2024. június 18. 18:00
Törökország
Georgia
BVB Stadion Dortmund I. forduló
2024. június 18. 21:00
Portugália
Csehország

Újabb művész jelentette be, hogy akár kutyasétáltatást is vállalna

nyugdíjas magyar művészek
2023.07.02. 05:51
Szilágyi István, Jeles András, Galkó Balázs – a művészek időskori megélhetési gondja visszatérő téma az elmúlt években, és közülük néhányan ennek nyilvánosan is hangot adnak. Összeállításunkban annak néztünk utána, milyen lehetőségek vannak arra, hogy az idős művészek ne maradjanak pénz nélkül.

Jeles András Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar színház- és filmrendező, Magyarország Kiváló Művésze még 2023 márciusában írta ki a Facebook-oldalára, hogy dolgozni szeretne, és akár fizikai munkát is hajlandó elvállalni. Jóval nehezebb körülmények között távozott Szilágyi István színművész: az Aase-díjas alkotó utolsó éveiben adósságcsapdába került, amiből nem tudott kiszabadulni. Az idős művészek helyzetéről nemrégiben Máté Gábor, a Katona József Színház főigazgatója is beszélt. 

Legutóbb Galkó Balázs beszélt arról, hogy a megélhetését havi 120 ezer forintos nyugdíjából próbálja finanszírozni. A színművész úgy véli, megbélyegezték azért, mert politikailag nem ért egyet sok döntéssel, és ennek hangot is ad. 2002-ben és 2010-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovag- és tisztikeresztjét is megkapta, ezekről 2016-ban tiltakozásul lemondott. Jelenleg alig kap szerepeket, nincsenek munkái, ezért Jeles Andráshoz hasonlóan egyéb bevételi forrást keres, statisztálástól kutyasétáltatásig bármit.

de nem csak a színház és a film világában kerülnek nehéz helyzetbe az alkotók.

A könnyűzenében az egykori legendás punkzenekar, a CPg énekese, Haska Béla is a hajléktalanság szélére sodródott 2020-ban. A banda frontemberének barátai és zenésztársai gyűjtést szerveztek, mivel egészségügyi állapota miatt nehezen talált munkát.

Nehéz helyzetbe kerülhetnek a mozgásművészetekben dolgozó alkotók is. A cirkusz világából a zaol.hu mutatta be még 2018-ban Németh Attila történetét, akit a legtöbben Misa bohócként ismernek. A cirkuszi családba született fiú tízéves korától színpadon volt, bohócműsorába artistaelemeket is épített. A ma már hetven feletti Németh Attila pályafutása során számos országban fellépett. A cikk megjelenésekor nyugdíja nem volt több, mint 60 ezer forint, annak ellenére, hogy fiatalon még a maszekolás után is igyekezett fizetni a járulékokat.

Élethosszig tartó munka

Sok művész úgy látja, nincs más kiút ebből, csak az élethosszig tartó munka – bármilyen munka. Hogy jobban mögé lássunk ezeknek a folyamatoknak, utánanéztünk, mi a helyzet a magyar művészek nyugdíjellátása terén. Rögtön az elején kiderült: óriási a szakadék az előadó- és az alkotóművészek helyzete között. A legjobban azok járnak, akik saját művészi águkban mindkét területen dolgozhatnak, de nem ez a jellemző.

Két rendszer közti szakadék

Gyimesi László zenész és jogász, a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének, valamint az Előadó-művészi Jogvédő Iroda Egyesületének (EJI) elnöke a rendszerváltás előtti korokig vezetett vissza minket, hogy megértsük, honnan is ered a probléma egy része. Elsősorban az előadó-művészeti ágakról beszélt, kiemelve, hogy hatalmas az eltérés a különböző területek között.

