Gyógyszerészből lett fotós, majd szekéren járta a fővárost

Ha valaki fotókat nézeget a régi Budapestről, elkerülhetetlen, hogy ne találkozzon Klösz György nevével. Fényképek ezreit hagyta az utókorra, a magyar emberekre. Ez azért is érdekes, mert Németországban született, gyerekkorában csak német szót hallott, a magyar nyelvvel, kultúrával felnőttként ismerkedett meg. Eredeti foglalkozását tekintve ráadásul gyógyszerész volt. Huszonhárom évesen érkezett Budapestre, ahol két társával portréfotózás céljából műtermet nyitott a kiegyezés évében. Majd bevette a várost.

Budapesten indította be karrierjét, az évek múltával lett egy háromemeletes bérháza, valamint svábhegyi és balatonföldvári villája is, ami azt bizonyítja, hogy üzletemberként is megállta a helyét. Magyar nőtt vett feleségül, így végleg Budapesten maradt; 51 éves korára egy 700 négyzetméteres, 40 embert foglalkoztató nyomdát vezetett, ami fényképeket és térképeket állított elő.

A korabeli folyóiratok szerint ő volt a nyomdai sokszorosítás úttörője. Vállalkozását lépésről lépésre építgette, szakmájának nagyra becsült mesterévé vált. Egyik alkalmazottja azt írta Klöszről, hogy ugyan Németországból érkezett, szívben-lélekben magyar volt, és boldoggá tette őt, ha magyarul beszéltek vele. 

Szekéren járta a várost

Klösz György az 1870-es évektől szinte pontról pontra örökítette meg az alakuló főváros utcáit, és ha ő nem élt volna, a mai napig nem tudnánk, hogyan nézett ki Budapest az Osztrák–Magyar Monarchia idején. A legnagyobb városképi hagyaték maradt utána, ám nem csak a fővárost fotózta, hanem lencsevégre kapta például a magyarországi árvizeket, főúri kastélyokat is.

Manapság szinte elképzelhetetlen, de

A szabadban való fényképezéshez a XIX. század közepétől a fotósok az úgynevezett nedves kollódiumos eljárást alkalmazták. Ennek az volt a lényege, hogy egy zsír- és portalanított nagy méretű tükörüveglapra speciális mozdulatsorral kollódiumot öntöttek, majd a vörös üvegű petróleumlámpa fényénél azonnal, még nedvesen előhívták a képet. 

Az alábbi videóban látható, hogyan zajlik az eljárás. 

Mivel Klösz György egy 15–25 kilogrammos, állványra felszerelt fényképezőgépet, valamint vegyszereket, tálakat és sötétkamrát hordozott magával,

Volt, hogy 4–5 méter magasból, a szekér tetejéről készítette a képeket. Az első kiadott sorozatai Budapestről 1873-ban jelentek meg, majd ugyanebben az évben a bécsi világkiállításra is meghívták. 

Felbecsülhetetlen forrásérték

Klösz György fotói megmutatják, hogyan nézett ki Budapest az első világháború előtt. Épülő parkokat, házakat, városrészeket örökített meg, köztük a Parlamentet, az Andrássy utat, a budai várat, és a dunai hidakat. Kamerájával végigkövette többek között a Margitsziget, a Városliget és a Nyugati pályaudvar kiépülését, de a templomok, kávéházak, szállodák és paloták belső tereit is lefotózta az utókor számára. 

Amikor 1875-ben kiöntött a budai Ördögárok-patak, akkor is végigfotózta az elöntött várost. A szegedi árvíz idején már nem szekéren, hanem egy ladikban felállított sátorban rendezte be laboratóriumát. Dokumentálta a természeti katasztrófa utáni állapotot, az esemény drámaiságát nagyszerűen érzékeltette. Az évtized végére egyre nagyobb hírnévre tett szert,

Olyan eseményekről is tudósított, mint Kossuth Lajos hamvainak hazahozatala, Ferenc József koronázásának 25 éves jubileumi ünnepsége vagy II. Vilmos császár budapesti látogatása. Fotóit a korabeli újságok is lehozták.

Budapest alakulását Klösz György mintegy 1200 fennmaradt fotóján keresztül követhetjük végig, és ő maga kötelességének érzete, hogy dokumentálja az akkori valóságot az utókor számára. Fényképei azért is említésre méltóak, mert olyan épületeket látni rajtuk, melyeket később lebontottak, beépítettek vagy a II. világháborúban leromboltak.

Halmozta a kitüntetéseket, többek között a Párizsban, Bécsben és Triesztben rendezett kiállításokon, valamint az 1885-ös Országos Általános Kiállításon is sikereket ért el. Halála után fiának adta át a műtermét, nyomdáját, aki az apjától örökölt tehetséggel vezette tovább az üzletet. Munkásságát Lugosi Lugo László fényképész, művészeti szakíró kutatta, és 2002-ben megjelentetett Klöszről egy kétkötetes monográfiát. 

(Borítókép: Egy érdeklődő nagyítóval néz egy képet a 100 éve elhunyt Klösz György fotográfus tiszteletére egy metrószerelvényben rendezett kiállításon amely a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében nyílt az M2 Metró Stadionok állomásán 2013. március 12-én. Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI)