„Egy öngyilkos lányról megosztani ilyet? Ez komoly?”

Molnár Csilla tragikus történetét mindenki ismerheti az országban: az első és egyetlen szépségverseny, amit a szocialista Magyarországon rendeztek, minden szempontból tragikus volt, a legmegrázóbb mégis a verseny idején mindössze 16 éves fonyódi gimnazista, Molnár Csilla története, aki alig egy évvel később öngyilkos lett.

A szépségversenyhez szorosan hozzátartozott a részt vevő lányok teljes testi, lelki és anyagi kiszolgáltatottsága, ahogy a verseny körül tolongó férfiak sakkban tartották őket. Többek között azzal, hogy ha nem járulnak hozzá, hogy meztelenül gipszminta készüljön róluk, akkor egy életre tönkreteszik a karrierjüket.

Ezért is volt furcsa, hogy a Magyar Nemzeti Galéria (MNG) Képről képre című Facebook-sorozatában úgy mutatta be Pauer Gyula Molnár Csilláról készült szobrát (Magyarország szépe, 1985), mint egy műtárgyat a sok közül, ami a múzeum gyűjteményében szerepel. „Egy öngyilkos lányról megosztani ilyet? Ez komoly?” – írta egy hozzászóló, és hasonlóan felháborodott kommentek sokasága zúdult az oldalra, amit nem győztek törölni, végül pedig le is vették az egész posztot. „Beláttuk, hogy sokak érzékenységét sértette a bejegyzés” – mondta az Index kérdésére Lévay Zoltán, az MNG sajtófőnöke.

A poszt, ami már nem olvasható

De mi is szerepelt a posztban, ami a felháborodott kommenteket kiváltotta? Egyrészt magának a minden intim részletre kiterjedő hiperrealista szobornak a fotója, ami önmagában is megrázó. „A késő Kádár-kori Magyarország egyik botrányos eseménye az 1985-ös szépségkirálynő-választás volt. A botrány legtragikusabb fordulata az ország első szépségkirálynőjének, az 1986-ban mindössze 17 éves Molnár Csillának szomorú halála lett. A fiatal lány öngyilkossága új értelmet adott Pauer Gyula róla készült szobrának is” – olvashattuk az MNG azóta eltűnt bejegyzésében, ami pusztán esztétikai szempontból elemezte a művet.

„Pauer még 1984-ben, a szépségkirálynő-választás kiírásakor kezdett bele a Szépségakció című projektjébe. Terve az volt, hogy a szépségekről egész alakos gipszlenyomatot készít, s ez alapján majd elkészíti a győztes bronzszobrát is. Műtermében végül tizenöt modellről vett mintát, a szépségkirálynőt pedig az 1985. október 5-i döntő után kérte fel modellnek. (...)

Fekvő állapotban más a test tartása, más az izmok feszülése is – folytatódott az MNG bejegyzése. – Ugyanakkor a gipszöntvény készítése sok fájdalommal is jár, hiszen a testre öntött anyag összehúzódik, hőt termel, s mindeközben a modellnek hosszú ideig mozdulatlanul kell maradnia. A felállított fekvő szobor így már önmagában is különös feszültséget sugároz. Molnár Csilla szobrának testtartása egyrészt a vértanú szentek szenvedését és fájdalmát idézi föl, de érezzük benne a szépségért való szenvedést, és a mű elkészítése során keletkezett testi fájdalmat is. A lány halála azonban más értelmet adott ennek a szobornak is. Szinte olyan, mintha a test halotti maszkja vagy egy síremlék lenne már. Síremléke nemcsak egy fiatal lánynak, hanem a Szépségnek is.”

Az azóta eltávolított poszt szerint tehát a műalkotás szenvedést, fájdalmat idéz föl – éppen azt a fájdalmat és szenvedést, amit maga a szobor készítése okozott. Ezt a fájdalmat és szenvedést tehát el lehetett volna kerülni.

A kép és a szöveg egyébként ugyanaz volt, mint ami 2018-ban egyszer már megjelent a Magyar Nemzeti Galéria Facebook-oldalán – ez akkor nem váltott ki felháborodást, a mai napig olvasható.

