Seal: Képes voltam kiénekelni magam a nyomorból

A művészek világában mindig akadnak olyan alkotók, akik szimplán mások. Ikonikusságuk egyaránt jelen van a hétköznapokban, a színpadi perszónában, a világról alkotott képben, valamint az unikális alkotásban. Az, hogy valaki mitől lesz egyedi, miért nem fogható másokhoz, nem tanulható, még kevésbé általánosítható. Egyszer csak előtör...

Vitán felül e művészek táborát erősíti az énekes, Seal is – ráadásul nem polgárpukkasztó, excentrikus módon. Ő úgy közelíti meg a művészetet, ahogy rajta kívül kevesen. Nem csoda, hiszen nem egy gyermeki álom vagy egy szakmai megfontolás vezette a pályára, csupán a véletlenek sűrű vizű folyama.

Kanapélakó évek

Londonban született Seal Henry Olusegun Olumide Adeola Samuel néven. Édesanyja nigériai, apja brazil származású. Élete első négy évét nevelőszülőknél töltötte Essexben, utána tért vissza családjához. Boldog légkör azonban nem várta. Apja rendszeres, fizikális abúzusa menedékből börtönné formálta az otthont. Elmenekült. Tinédzser éveit barátainál töltötte különféle kanapék visszatérő albérlőjeként, a köztes időszakokban hajléktalanok között, átmeneti szállásokon aludt.

Szép történet lenne, hogy ezekben az években a zene jelentett számára menedéket, de nem így volt. Kezdetben nem is tekintett a zenész életformára célként, sem hivatásként, 11 éves korában általános iskolai tanára kezdte bátorítani, hogy éljen ösztönös tehetségével. Lehetőséget biztosított neki, hogy egy iskolai koncerten szülei előtt adhasson elő a capella.

Menőn öltözködött, menőn nézett ki, és foglalkozott velem. Azért kezdtem el énekelni, mert ő is énekelt, rá akartam hasonlítani

– emlékszik vissza Seal a The Guardiannek adott interjújában. Az énekesnek ez rengeteget számított:

Gyermekkorom azon »nehéz« időszakában végig ott volt velem, meglátott bennem valamit, amit nagyon kevesen. Vette a fáradtságot, hogy inspiráljon, hogy hajtson tovább.

A mára világhírűvé vált zenész akkor még nem maradat meg az éneklésnél, haza is csak akkor tért, 17 éves korában, miután az apja meghalt. Ezután egyetemre ment, építészmérnöki diplomát szerzett, de a körzők és vonalzók világában sem találta meg számítását, más irányba kezdett orientálódni. A divattervezés vonzotta, de nehezen haladt vele, és a zenélés lehetősége még ekkor sem merült fel benne.

Összetörni és felemelkedni

Csupán a szerencsének köszönhette, hogy irányt váltott, valamint a régi szállóigének, miszerint minden sikeres férfi mögött áll egy nő. Ennek a hölgynek (barátnőnek) közvetve ma olyan sikerslágereket köszönhetünk, mint a Killer vagy a Kiss from a Rose, mivel megtette azt, amire hasonló helyzetben kevesen hajlandóak: földbe döngölte Seal divattervezői ambícióit, majd teljes lendülettel csillagközi röppályára állította – egy zenei karrier felé.

Amikor 23 éves voltam, az akkori barátnőm meggyőzött róla, hogy csupán vesztegetem az időmet a divattervezéssel. Amint meghallott énekelni, egyenesen levitt a Tottenham Court Roadra, vett nekem egy dobgépet és egy Portastudio felvevőt, adott egy klipszet a fülemre, és azt mondta: kezdj hozzá, ne vesztegesd tovább az idődet! Sosem akartam ezt hallani, de máig életem egyik legmeghatározóbb tanácsa

– idézte föl az énekes a sorsfordító pillanatot.

Ami addig könnyed szórakozás és hétvégi bulik egykörös látványossága volt, életúttá fejlődött. Ezt több tucat kocsmai fellépés követte, majd egy japán turné a Push zenekarral, ahol Seal éneklési stílusát és színpadi megjelenését kezdte csiszolni. Lassan kialakult az a forma, ami átsegítette a zenepiac küszöbén. Egy évet még Ázsiában turnézott, folyamatosan ontotta magából a dalokat, majd miután elkészült a demó, visszatért Londonba, hogy felvegye debütáló sikerlemezét.

Ekkor született a dal, ami meghozta számára az áttörést: a Killer. Az elektronikus zenei közegből előtört dance-nóta egy hónapot töltött az Egyesült Királyság toplistáinak élén. Felkeltette a híres producer, Trevor Horn figyelmét. Ez jelentette a valódi megindulást a nagybetűs zenészlét felé. Hatalmas slágerek születtek az énekes ikonikus hangjával.