Elmondása szerint jelenleg a legjobb helyzetben a klasszikus zene, a szimfonikus zenekarok művészei vannak. Ők az alkalmazotti viszonyra alapuló stabil, kiszámítható nyugdíjban részesülnek, illetve náluk gyakran párosul az előadóművészi szakma az oktatással. Hasonlóan jók az Operában dolgozó előadók kilátásai, köszönhetően a szintén jól működő alaprendszernek.

Némileg nehezebb a helyzet a táncművészet, azon belül is a klasszikus balett és a néptánc terén,

ahol szintén megvan az intézményesített háttér, de a test túlhasználásából fakadóan alternatív megoldásokat kellett találni az aktív pálya és a nyugdíjkorhatár közt időszakra. Ebben nagy segítség volt, amikor a művészeti alapoktatás részeként a zene mellett a tánc is megjelent, és a tanári képzés után –  az aktív pályájuk végén vagy azt követően – a táncosok elkezdhettek tanítani is. Emellett vannak olyan munkakörök – koreográfus, gyakorlatvezető –, amelyekre az előadói múlttal rendelkező táncosok kiemelten alkalmasak. 

Az EJI elnökének elmondása szerint a táncosokéhoz hasonló, de jóval mostohább az artisták helyzete. Az ő pályájuk ugyanúgy a test extrém kimerítésén alapszik, de a kilencvenes évek után az intézményesített hátterüket megbolygatták, ezért mára jóval kaotikusabbak a körülményeik. Náluk az oktatásra való átállás nem áll fenn lehetőségként, hisz az övék zártabb világ, amit nehezen lehet széles körben adaptálni.

Hasonlóan megingott a színészek helyzete, ahogy a színházi rendszerek működése is átalakult a rendszerváltás után.

Gyimesi László szerint ezért is van, hogy sok színész a szabadúszást választotta, vagy abba kényszerült a biztosabb alkalmazotti jogviszony helyett. A 2000-es évekre a színészek jelentős része már nem rendelkezett állandó munkaviszonnyal, a vendégművészi lét elterjedtté vált. A jogi szakember elmondta: bár ez foglalkoztatói oldalról előnyös volt gazdaságilag és munkajogilag is, a munkavállalói jogok egy része kevésbé tudott érvényesülni.

Az Előadóművészi Jogvédő Iroda Egyesületének elnöke szerint volt néhány művész, aki filmeknek és külföldi produkcióknak köszönhetően kiemelten jól keresett, de a színészek többsége ritkán volt tehetősnek nevezhető. Ha egy hatvan év feletti színésznő kevesebb szerepet kapott a kora miatt egy vidéki színházban, és a nyugdíja sem volt magas, akkor könnyen kerülhetett méltatlan helyzetbe, ami egy életpályát is be tudott árnyékol. Erről a helyzetről is beszélt nemrégiben az Indexnek Ecsedi Erzésbet

Ne írd alá!

Gyimesi László végezetül a hozzá egyik legközelebb álló ágazatról, a könnyűzenéről mesélt. Elmondása szerint ez az egyik legmostohább világ, hiszen hazai indulása óta anyátlan, ráadásul létszámban is ők a legnagyobb csoport. A szakember szerint túl azon, hogy egy bizonytalan szakmáról beszélünk, ahol az ember egyik pillanatról a másikra kieshet a népszerűségből, és elbukhatja addigi biztos bevételeinek egy részét, az ágazat jogi háttere sem épp a legstabilabb.

Itt már a kezdetekben természetessé vált a vállalkozási rendszer,

holott a jogi szakember szerint mindannyian érezték, hogy hosszú távon ez nem lesz jó megoldás. Állami oldalról nem igazán foglalkoztak vele akkoriban a vezetők, és a jogrend sem kínált túl sok egyéb lehetőséget. Szerinte a könnyűzenészek a kezdetektől abban szocializálódtak, hogy küzdeni kell, megvenni a hangszert, dalokat írni, magukat menedzselni. Ebben a közegben a mai napig nehéz elültetni az időskori öngondoskodásra való felkészülés gondolatát.

