Mennyi az esély arra, hogy még ebben az évszázadban összeomlik a civilizáció?

Nem kisebb kérdésekre keresték a választ Böszörményi-Nagy Gergellyel, mint hogy

• mennyi az esélye annak, hogy még ebben az évszázadban összeomlik a civilizáció,
• a Covidnál csak nagyobb járványok jönnek-e,
• mikor válik veszélyessé a mesterséges intelligencia,
• és mikor jön el az átbillenési pont, ahonnan már visszafordíthatatlan folyamatok indulnak el.

„Hány százalék az esély arra, hogy még ebben az évszázadban összeomlik a civilizáció?” – szegezte a kérdést Szathmáry Eörs evolúcióbiológusnak Böszörményi-Nagy Gergely, a Brain Bar alapítója a jövőfesztivál első napján, és addig nem tágított, amíg konkrét számot nem kapott:

Szathmáry Eörs szerint – aki egyike azon toptudósoknak, akik a munkásságukkal alapvetően meghatároznak egy tudományterületet – 45 százalék az esély arra, hogy az a kellemes technológiai-civilizációs környezet, amiben ma ücsörgünk,

Azt viszont határozottan elutasította, hogy a XXII. század lenne maga a pokol, amivel Böszörményi-Nagy Gergely indította a beszélgetést – a hátteret is Hieronymus Bosch egyik pokolbéli jelenete adta. A Brain Bar alapítója szerint a jövőfesztiválon olyan témákról beszélgetnek, amelyekben hisznek, amelyek lelkesítik a hallgatóságot, de nem lehet elmenni azok mellett a félelmek mellett sem, amelyek a fiatalokat foglalkoztatják. Ezek között alapvető egzisztenciális félelmek is vannak, amelyek – a történelem korábbi korszakaihoz hasonlóan – a túlélésről szólnak.

Nem tudtunk alkalmazkodni

Böszörményi-Nagy Gergely a pokolról szóló felvetéssel azokra az elméletekre célzott, amelyek szerint a 2100-as évekre a különböző ökológiai és civilizációs válságok össze fognak érni. Szathmáry Eörs – akivel a beszélgetés során néha barátságos vitába is bonyolódtak – ezzel nem értett egyet, de úgy vélte, aggodalomra azért van okunk. Igaz, evolúcióbiológusként más léptékben gondolkodik, hiszen a földi evolúció mintegy négymilliárd évre megy vissza, és már az is 5-6 millió éve volt, amikor elváltunk az emberszabású majmoktól.

A mostani időskála teljesen más, és ennek nem a biológia, hanem a kulturális és technológiai civilizáció az oka. Ez is evolúciós folyamat, csak sokkal gyorsabb, mert az ideák és elképzelések generációs ideje – pláne mostanában – sokkal rövidebb, mint a legtöbb nagy élőlényé.

Gyorsan pörög a technológiai evolúció, és ez okozza többek között azt, hogy a biológiai evolúció ezzel nem tud lépést tartani. Nem alkalmazkodtunk mindahhoz, ami most körülvesz minket, és ahogy megyünk előre az időben, ez még inkább igaz lesz. Ez az egyik oka annak, hogy belső ellentmondás feszül a rendszerben.

A másik ok, mondta Szathmáry, hogy amit a technológia által csináltunk, annak jó része komoly fenyegetést jelent ránk nézve. Óriási probléma a klíma, a biodiverzitás kérdése, a politikai instabilitás és a gazdasági fenntarthatatlanság. A különbözők ideákat pedig – amelyek például a történelem ciklikusságáról szólnak – veszélyesnek tartja, mert „elandalítja” az embereket. A tények például azt mutatják, hogy a vízkörzés sebessége – amelynek során elpárolog, majd újra visszahullik a földre – az elmúlt évtizedben exponenciálisan nő. „Milyen mintázat ismétlődik itt? Semmilyen. Ez olyan mintázat, amivel korábban az emberiség nem szembesült.”

Az evolúció darál

Nem szembesült az emberiség azzal sem, hogy az ipari forradalom óta egyre nagyobb sebességgel pusztulnak ki a fajok, tehát a fajok kihalásának sebessége is emelkedik. Létezik a normális fajkihalási hullám, mert az evolúció darál: fajok jönnek, fajok mennek. Egy barátját idézve megjegyezte, semmi izgalom, velünk is ez lesz a helyzet, mindenki megnyugodhat, hosszú távon a bolygó rendben lesz. 

Ez pedig azért baj, mert – a repülővel ellentétben, ahol ki lehet számolni, hány csavar elvesztése után zuhan le a gép – az ökoszisztémák túlságosan bonyolultak ahhoz, hogy kiszámoljuk, mikor következik be az ökológiai összeomlás. Amiben biztosak vagyunk, hogy előbb-utóbb be fog következni. Az ökológiai stabilitás feltétele az ökológiai hálózatok közötti kapcsolat: minél több részt „vágunk ki” belőle, annál kisebb lesz a konnektivitás, és annál sérülékenyebbé válik az ökoszisztéma.

Szathmáry Eörs elmondása szerint a lokális kihalások nem okoznak gondot, ahogy a lokális civilizációk összeomlása sem – kivéve azoknak, akik a romok alól pislognak, hogy jaj, de jó lett volna ezt elkerülni. Ha viszont az ökológiai vagy klimatikus rendszer globális szinten omlik össze, akkor kívülről nincs visszapótlás (mint, mondjuk, a csernobili területen). A másik a sebesség kérdése: ha sok faj eltűnik a Föld felszínéről, az nem fog azonnal pótlódni. A dinoszauruszok kihalásával sem a dinoszauruszok pótlódtak, hanem valami egészen más jött, aminek mi is köszönhetjük a létünket.

