Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMAz eső nem is, de Rick Astley lemosta a Balaton északi partját
További Kultúr cikkek
- Egy parkolóházban lőtték agyon a híres rappert
- Kétmilliárd forintot csengettek ki egy kődarabért, amit egykor útburkolatként használtak
- Csonka András: Pár éve kussoltam volna, de ez most fáj
- Galkó Balázs súlyos baleseteket szenvedett, közösségi oldalán osztotta meg kálváriáját
- Addig halogatsz, amíg egy kórteremben találod magad, és elmúlik feletted az élet
Az est felvezető koncertjét Nik West adta. A legjobbak között jegyzett női színes bőrű funk-rock és soul basszusgitáros és énekesnő nagyon odatette magát. Már fiatalon a legnagyobbak mellett gitározott, olyan világsztárokkal dolgozott együtt, mint Dave Stewart (Eurythmics) vagy Prince. Paloznaki fellépésén feldolgozások éppen úgy elhangzottak, mint a saját repertoár.
A koncertjük fénypontja a végén volt, amikor előadták Ike és Tina Turner örökbecsű dalát, amely még valamikor a '70-es évek legelején született, a Proud Maryt. A közönség legnagyobb meglepetésére Nik West eltűnt egy percre a színfalak mögött, majd karján tündéri, sűrű göndör hajú másfél éves forma kisfiával a karján tűnt fel ismét, és rázendített a gyerekkel egyik, a mikrofonnal a másik kezében. Szemmel láthatóan az apró gyermek szoktatva volt a színes reflektorok fényéhez és a rock zajához, mert a következő néhány percet mosolyogva bámészkodta végig anyja karjában.
Ez az egyszerű gesztus, hogy a fellépésre elhozta magával a tengerentúlról kisfiát, és még ki is állt vele a színpadra, olyan ovációt váltott ki a magyar koncertjárók körében, ami egy toplistás zenekarnak is becsületére vált volna. Mire elértünk a jó 10 perces szám ismétlődő – rolling, rolling on the river – refrénjéhez, addigra persze a kis borzas hajút finoman átvette, majd kivitte a színfalak mögé az egyik road.
A szokottnál hosszabb üresjáratot követte majdnem este tíz óra felé a brit popikon, Rick Astley színpadra lépése. Astley mester mintha kissé morcos lett volna, mert szó nélkül belecsapott a húrokba és, hogy pontosan elhelyezze magát a jelenlévők előtt, mindjárt két korabeli klasszikus slágerlistás dalával tette oda magát. Startolt a Together foreverrel, majd pedig a 2018-as sikerdal következett, a Beautiful Life. Csak a harmadik szám után köszöntötte a paloznaki koncert résztvevőit. Ez a nóta a 2016-os, évtizedek utáni visszatérésének első jeles albumáról, a 50-ről szólt: a Keep singing.
Astley egyébként szűkített stábbal nyomta le a koncertet, két brutálisan erős vokalistát hozott, akiknek külön szerepet szánt. A She wants to dance with me – 1988-as sláger – egy pontján a két lány olyan rapbetétet rögtönzött, hogy mindenki csak állt és fülelt, majd hihetetlen elismerő üvöltés jelezte a közönség részéről, hogy díjazták a mutatványt. Mellettük egy ritmusszekciót kezelő muzsikus állt színpadra, egy basszus- és egy szólógitárossal, valamint egy billentyűs is volt, de Astley maga sem szégyellte időnként felkapni az elektromos gitárt és játszani rajta.
Ekkor kezdett cseperegni az eső
Senki nem tágított eleinte, mert egyre jobb formáját hozta az apró brit énekes, aki hirtelen felindultságában egy kis magyar rozé után ácsingózott, amit végül meg is kapott és ürítette poharát a jelenlévők egészségére, megtanulva az egyetlen szót magyarul: egészségedre! Sorjáztak ugyan a slágerek, de az eső is rákezdett. A lelkes koncertrajongók nem tágítottak és ízelítőt kaptak Astley kalandozásaiból más bandák zenéinek terén. Jó példa volt erre az As it was című dala, amelynek egy elcsípett betételeme az A-HA norvég zenekar bombasztikus dalából – Take on me – lett átemelve. Az előző, 2019-es paloznaki fellépésen is nyomta a Highway to Hellt rendesen, de Glastonburyben idén játszott Cars-nótákat, korábban pedig a Foo Fightersszel is játszott közös fellépéseken. Az egyik legmeghökkentőbb kísérlete az volt, amikor tavaly ősszel egy londoni fellépésen a Blossoms zenekarral kiegészülve majdnem félórás The Smiths-betétet nyomott le, amelyről különbejáratú véleményét a Smiths egykori énekes – Morrissey – saját közösségi média oldalán mondta el, nem kímélve Rick Astley eddigi zenei munkásságát sem.
A paloznaki koncert vége felé egy 10 perces jam session következett a Never gonna give you up című megaslágerbe csomagolva. A bemutatott zenekari tagok rövid szólókat nyomtak, viszont az eső miatt egyre jobban fogyatkozott a színpad előtt álló tömeg.
Pénteken műsorváltozás lesz, előbb kezdődik a buli!
A pénteki programban műsorváltozást jelentettek be a Jazzpiknik szervezői, az időjárás-előrejelzéshez alkalmazkodva korábban kezdődnek a koncertek. Az augusztus 4-i, pénteki nap headlinerei a pop-funk-jazz fusion alapú zenét játszó svéd trió, a Dirty Loops és az elektronikus zene úttörője, a Thievery Corporation. Az időjárás-előrejelzés szerint a térség felett kavargó mediterrán ciklon miatt komoly zivatarok várhatók, a szervezők weboldalukon és közösségi oldalaikon jelentették be; előbbre hozták a programban szereplő koncertek kezdési időpontját, hogy azokat zavartalanul megtarthassák.
Augusztus 4-én, pénteken a következők szerint alakulnak a koncertek; a Nagyszínpad rendhagyó módon, 16 órától várja a piknikezőket Andrew J Warm-up szettjével. Új időpontban, 17.30-tól a pop-funk-jazz fusion alapú zenét játszó svéd trió, a Dirty Loops pörgeti fel a hangulatot. 19.20-tól az elektronikus zene úttörője, a Thievery Corporation lép fel a Nagyszínpadon.
(Borítókép: Rick Astley angol énekes koncertje a 11. Paloznaki Jazzpiknik első napján, 2023. augusztus 3-án. Fotó: Mohai Balázs / MTI)