Gyimesi László, aki a Kőbányai Zenei Stúdió megalakulása óta jelen van az iskola életében, jogi alapismereteket oktatott a diákoknak. Egyetlen mondatot szeretett volna mindig is igazán megtanítani nekik, azt, hogy

ne írd alá!

Ennek ellenére tudja, hogy az adott helyzet ezt felül fogja írni, de a következetességet szeretné ezzel a diákokban elültetni. Úgy érzi, az időskori gondokat elsősorban edukációval lehetne megoldani, de saját próbálkozásikon is látja, hogy ez nem könnyű feladat. Egyszerűen nem lehet felnőtt művészeknek megmondani, hogy mit kezdjenek a bevételükkel, és hogyan tegyenek félre.

Elmondása alapján a legtöbb nyugati ország művészvilága közgondoskodásban vagy öngondoskodásban szocializálódott, míg a miénk igazán egyikben sem. A szakember szerint a változást egyszerre kell rendszerszinten és egyénileg elérni, mind a jogrendszer fejlesztésével, mind az edukációval – és az öngondoskodásra való neveléssel a következő generációkban. Szerinte nincs gyors változás, egy hatékony program is csak évek múlva képes valós eredményt hozni.

Az EJI elnöke továbbá úgy véli, hogy akik kizárólag előadóművészek, azok kiemelten nehéz helyzetben vannak a könnyűzenében, mert dalszerző társaikkal ellentétben kevesebb forrásból kaphatnak jogdíjat.

Pályázni rászorultság alapján

A dalszerzők képviseletében Bíró Zsolttal egyeztettünk, aki a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) Könnyűzene
Kollégiumának kurátora, az Artisjus Zenei Alapítvány bizottságának és a Magyar Könnyűzeneszerzők és Szövegírók Egyesületének elnöke, továbbá a Fonogram – Magyar Zenei Díj zsűrijének tagja.

Elmondta, hogy az alkotóművészek támogatásával az Artisjus egy speciális rendszere  foglalkozik. A CISAC (Szerzők és Zeneszerzők Társaságainak Nemzetközi Szövetsége) tagtársaságokkal kötött kölcsönös szerződés alapján 1992 óta a közös jogkezelés során beszedett egyes jogdíjakból szociális és kulturális célokra egy független alapot különítenek el.

Ez az összeg egyes beszedett jogdíjak tíz százaléka, amelyről az Artisjus Zenei Alapítvány gondoskodik.

Az összeget kétféle módon használják fel. Az egyik részét kulturális célokra, ismeretterjesztésre költik, a másikat pedig szociális támogatásként osztják szét. Utóbbira minden éveben pályázatokat írnak ki, amelynek három változata van.

  • Rászorultsági pályázat olyan alkotóknak, akiknek kimondottan megélhetésre kell: élelem, fűtés stb.
  • Családtámogatási pályázat, amit az egy háztartásban élő, 18 év alatti gyermekek után lehet igényelni.
  • Nyugdíj-kiegészítési pályázat, amelyet az adott művész egyéb bevételei és nyugdíja mértéke alapján állapítanak meg.

Ezekre a területekre 2022-ben bruttó 105 millió, 44 millió és 84 millió forint támogatást osztottak szét a pályázók között. A két fő szempont a kiosztásnál a többi pályázattal és művésszel arányosított, valós élethelyzet és a művészi életút. Ezen felül a Covid idején gyorssegélyt is beiktattak a kiesett bevételek ellensúlyozására.

A Covid berobbanásakor az EJI is létrehozott egy nyugdíj-kiegészítési rendszert, amit 2020-ban indítottak el. Gyimesi László elmondása szerint jelenleg 217 nyugdíjas művészt segítenek éves szinten – összesen 70,6 millió forinttal.

