Egész életében undorodott a közhelyektől, most rangos díjat kaphat érte

Nádas Péter regénye magyarul tavaly tavasszal jelent meg a Jelenkor Kiadó gondozásában, ezt követte néhány hónap múlva, 2022 őszén a német kiadás, amely a Schauergeschichten címet kapta. A művet Heinrich Eisterer fordította, és a Rowohlt Verlag könyvkiadó adta ki a német könyvpiacra.

A Haus der Kulturen der Welt (HKW) által felkért zsűri idén 151 kiadványból választott ki nyolcat. Ronya Othman, a zsűri író, újságíró tagja úgy véli, hogy Nádas regénye fontos, figyelemre méltó könyv, hova tovább: nyelvi műalkotásnak tartja. Hozzáteszi, hogy ezt az erőteljes nyelvet Eisterer nagyszerű fordítása is remekül közvetíti.

Az íróról elnevezett archívumot tavaly októberben nyitották meg a német fővárosban, az ünnepségen Nádas németül olvasott fel a Rémtörténetekből. A kötet tavaly novemberben első lett a német SWR irodalmi sikerlistáján – ezt már a Könyves magazin írja, ahogy azt is, hogy a Nemzetközi Irodalmi Díj mostani rövid listáján spanyol, barbadosi és orosz művek is találhatók.

A győzelem 35 ezer euró pénzjutalom is jár, amelyből 20 ezer a szerzőt, 15 ezer pedig a műfordítót illeti.

Minden mehet az archívumba

Nádas Péter már a hetvenes években elkezdett jegyzeteket írni a Rémtörténetekhez, amelyeket aztán vissza kellett kérnie a berlini levéltárból. „Vissza nem adhatták, mert az akadémiai archívum leltározott anyaga lett belőle, másolatot kaptam” –mondta az író egy korábbi, a Könyves magazinnak adott interjúban, amelyben arról is beszélt, hogy ezek tulajdonképpen jóval az Emlékiratok könyve előtti irományok.

Biztos, hogy akkor nem így írtam volna meg, most viszont az egykori jegyzetekből nagyon keveset használtam, de a helyszín, a figurák egy része, a levegőjük, a kapcsolatrendszerük megmaradt. Újra és újra visszatértem aztán ezekhez a jegyzetekhez, hogy akkor most ezt kéne mégis megírni, de mindig adódott valami más.

Nádast a Világló részletek megírása után nyomasztotta, hogy a Rémtörténeteket még meg akarja írni, „amíg a józan eszemből még telik valamennyire. Ezt a jegyzetköteget még nem kellett volna átadnom az archívumnak. De a Világló részletek után tényleg az volt a határozott benyomásom, hogy én kész vagyok, elvégeztem a dolgomat, nem fogok többé dolgozni, minden mehet az archívumba”.

A munkát annak az újdonságnak az örömével kezdte el, hogy végre-valahára olyan nyelveket használhat, amelyeket megtanult, de a használatukat egy életen át megtiltotta magának.

Egy életen át eltiltottam magam a közhelyektől. Undorodtam a közhelyektől. Mindig inkább mögé néztem, s amit ott találtam, jobban is érdekelt. Pedig a közhely mindig a bölcsesség netovábbja.

Aztán a tudományos nyelvhasználatot és a karikatúrát is megtiltotta önmagának, az előbbit abból a megfontolásból, hogy a történetek áramlását a szakmák zsargonjával elrekeszti, megakasztja. „Ami hülyeség. Ha elakad, akkor akadjon el. Az elakadás is az áramlástan része.” 

Krasznahorkai Lászlónak is szurkolhatunk

Nádas mellett Krasznahorkai Lászlónak is drukkolhatunk ősszel, aki egyetlen magyarként a Háború és háború című regényével került fel az Európai Irodalmi Díj hosszú listájára. A művet később a rövid listára is beválogatták. A regényt Alföldy Mari ültette át holland nyelvre.

Ez egy holland irodalmi elismerés, amellyel az elmúlt évben holland fordításban megjelent legjobb kortárs európai regény szerzőjét és fordítóját (vagy éppen fordítóit) díjazzák. A szerző 10 ezer eurót, a fordító(k) 5 ezer eurót kap(nak).

A szűkített listán olyan szerzők kötetei találhatók még, mint Claire-Louise Bennett, Eva Menasse és Leïla Slimani. A díjátadó ünnepséget november elején Hágában rendezik.

Ahogy azt megírtuk, Krasznahorkai László idén már kapott egy jelentős francia díjat. A Báró Wenckheim hazatér című művéért 2023-ban ő nyerte el a Laure Bataillon-díjat.