Fotózták is a meztelenre vetkőztetett nőket

Az öt évvel ezelőtti poszt apropóját az adta, hogy a Molnár Csilláról készült szobrot egyszer, 2018. október 11-én egyetlen estére, a Magyar Nemzeti Galéria Múzeum+ TEST eseményére kihozták a látogatók elől elzárt folyosóról a Kupolacsarnokba. Ezt az esetet most egy másik kiállítóhely, a Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár idézte fel, szintén egy Facebook-posztban, teljesen nyilvánvalóan a Magyar Nemzeti Galéria bejegyzésére és az azt követő felháborodás-hullámra reflektálva.

„Az egész alakos bronz az első szocialista szépségverseny Pauer által hivatalos díjaként felajánlott Szépségakció keretében a 16 éves győztes, Molnár Csilla Andreáról készített gipszlenyomat alapján készült, öngyilkossága után tíz évvel, 1996-ban. Még abban az évben ajándékozás útján került a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményébe – idézi fel a Kiscelli bejegyzése a győztesnek felajánlott „díjat”, majd kitér a felkavaró részletekre is. – Pauer a szépségverseny több résztvevőjéről is készített gipszmintát. A mintavétel sok szempontból bántalmazónak minősülő, fizikai kontaktussal járó folyamatát Dér András és Hartai László 1986-os, Balázs Béla Stúdióban készült dokumentumfilmje, a Szépleányok örökítette meg.

A meztelenre vetkőztetett fiatal nőket két fotós (Bacsó Béla és Fenyő János) a versenyt rendező Magyar Média engedélyével »dokumentációs céllal« végig fotózta. A képek végül egy külföldi erotikus lap, a Lui nyugatnémet kiadásának hasábjain jelentek meg Szabadítsátok fel magatokat, elvtársak! címmel, jelentős botrányt kavarva. Az egyre erősebb nyomás, a médiának és a szponzoroknak való kiszolgáltatottság nem kis részben felelőssé tehető Molnár Csilla Andrea tragikus haláláért” – olvasható a Kiscelli Múzeum bejegyzésben.

Érezze megtiszteltetésnek

A továbbiakban felidézik a már említett 2018-as esetet: a kiállítás a szocializmus testkultúrájáról, szexizmusáról, a pornográf tartalmakat illető szabályairól és kiskapuiról, valamint a szépségversenyről szóló cikkek, fotók, archív anyagok és interjúk ütköztetésén alapult, és Eperjesi Ágnes képzőművész eredetileg Oltai Kata kurátorral közösen a Magyar Nemzeti Galériába szánta. Eperjesi végül csupán pár órára vehette birtokba azon a bizonyos október 11-én a Galéria kupolatermét, ahol a kifutók és a sztáripar emblematikus vörös szőnyegébe öltöztette Molnár Csilla szobrát. Az Érezze megtiszteltetésnek című alkotás olyan máig aktuális kérdést feszegetett, mint a test művészi kisajátítása, a késő Kádár-kor szexizmusa, a személyiségi jogok tiszteletben tartásának hiánya, a hatalmi helyzettel való visszaélés.

„Hálás köszönet, kollégák, a kiállásért! Nagyon kiakadtam az MNG posztján” – írja itt, a Kiscelli Múzeum bejegyzése alatt egy kommentelő. Ebben a posztban is látható műalkotás: a Fővárosi Képtár gyűjteményébe került Eperjesi Ágnes Pátosz és kritika (2018) című műve a Pauer-szobor fejrészének vörös színben, 3D-nyomtatóval készített, fémkeretbe applikált másolata, amely fotók alapján, az eredeti bronz szobortestet nem érintve készült.

„Az elmúlt pár évtizedben alapvető paradigmaváltások történtek. Ezek kritikai irodalma, illetve több kortárs társadalmi és politikai mozgalom számos új szemponttal gazdagította a női test és a szépség témájával kapcsolatos kulturális diskurzust” – olvasható a Kiscelli bejegyzésében, és való igaz, hogy ezt a diskurzust a Magyar Nemzeti Galéria – ebben a Facebook-posztban legalábbis – nem követte le.

Ha ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123 telefonszámot! Kérjük, olvassa el ezt az oldalt! Amennyiben másért aggódik, ezt az oldalt ajánljuk figyelmébe.