Manu Chao koncertjén az őrület időnként a tetőfokára hágott

A régi városok közös pontja, hogy látképük fontos része az óváros. Veszprém ebben a tekintetben különleges, hiszen valahol Székesfehérvár és Eger között helyezkedik el. Az előbbi polgári hangulatú belvárosát is megidézi, és a másik erődített fellegvárához is van némi köze. Ez a kettősség ad különleges hangulatot a macskaköves sétányoknak. Ahogy az ember áthalad a kőkapukon, és a sziklafal pereméről szétnéz,

Olyan koncerthez, ahol egyszerre élheti meg a közönség a féktelen energiákat és az intimitást, ez tökéletes helyszín. Nem véletlenül itt lépett fel a francia-spanyol zenészlegenda, Manu Chao.

Kezdődhet a szertartás

Ahogy felértünk a macskaköves utak tetejére, egy szintén macskakővel kirakott tér fogadott. A helyet körülölelték az óvárosra jellemző szépen kidolgozott, díszes homlokzatú épületek. Későre járt, az ablakok mint csukott szemek várták a reggelt. Néhol látni lehetett, ahogy egy kevéske fény kiszűrődik, mintha épp ébredni készülnének. Nem véletlenül, hiszen a buli, ami kezdetét vette, elűzte a fáradtságot mindenkiből.

Manu Chaóról sok mindent érdemes tudni, de az egyik legfontosabb, hogy igazi punk, persze nem abban az értelemben, ahogy elsőre gondolnánk. Kezdetben jelentősen inspirálta a korai punk-rock szcéna olyan nevekkel, mint a The Clash vagy a The Jam – ami első zenekarain is érződik. Ez a mára közismertté vált zenéjében aligha maradt meg, de a szemléletében, a világlátásában nagyon is. Dalai, eszméi sokszor rendszerkritikusak, de sajátos módon, nem követve keretbe zárt ideológiákat.

Amikor kilépett a színpadra, és elkezdett játszani, kicsit úgy érezhette magát az ember, mint akinek bizalmasan egy fontos történetet mesélnek. Ez az intimitás néhány dalnyi idő alatt képes volt előbb közös tombolássá, révüléssé, majd egyfajta megtörhetetlen transzcendens állapottá változni, ami a közel háromórás koncert alatt végig megmaradt.

Kis túlzással élve Manu Chao olyan volt, mint az amerikai filmek kikarikírozott tiszteletesei, akik üvöltve kérdik, hogy:

Kaphatok egy áment?

A közönség pedig nem egyszer adott is neki, sőt komplett zsoltárokat kapott vissza – ha maradunk a hasonlatnál. Dalainak mély tartalmi jelentése különleges zeneiségével együtt tökéletes párost alkot. A szövegek közt akad hangulatfestés, történetmesélés, de mind-mind különleges módon, ahogyan más nem tudná. Ez Manu Chao gondolatisága.

Valószínűleg az a sokszínű kulturális háttér is közrejátszik ebben, amelyből érkezett, tekintve francia-spanyol gyökereit, valamint azt, hogy karrierje során számos nyelven alkotott – arabul, katalánul, görögül –, és ezeknek a nyelveknek a kulturális világát is beemelte olykor a dalaiba. A világpolitikáról is határozott véleménye van, és ennek a múltban többször hangot is adott. 

Ez az attitűd, az erős jelenség volta és a kritikus gondolatiság már önmagában egyedivé teszi a zenei világban, és akkor magáról a zenéjéről még egy szót sem ejtettünk. Ha valaki nem ismerte a koncert előtt Manu Chao dalait, akkor a koncert végére biztos megjegyzett néhány részt. Speciális koncertfelépítéssel dolgozott a csapat, ahol egyes sorokat – rendjére a legfülbemászóbbakat – volt, hogy tucatszor visszaénekelték, de különböző helyeken.

Így egyszerre hangzott úgy a koncert, mintha nem szólalt volna meg hét-nyolc dalnál több, miközben az énekes szakmai életútjának számos állomása kapott helyet a szettben. Hasonlót lehet látni főleg az improvizatív vagy a törzsi zenéknél, de pont ilyet élőben nem gyakran tapasztal az ember. Az előadás maga is olyan volt, mintha improvizatív örömzene lenne, miközben látni lehetett, hogy mindent keményen begyakoroltak.

Az arányokat pedig szintén tökéletesen eltalálták, hiszen a közönség egyszer sem veszített a lendületből. Táncolt, ugrált, énekelt a nép, épp, ahogy a csapat akarta. Volt időszak a múltban, amikor Manu Chao úgy próbálta tréningezni és népszerűsíteni magát és akkori zenekarát, hogy aluljárókban zenéltek. Az volt a cél, hogy akármilyen ember jön is szembe, bármilyen zenei ízléssel, a kedvére tudjanak tenni. Ez a tréning kifizetődő volt, mert most három órán keresztül tudtak a közönséggel együtt rezonálni, mintha pontosan tudnák, mit akar a hallgatóság.

Van az a csapat

Maga a zenekar három főből állt. Adott a főhős, jön vele egy őrült perkás, aki a ritmusszekció mellett az effektekért is felel, valamint egy másik hangszeres, aki a magas tartományokban sző dallamokat, és a jobb lábával stabilan püföli a lábdobot. A dalok közti szünetekben vagy a szellősebb, köztes zenei részekben atmoszférahangokat használtak, mintha fújna a szél, vagy morognának a hangfalak. Ez sokszor csak az összekötés miatt volt hasznos, de akadt olyan dal, amelynek még a jelentéstartalmát is erősítette, és egy igazi, deszperádó hangulatú számot idézett elő.

betettek egy egyszerű zenei alapot, majd a színpad szélén csapatosan hergelték a népet. Egyszerű, de hatásos elemeket építettek be, hogy folyamatosan fenntartsák az érdeklődést, és ez sikerült is. Minden bizonnyal az év egyik legjobb koncertjét kaptuk Manu Chaótól és a zenekarától.

Mindezt úgy, hogy a látogatói létszám limitált volt. Nagyjából ezer embert engedtek csak be, ez volt az énekes kérése. Ez elsőre szokatlannak tűnt, de látva, hogy ez az embertömeg is szorosan a színpad előtt tömörült – illetve nem lett tömegnyomor, mindenki tudott mozogni, táncolni, ugrálni –, utólag jó ötletnek bizonyult.

Hiába telt el 15 év, amióta az utolsó, teljes egészében új dalokat tartalmazó lemezét kiadta, a közönség nem feledkezett el az énekesről. Erre a legjobb bizonyíték, hogy a koncert abszolút háromgenerációs volt, amire csupán a legnagyobbak képesek. A 20-as, 40-es és a 60-as korcsoport is képviseltette magát. Az emberek tudták a dalokat, énekelték a szöveget, látszódott, hogy nem csak véletlenül kerültek oda, és tapadt rájuk egy karszalag.

Manu Chao egyedi zenéje, amelyben a latin hangzásoktól a skán és a reggae-n át a világzenéig minden megtalálható, továbbra is vonzza az embereket. És ameddig az előadó képes ilyen kaliberű bulikat tartani, ez az érdeklődés biztos, hogy nem hagy alább.

(Borítókép: Karip Tímea / Index)