„Az ügynöklista a mai napig fedve van”

Bagó Bertalan és Bereményi Géza évtizedek óta barátok és dolgoznak együtt. Bereményi már évek óta mondogatja neki, hogy rendezze meg az Apacsok című darabot, ami amúgy mindig tetszett neki, csak a lehetőségét várták, mikor tudnak az anyaggal dolgozni. Most pedig úgy hozta az élet, hogy színpadra állíthatja, miután a Veszprém Európa Kulturális Fővárosa program, valamint a város önkormányzatának támogatásával a Bereményi-hét keretein belül két napon is megtekinthető lesz a rendezése, amelynek

Az Apacsok nem olyan, mint egy ilyen dokumentumdráma, annál sokkal izgalmasabb – mondta az Indexnek Bagó Bertalan rendező. „Bereményi Géza és Kovács Krisztina darabja úgy van megírva, hogy van mögötte egy valóságalap, de nem tényszerű, szárazon megfogalmazott dokumentumként működik. A műnek izgalmas formanyelve van, cikázik az időben. A mában kezdődik, elindul a múltba, egy pontig, majd visszatérünk a jelenbe.”

A nézők tulajdonképpen nyomozásban vesznek részt, úgy jönnek rá, miről van szó a történetben, és mi az, ami kifejti a darabot. A végén pedig kiderül, mik voltak az alapvető motivációk. Mi van egy beszervezés mögött

– fogalmazott a rendező.

Az ügynöklista a mai napig fedve van

A történet szerint egy fiatal rendező filmet akar készíteni a 60-as évek magyarországi indiánjairól. A nagyapja is tagja volt a törzsnek, ez motiválja. Nyomozni kezd a Duna menti indiánok története után, ami által a nagyapja múltjára is fény derül. Megtudja, hogy besúgó volt. 

„Egyrészt az ügynöklista a mai napig fedve van, szerintem már nem is lesz nyilvánossá téve.”

Felidézte, valaki már megkérdezte tőle, hogy neki mi az ítélete a besúgókkal kapcsolatban. Úgy véli, az ítélet maga az, hogy beszél erről, hogy színházi előadást készítenek belőle. Felszínre hozzák, és majd mindenki eldöntheti, milyen ítéletet hoz. Bagó Bertalannak is megvan a maga ítélete, de ennek csak egy részét mutatja meg a nézőknek. Bár szerinte a kérdés nem egyszerű, nem fekete-fehér, mert senki sem születik besúgónak, hanem azzá teszik, megtörik.

Az az ítélet, hogy szembenézünk vele, beszélünk róla, és nem temetjük el. Az érintett szereplők, akik akkor éltek, eltűntek, meghaltak, tehát már lehet objektívebben és bátrabban beszélni a dolgokról. Már nem vagy lényegesen kevesebben vannak, akik érzelmileg érintettek. A tragédiákról – mint például a holokauszt – is azért kell beszélni, mert van egy generáció, akit emlékeztetni kell, hátha megmarad bennük valami. Hátha tanulnak belőle, és másképp viselkednek, döntenek, amely által előrébb mehetünk az emberiség fejlődésében

– fogalmazott Bagó Bertalan. 

A képregények világa

Megtudtuk, hogy a történetmesélés nem lineáris. „A 60-as években játszódó történet filmszerű, sok jelenetváltással, ezért Csontó András díszlet- és jelmeztervezővel azt találtuk ki, hogy a háttérben korabeli képregények világát fogjuk megjeleníteni.

Olyan ez, mint amikor megrajzolunk egy képet, ami valósággá válik, és elkezd mozgóképpé válni. Aztán megrajzolunk még egyet, és az is valósággá válik

– tette hozzá. Az egész olyan lesz, mintha egy forgatókönyvet lapozgatnánk, amelyben a jelenetek egy képregény világát idézik.

Borítókép: Bagó Bertalan. Fotó: Vasvári Tamás / MTI)