Leginkább szerencsésnek vallom magam, hogy képes voltam kiénekelni magam a nyomorból, majd beénekelni magam az emberek kegyeibe. Életem elmúlt harminc éve kivételes volt – olyan dolgokat vittem véghez, amikről nem is álmodtam

– idézi az énekest a The Guardian.

Az egyetlen fontos üzenet

Seal dalaiban az egyik legjelentősebb téma a szeretet, a hála. Az interjút készítő újságíró még mókásan meg is jegyezte, hogy 45 perces beszélgetésük alatt Seal 36-szor mondta ki a „szeretet” szót. Az énekes úgy véli, másról nem is érdemes dalt írnia. Szerinte az emberek az ő nyomorára sem kíváncsiak. 

Minden nehézséget igyekszik visszaforgatni a szeretetbe, a sikerek adta lendülettel átkelni az akadályokon. Még a „nehézség” szót is idézőjelbe teszi, arra utalva, hogy a sikerek erőt adnak, valódi felhajtóerőt, amikor az ember mélyen van. Segítenek megérteni mások mély pillanatait. Elmondása szerint az élet a kegyes oldalát is megmutatta neki már gyerekként is.

Mikor tinédzserként elmenekült otthonról, voltak barátok, akik befogadták, és a hajléktalanszállókról is ki tudta magát verekedni. Volt egy tanára, akitől megtanulta, milyen az, hogyha valaki hisz benne, és olyan emberekkel hozta össze az élet, akik arra az útra terelték, ahol a siker rátalált.

Jelenleg egy örökbefogadást és társadalmi ellátást segítő céggel áll partneri viszonyban, hogy jobb lehetőséget biztosíthasson azoknak a gyereknek, akik az övéhez hasonló utat járnak be. Szerinte sokkal rosszabb sorsok is vannak, mint az övé volt:

Látod, ahogy az ilyen helyeken elcseszik ezeket a gyerekeket. Azt mondják nekik, hogy az életük jelentéktelen és végképp magukra hagyták őket. Ilyen az igazán nehéz gyerekkor. Az enyém semmiség volt ehhez képest.

Halálközeli élmény

Seal idén lett hatvanéves, a születésnapján pedig megtapasztalta azt is, milyen lehet a halálközeli élmény. Megláthatta, mekkora hatással volt a körülötte lévőkre, amikor a meglepetés születésnapi partin mintegy 200 ember várta.

Azt mondják, amikor meghalsz, találkozol mindenkivel, aki szeret téged, és egy röpke pillanatra azt hittem, elérkezett az én időm

– mondta az énekes.

Az ünnepségre nem csupán a családtagjai és a közeli barátai jöttek el. Ott voltak a régi munkatársai, tenisz edzők, eljött az exmenedzsere, akivel 18 éve nem találkozott. Mindenki megjelent, akiről az énekes úgy vélte, hogy egyszer fontos kapcsolatot sikerült kiépíteni vele.

Mindig úgy érezte, hogy ezek az emberek kevésbé ragaszkodnak hozzá, mint amennyire ő ragaszkodott hozzájuk, és most úgy érezte, egyetlen estére, hogy visszakapott minden szeretet, amit valaha adott. Az éjszaka nagy részét átsírta. Számára az örömkönnyek erősebbek, mintsem hogy vissza tudja azokat tartani.

Az énekes nem csak azzal inspirálta a körülötte lévőket, hogy milyen nehéz volt az út, amit a sikerig megtett. Azért is tudott erős, emberi kötelékeket kialakítani, mert sosem az volt a vágya, hogy híresség, hogy „celeb” legyen. Számára az volt a legfontosabb, hogy zenészként érvényesülhessen, ezért erre tette fel az életét – elutasítva a bulvár világát. Talán ezért sem beszélt arról, miért ért véget a házassága Heidi Klummal. 

Ki nem állhatom a híresség szót, mert olyan negatív felhangja van, ami azt sugallja, hogy a hírnév kedvéért vagyunk híresek. Ami engem illet, én mindig is zenész voltam, és soha nem tekintettem magam hírességnek. Nem kell az OK! magazinba belenéznem ahhoz, hogy megértsem, ki vagyok. Már nem veszek részt ebben a cirkuszban

– fejtette ki véleményét Seal. 

Számára példaértékű volt a születésnapján összegyűlt tömeg, ami fontos dolgot tanított meg neki:

El kellett fogadnom, hogy az emberek azért vannak ott, mert törődnek velem. Ha valamilyen okból kifolyólag az időm most hirtelen lejárna, akkor sem tekintenék vissza azzal a felkiáltással, hogy: »Istenem, mekkora pazarlás«. Azt mondanám, hogy az első pár évem valóban rázós volt kissé, de öregem, a többi kárpótolt mindenért.