Bár az Artisjus által beszedett jogdíjak túlnyomó többsége a könnyűzenéből fakad, az egyesület arányosította a szétosztást. Ez alapján az erre a célra elkülönített zenei jogdíjakból a jogvédő iroda képviseltjei közül 60 százalékot a könnyűzene, 40 százalékot pedig a komolyzene területén osztanak szét. Tovább az irodalmi szerzők Artisjus által beszedett jogdíjaiból is képződik egy 10 százalékos, szociális alap.

Ezeken felül az Artisjusnak saját önkéntes nyugdíjpénztára is van,

amelyet a legalább háromévnyi aktív tagsággal rendelkező szerzők használhatnak. Az általuk befizetett nyugdíjalapot az Artisjus támogatja. Itt minden tag részére egyéni számlát tartanak fenn, amelynek kamataihoz tíz év után lehet hozzáférni. A nyugdíjkorhatár elérésekor az adott személy dönthet, hogy a nyugdíjszámláján lévő pénzt egy összegben vagy részletfizetésben kéri vissza. A számlán lévő pénz örökölhető.

Klasszikus mecenatúra

Bíró Zsolt a Nemzeti Kulturális Alapról is beszélt: ez elsősorban projekttámogatásokat nyújt, a klasszikus mecenatúra szerepét igyekszik betölteni. Szemben az Artisjusszal, itt nem lehet megélhetési támogatást kérni, de az alkotói tevékenységet segítő pályázatok

esélyt adnak idősebb korban is újabb projektek vagy ötletek megvalósítására.

A hatfős kuratórium kizárólag szakemberekből, a zenei élet különféle területein aktívan dolgozó személyekből áll, így elmondása szerint minden pályázatot alaposan el tudnak bírálni. Ezeket két nagy csoportba lehet sorolni. Az egyik a konkrét céllal adott, pontosan elszámolható támogatás, amelyben koncertszervezés, videóklip-készítés, lemezfelvétel és ehhez hasonló tevékenységek szerepelnek. Ezekről adott művész számlákkal köteles elszámolni amellett, hogy bemutatja az elkészült produktumot.

A másik csoport a művészi alkotómunka támogatására kiírt pályázat. Ennek az a célja, hogy elősegítse a művész zeneszerzői, szövegírói alkotói tevékenységét. Példaként egy lemez megírását hozta fel a szakember, amire az előre megszabott kereten belül kérhet támogatást az adott szerző, a munka mértékével arányosan. Itt a kuratórium az alkotó szakmai életútjára való tekintettel ad előzetesen támogatást, ugyanakkor a művész a vállalt határidőn belül elkészült produktumot köteles bemutatni.

Érdemesek, kiválók

Az idősödő művészeknek az aktív alkotói vagy előadói munkán túl a nyugdíjuk kiegészítésére állami forrásból több lehetőség is adódik, de ezek sokszor egymásból fakadnak, egymásra épülnek, vagy épp kioltják egymást. A központi díjak komplex rendszerbe illeszkednek, ahol elkülönülnek egymástól az egyszeri díjazások és a tartósan szolgáltatott, időskori nyugdíj-kiegészítések.

Magyarország Érdemes Művésze díjban a törvény szerint azok részesülhetnek, akik a magyar nemzeti kultúra, művészi alkotómunka (színház-, zene-, tánc-, artista-, mozgókép-, képző-, fotó-, iparművészet) területén huzamosabb ideig kiemelkedő művészeti értékeket hoztak létre, és már rendelkeznek a kultúráért felelős miniszter által adományozott művészeti díjjal. Az elismerésben alapesetben évente 15 személy részesülhet. A mellé kapott pénzjutalom a Kossuth-díj aktuális összegének 50 százaléka.

Az elismeréssel életjáradék is jár, ez a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) által számított, a bérből és fizetésből élők előző naptári évi országos szintű nettó átlagkeresete 1/12-ed részének 60 százaléka havonta. A kitüntetett személy halála után özvegye vagy élettársa jogosult a járadék felére, ha a hivatalos öregségi nyugdíjkorhatárt elérte, továbbá ha a díj jogosultjával halálakor közös háztartásban élt.

