A plakátok egy része már-már agresszívan provokál

Vajon hol húzódik a határ egy célratörő üzenet és a szimpla hatásvadászat között? Amikor szeretnénk átadni egy gondolatot, a provokáció a legcélravezetőbb módszer, vagy az egyszerű, de őszinte megfogalmazás is elég? Ezekre sosem lesz objektív, univerzális válasz, hiszen a világ formálódik, az emberek ingerküszöbe változik,

A magyar társadalmat foglalkoztató témák, megosztó kérdések a művészetnek termékeny táptalajt biztosítanak, de nem olyan könnyű dolgozni velük, mint ahogy az elsőre tűnik. 

A 23. ARC plakátkiállítás egy hónapig lesz látható ingyenesen a Bikás parkban. A kiállítást 2023. szeptember 8-án nyitották meg, több tucat művész alkotását sorakoztatták fel, amelyek számos közéleti kérdést feszegetnek. Előkerültek olyan témák, mint a könyvfóliázás, a tanárok és a friss diplomások helyzete, a lombkoronasétány és az ominózus padfestéses történet, a háború, a stadionok témája, az LMBTQ+ kérdés, de a magyar gazdaság és a kormány bírálata is gyakran megjelenik a kiállított képeken.

Változékony ingerküszöb

Akadnak hatásvadász, tartalmukat tekintve kevésbé erőteljes művek, de vannak olyan alkotások is, amelyek nemes egyszerűséggel fogalmaztak meg bírálatot érthető, könnyed, (talán) célravezető formában. Többször lehet találkozni internetes mémek átformált változataival, vagy politikai kampányszövegek és -plakátok kikarikírozásával.

A furcsa az egészben, hogy a plakátok egy része már-már agresszívan provokatív. Haraggal, meggyötörtséggel fűszerezettek, a legerősebb hatást mégis azok a képek tudják kiváltani,

A kiállítás nézői az egyik plakáton például négylépcsős útmutatót kapnak „hogyan legyél meleg” címmel, ahol egy fóliázott könyv kinyitása után hirtelen átalakul a férfi olvasó, majd szoknyában rohan a végtelenbe és tovább. Egy másik alkotás a nálunk őshonos, erdőket felfaló Lombcoronicus Hungaricus veszélyére hívja fel a figyelmet. Néhol már a „közönségreakció” is megtörtént: filctollal egy-egy szót biggyesztettek a művekre, így megtudtuk, hogy az emberek hálásak, amiért „Isten aggyal is megáldotta a magyart”. 

A vélemény szabadságának szépsége, hogy teret ad a közös harag megfogalmazására és levezetésére. Az ARC egyik legfontosabb feladata ez: teret és felületet ad a művészek gondolatainak, lehetőséget arra, hogy közöljék a kritikus véleményüket. Ez bizonyos szempontból mindenkinek jó, nem hiába maradhatott fenn ennyi időn át.

Másfél évtized távlatából

Idén a plakátok között akadt olyan is, amely – eltérve a többitől – pozitív dolgokat emelt ki, ez mind Budapesthez kapcsolódik. Az egyik képen a főváros azon helyszíneit jelölik meg, ahová minden Budapestre látogatónak érdemes elmennie, és a főváros egyik jelképe, a Lánchíd is felületet kapott, hogy „képviseltethesse magát”.

Az ARC-on idén a Budapest 150 program keretén belül meghirdették az ARC+ pályázatot. A műveknek a felhívásban szereplő kérdésre kellett reflektálni: „Mi lesz Budapesttel a következő tizenöt évben?” A győztes alkotások a helyszínen megtekinthetők:

• Tömörített járatok – Csekk István
• Sokszínűek vagyunk – Bencsik Írisz
• Legyek – Lengyel Nóra Emese
• Pad – Sárközi Regina Inez
• Stadionok Metróállomás – Nagy Attila
• Azt mondták, így nem lesz melegünk – Mátéfy Liliána és Oláh Viktória.