A funky nagymesterét leginkább a gulyás nyűgözte le Magyarországon

Most Earth, Wind and Fire Experience by Al McKay a formáció neve, mert a briliáns muzsikus – McKay – összeverbuválta a stílus legjobb zenészeit, és saját, valamint az EWF repertoárjából állította össze kétórás produkcióját. McKay egyébként játszott a zenekarban, amelyet a történelem előtti időkben, egészen pontosan 1971-ben alapítottak. Viszont kellett hozzá négy év, hogy berobbanjanak a könnyűzene nemzetközi élvonalába That’s the Way of the World című 1975-ös lemezükkel, amely rögtön a Billboard albumlista élén landolt. Ezen az Earth, Wind and Fire-lemezen már ott muzsikált Al McKay is.

A sikerszériát az 1978-as válogatásalbumra felkerült kislemezük, a September kezdte, majd a z 1979-es I am című LP folytatta, amely ugyancsak az első helyre ugrott a Billboard Top Soul 100-as listáján, hiszen ezen volt hallható egyik bomba slágerük, a Boogie Wonderland is. 1981-et is vitték a Raise! nagylemezzel, rajta a másik masszív slágerrel, a Let’s Groove Tonighttal. Többet nem is említek megszámlálhatatlan mennyiségű lemezük közül, hiszen az elmúlt több mint ötven évben 21 stúdióalbumot és 4 koncertlemezt tudhatnak maguk mögött.

Magát a csapat zenéjét nehéz behatárolni, mert a ’70-es ’80-as években volt ez soul, disco, funky, rhythm and blues, de tény, hogy ők már ott voltak a klasszikus amerikai funkyzene születésének időszakában is. Adódott az alkalom és a lehetőség, hogy végre a korszak egyik legautentikusabb alakját és forrását kérdezzük magának a funkynak a kezdeteiről.

A kérdésre, hogy mi indította el az amerikai funkyzenét, Tim Owens rövid gondolkodás után azt mondta, hogy az volt az az időszak, amikor összeérett a zenei kultúra és a kibontakozó szabadság, aminek kirobbanó zenei ötvözete lett a funky. Hiszen maga a funky is egyfajta felszabadult örömzenélés.

Azt mondanám, hogy a funky az energikusabb megjelenése az R&B-nek, a gospelnek és a bluesnak. Ezzel szemben az akkoriban induló diszkóvilágot sokkal inkább a reklám és a marketing mozgatta eleinte, semmint a tradicionális zene

– fejtette ki Owens.

És hogy milyen volt a kapcsolat akkoriban a vezető funkyzenekarok között? Tim Owens erre a kérdésre nagyot nevetett, és azt mondta:

Elsősorban versenytársak voltunk ezen a piacon, de komolyra fordítva, elmentünk persze megnézni egymás koncertjeit. Mi is álldogáltunk a Kool and the Gang, a Commodores vagy a Chic fellépésein. Persze Al McKay és jómagam is tagja voltam a The Watts 103rd Rhythm Street Bandnek, amelyé volt a sláger, a Respect Yourself, és játszottunk együtt Ike és Tina Turnerrel is.

A funkyzene jövője is szóba került a beszélgetésen, és erre azt mondta Owens, hogy ez a fajta zene ugyan nem fog eltűnni, de csak az élő fellépéseknek köszönheti jövőbeni túlélését, nem pedig a lemezeknek. Maga a zeneipar is komoly átalakuláson megy át, elég, ha csak a streaming megerősödésére gondolunk.

Végül szóba került a szombati koncert Zamárdiban, amit már nagyon várnak, mert imádnak Magyarországon játszani. A Balaton környékén pedig a táj mellett leginkább a magyaros ízek fogták meg. Ha itt lesz, nem hagyja ki idén sem a bombasztikus gulyást, és mindenképpen szeretne enni egy finom marhapörköltet is.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!