A díj egyel magasabb fokozata a Magyarország Kiváló Művésze cím. Ezt csakis olyan személy kaphatja, aki korábban már elnyerte az Érdemes Művész díjat, és azóta legalább öt év telt el. Alapesetben ebből a címből évente hatot osztanak ki, a mellé kapott pénzjutalom a Kossuth-díj összegének 85 százaléka. A kitüntetéssel járó életjáradékot hasonlóan számítják ki, mint az Érdemes Művész esetében, azzal a különbséggel, hogy itt a meghatározott 1/12-ed rész egészét megkapja az adott személy.

A miniszter hatásköre

Ahhoz, hogy ezen elismerések bármelyikét megszerezhesse valaki, rendelkeznie kell már egy, a kultúráért felelős miniszter által adományozható művészeti díjjal, amelyekkel egyszeri pénzjutalom is jár: ez az esetek többségében az illetményalap húsz-, illetve harmincszorosa (ez hozzávetőlegesen 900 ezer, illetve 1,4 millió forint). A díjak, az évente adható maximális számuk, és a velük járó pénzösszeg a következő:

  1. Balázs Béla-díj (mozgókép), évente legfeljebb négy személy, a pénzjutalom az illetményalap harmincszorosa,
  2. Balogh Rudolf-díj (fotóművészet), évente legfeljebb két személy, a pénzjutalom az illetményalap harmincszorosa,
  3. Blattner Géza-díj (bábművészet), kétévente legfeljebb egy személy, a pénzjutalom az illetményalap harmincszorosa,
  4. Erkel Ferenc-díj (zeneszerzés), évente legfeljebb két személy, a pénzjutalom az illetményalap harmincszorosa,
  5. Ferenczy Noémi-díj (iparművészet), évente legfeljebb öt személy, a pénzjutalom az illetményalap harmincszorosa,
  6. Gérecz Attila-díj (35 év alatti, főként első kötetes alkotók), kétévente legfeljebb egy személy, a pénzjutalom az illetményalap hússzorosa,
  7. Harangozó Gyula-díj (táncművészet), évente legfeljebb három személy, a pénzjutalom az illetményalap harmincszorosa,
  8. Hortobágyi Károly-díj (cirkuszművészet), kétévente legfeljebb egy személy, a pénzjutalom az illetményalap harmincszorosa,
  9. Jászai Mari-díj (színművészet, színháztudomány, színikritikusi tevékenység), évente legfeljebb nyolc személy, a pénzjutalom az illetményalap harmincszorosa,
  10. József Attila-díj (irodalom), évente legfeljebb nyolc személy, a pénzjutalom az illetményalap harmincszorosa,
  11. Liszt Ferenc-díj (zenei előadó-művészet), évente legfeljebb öt személy, a pénzjutalom az illetményalap harmincszorosa,
  12. Márai Sándor-díj (írói életmű, vagy az átadást megelőző öt évben kimagasló értékű prózakötet, vagy magyar író által szerzett külföldi elismerés), kétévente legfeljebb egy személy, pénzjutalom az illetményalap hússzorosa,
  13. Martin György-díj (népművészet, népművészeti mozgalom szervezése, népművészeti szakírói tevékenység), évente legfeljebb négy személy, a pénzjutalom az illetményalap harmincszorosa,
  14. Munkácsy Mihály-díj (képzőművészet), évente legfeljebb hét személy, a pénzjutalom az illetményalap harmincszorosa,
  15. Németh Lajos-díj (kortárs képzőművészet, iparművészet, design, építészet területén végzett művészettörténészi, műkritikusi, kurátori tevékenység), kétévente legfeljebb egy személy, a pénzjutalom az illetményalap harmincszorosa,
  16. Szabolcsi Bence-díj (zenetudomány, zenekritika, zenei ismeretterjesztés), kétévente legfeljebb egy személy, a pénzjutalom az illetményalap harmincszorosa,
  17. Táncsics Mihály-díj (újságírói tevékenység), évente legfeljebb három személy, a pénzjutalom az illetményalap hússzorosa,
  18. A Népművészet Ifjú Mestere díj (alkotó- vagy előadó-művészeti teljesítmény elismerésére 15–35 év között a népművészetben), évente legfeljebb öt személy, a pénzjutalom az illetményalap tizenkétszerese,
  19. Máté Péter-díj (könnyűzenei, dzsesszzenei előadó-művészet), évente legfeljebb három személy, a pénzjutalom az illetményalap harmincszorosa,
  20. Herczeg Ferenc-díj (fikciós vagy dokumentarista jellegű történeti irodalom), évente legfeljebb kettő személy, a pénzjutalom az illetményalap harmincszorosa,
  21. Sára Sándor-díj (nemzeti identitást erősítő, 40 év alatti rendezők, operatőrök és forgatókönyvírók), évente legfeljebb két személy, a pénzjutalom az illetményalap hússzorosa.

