: az Karolina fantáziájának burjánzó gazdagsága.
Sávolt Karolina képeit péntektől a Toolip Galériában láthatjuk, előreláthatóan július 7-ig, de ha nagy az érdeklődés – ahogy a galéria tulajdonosától megtudtuk –, akkor lehet szó hosszabbításról. Itt, a Barcelona belvárosában található Mrs. Toolipban, mint minden galériában, természetesen a képek megvásárlására is lesz lehetőség, szemben a La Capellával, a Reial Cercle Artistic de Barcelona kiállítóterével, ebben az 1881-ben megnyílt legendás intézményben, amelynek annak idején Picasso is tagja volt, és aktokat festett.
Karolina képei figuratív alkotások, élénk színekkel és erős fényekkel, a kislány szubjektív szűrőjén keresztül. A művész előszeretettel használja az arany színt, ami – tudatos vagy ösztönös – bizánci örökség, továbbá utalás Karolina szülőhazája, Magyarország középkori kultúrájára. Tetten érhető a festményeken a feminin narratíva, az egzotikus természet és a tizenéves lányok álomvilága. Kívánjuk, hogy az évek múlásával kiteljesedjen ez a reményteljes indulás.″
Eddig a kritika, a többit pedig majd a tárlat látogatói mondják el. A lábukkal fognak szavazni. Ha tetszik, sokan nézik meg, ha kevésbé, akkor a kiállítás július 7-én bezár.
(Borítókép: Sávolt Karolina 2022. április 21-én. Fotó: Bodnár Patrícia / Index)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