Életjáradékkal jár a Népművészet Mestere cím is, amelyet azok kaphatnak, akik hosszabb munkásságuk során kiemelkedő teljesítményt értek el a népművészet (népi kézművesség, néptánc, népzene, népdal, népmese, hagyományőrzés) területén. A Népművészet Mestere díjban évente tíz személy részesülhet. Az elismeréssel járó életjáradékot hasonló módon számítják, mint az Érdemes és Kiváló Művész esetében, de itt a nettó átlagkereset 1/12-ed részének 50 százaléka a havonta kapott összeg. Emellett egyszeri juttatásként a Kossuth-díj aktuális összegének 50 százalékát is megkapja a díjazott.

A Magyarország Babérkoszorúja díjat olyan alkotók kaphatják, akik kimagasló teljesítményt nyújtottak a magyar irodalom területén, és már rendelkeznek a kultúráért felelős miniszter által adományozott művészeti díjjal. Az elismerésben évente három személy részesülhet, és a Kossuth-díj összegének 85 százalékát kapják pénzjutalomként.

Rangos címek, csúcsdíjak

A Kossuth-díj a magyar állam egyik legjelentősebb elismerése, nem véletlen, hogy jelenős vita alakult ki az Index hasábjain az odaítéléséről. Két formája létezik: díj és nagydíj. A kettő között az a különbség, hogy míg a díj megosztva is adható – például zenekarok vagy közös alkotások esetén –, a nagydíj kizárólag egyéni teljesítményért adható.

A díjjal járó jutalom összege a bérből és a fizetésből élők előző évi nettó átlagkeresetének hatszorosa. Ez az összeg idén 24,7 millió forint volt. A nagydíjjal járó jutalom összege a díj összegének kétszerese. A jutalom adó- és illetékmentes. A Kossuth-díjjal – szemben a tudományos területen adható Széchenyi-díjjal – nem jár életjáradék.

Fontos megemlíteni azokat a szintén életjáradékkal járó elismeréseket, amelyeket elsősorban a szakma ítél oda.

Ilyen a Nemzet Színésze cím, amivel egy időben 12 fő rendelkezhet. Amennyiben valaki meghal közülük, a Nemzet Színészei maguk választják ki a következő tagot. A cím olyan személynek adható, aki a 62. életévét betöltötte, és legalább 40 éve a pályán van, vagy legalább 20 évadon át a Nemzeti Színházban játszott. A Nemzet Színésze címmel életjáradék is jár, ez kezdetben 500 ezer forint volt, jelenleg havi nettó 630 ezer.

Szintén életjáradékkal párosul a Magyar Állami Operaház Mesterművésze cím. A díjban olyanok részesülhetnek, akik Kossuth-díjasok, és a Magyar Állami Operaház örökös tagjai. A rendezők, karmesterek, karigazgatók és tervezők 65. életévüket betöltve, az operaénekesek 60. életévüket betöltve, a balett-táncosok, pedig 50. életévüket betöltve kaphatják meg az elismerést.

Hasonló elven alapították meg a Magyar Mozgókép Mestere díjat is, amely ugyanúgy életjáradékot biztosított a kiemelkedő szakemberek számára. Ez a díj azonban 2010-ben megszűnt, helyét a Nemzet Művésze cím vette át.

Bár a Magyar Művészeti Akadémiát (MMA) megkerestük, sajnos nem tudtak szakembert biztosítani számunkra, akinek a kérdéseinket feltehettük volna. Így kizárólag az online térben megtalálható információk alapján gyűjtöttük össze az MMA erre a témakörre vonatkozó információit.

Az akadémia két fő lehetősége az időskorú művészek támogatására a Nemzet Színésze díj és a művészjáradék. A díjat olyan 65. – táncművész és cirkuszművész esetében 50. – életévét betöltött alkotó- vagy előadóművész veheti át, akit korábban már Kossuth-díjjal is kitüntettek. A címmel életjáradék is jár, ami havonta a szociális vetítési alap összegének huszonháromszorosa. Ez hozzávetőlegesen havi 600 ezer forint. 

A másik anyagi támogatás, amit az MMA biztosít, a művészjáradék. Ezt olyan 65. életévüket betöltött személyek kaphatják, akik korábban

  • Kossuth-díjban,
  • Érdemes- vagy Kiváló Művész-díjban,
  • Magyarország Babérkoszorúja-díjban,
  • a Népművészet Mestere-díjban,
  • a kultúráért felelős miniszter által jogszabályban alapított díjként, a feladatkörében adományozható művészeti díjban,
  • művészet-igazgatási területen végzett, vagy művészetelméleti tevékenységre tekintettel adományozott művészet- és közművelődés-igazgatási, művészetelméleti és közművelődés-elméleti díjban,
  • Ybl Miklós-díjban, Pro Architectura díjban, Mőcsényi Mihály-díjban,
  • a közgyűlés által adományozott, a Magyar Művészeti Akadémia Életműdíja, a Magyar Művészeti Akadémia Nagydíja, a Magyar Művészeti Akadémia Művészeti Írói Díja, és a Magyar Művészeti Akadémia Kováts Flórián Emlékérem díjak valamelyikében részesült.

Ezzel szemben kizáró ok, ha valaki a

  • Nemzet Színésze,
  • Nemzet Művésze,
  • Magyar Állami Operaház Mesterművésze,
  • Magyar Mozgókép Mestere vagy
  • akadémikus.

A művészjáradék havi mértéke a szociális vetítési alap 425 százaléka, amely élethosszig tartó juttatás, ez hozzávetőlegesen 120 ezer forint. A művészjáradék iránti kérelmet írásban kell előterjeszteni az MMA Titkárságán.

Továbbá stabil és rendszeres bevételt jelent az irodalmi alkotók számára a Petőfi Irodalmi Múzeum, és az általa működtetett Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) is. Az alapító okiratban szereplő érvelés alapján a DIA cserébe azért, hogy adott alkotók életművét digitális formában kezelheti,

havonta felhasználási díjat fizet nekik, ezzel további alkotótevékenységüket támogatva.

Számos egyéb, pénzjutalommal járó díj is létezik a magyar rendszerben, most elsősorban azokat gyűjtöttük most össze, amelyek valamilyen életjáradékkal vagy nyugdíj-kiegészítéssel járnak. Összeállításunkból az derül ki, hogy ha nem szerez életjáradékkal járó állami díjat egy alkotó, akkor öngondoskodás nélkül idős korára nehéz helyzetbe kerülhet.

(Borítókép: Index)