Az, hogy a bioszféra nagy kataklizmát is túl tud élni, nyilvánvaló dolog, négymilliárd éves gyakorlat. De hogy olyan formában tud-e túlélni, ami nekünk jó, ami a mi életünket is biztosítja, az módfelett bizonytalan, és nem tudjuk, hol van a töréspont. Ez nagyon veszélyes helyzet

– mondta Szathmáry Eörs.

Második ipari forradalom?

Az a környezet, amit magunknak teremtettünk, finom technológián alapszik, és ennek fenntartásához is finom technológia kell. Csak úgy maradhat fent, ha saját maga működteti saját magát – egy hálózat termeli újra önmagát. Ha ez a hálózat egyszer elpusztul, összeomlik, akkor óriási baj lesz, mert nem vagy nagyon kis eséllyel lehet újrakezdeni.

Második ipari forradalmat egy nagy civilizációs összeomlás után azért lesz nehéz elindítani, mert nincsenek már könnyen hozzáférhető ásványkincsek, azt már kiszedtük

– mondta a professzor. Itt megint olyasmire lenne szükség, mint az élet keletkezésekor, még egyszer a semmiből vagy az alig valamiből kellene újraindítani a rendszert.

Szathmáry Eörs szerint nem megoldás, hogy majd a Marson egy kolónia megment minket. Nem lehet elszaladni a helyzet komplexitása elől. „Az a baj, hogy a jelenlegi problémáinkra nincsenek egybites válaszok, rendszerben kellene gondolkodni.”

A mesterséges intelligenciáról (MI) szólva a professzor elmondta: az igazi veszély akkor keletkezik, amikor az MI terében megjelenik az a folyamat, hogy MI-ágensek újabb MI-ágenseknek „adnak életet”, akár másolódás, mutáció, akár tervezés útján. Abban a pillanatban, amikor ez megvalósul, megjelenik az önzés a rendszerben, mert van egy automatizmus benne.

Kiből lesz sok? Aki elterjed. Egy része azért terjed majd el, mert az emberek hagyják, hiszen valami hasznosat csinál, de nagy részéről az emberek nem fogják észrevenni, hogy valójában nem nekik kedvez, hanem saját magának. Mire észreveszi az ember, már könnyen késő lehet. A legnagyobb veszélye tehát az MI-nek az, amikor gyakorlatilag önreprodukálóvá válik, és a mesterségesintelligencia-ágensek evolúciós egységekként kezdenek viselkedni.

Átbillenési pont

A beszélgetésben a pandémia is szóba került, amelyről Szathmáry Eörs elmondta: nem az utolsó ilyen kellemetlen dolog a Covid, sokkal inkább az első.

A klímaváltozás egyik sajátos következménye, hogy megnövekszik a migráció, az emberek és az állatok vándorlása. De nemcsak a kedves állatok migrálnak, hanem a kórokozók is.

Ha enyhül a tél, akkor jóval kisebb eséllyel halnak ki azok a vektorok, szúnyogok például, amelyek ezeket a kórokozókat hordozzák. Áttelel az, ami eddig nem telelt át. Most már a sarkvidéken is van olyan betegség bizonyos állatok körében, amely a trópusokról jutott fel odáig. Sajnos ebből egyre több lesz.

Harvardi professzorok kiszámolták, mekkora kárt okozott csak anyagi szempontból a Covid, pedig Szathmáry Eörs szerint ez még nem is volt elképesztően agresszív járvány, bármikor kitörhetnek ennél sokkal agresszívebb járványok, és még az is előfordulhat, hogy kettő vagy három ilyen lesz egyszerre. „Nem olyan ördöngösség kiszámolni, hogy mekkora megbetegedési és halálozási ráta kell ahhoz, hogy a világ gazdasága összeomoljon.”

Eredményt csak a kollektív bölcsesség kimunkálásával lehet elérni, de Szathmáry Eörs igazi félelme az, hogy nincs sok idő, és nem tudjuk, hol van az úgynevezett átbillenési pont, ha éppen nem vagyunk benne már a közepében, csak még nem vettük észre.

Toljuk a rendszert például a szén-dioxid-koncentráció növelésével, és egyszer csak átbillen egy másik állapotba – az is stabil, csak nekünk kedvezőtlen. A grönlandi jég elolvadása például már lehet, hogy átbillent. Mi a baj ezzel? Az, ha egyszer átbillen, akkor tovább folytatódik ott az olvadás abban az esetben is, ha holnaptól megszűnik az összes szén-dioxid-kibocsájtás. Ez az átbillenési pont, és több ilyen van. Magyarán: nincs sok idő.

Csak együttműködő megoldás születhet. Az emberiséget, méltán, szuperkooperátoroknak is nevezik az evolúcióbiológusok, mert nagyon nagy számban tudnak együttműködni akkor is, ha nem közeli rokonai egymásnak. De azt senki nem tudja, hogy ilyen léptékben tudunk-e kooperálni,

Szathmáry Eörs azt mondta, ő hosszú távon pesszimista, de optimistán cselekszik, és mindenki a saját szintjén gondolja át, mit tud tenni. Ő például Freund Tamás elnök hívására kialakította a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) fenntartható fejlődés elnöki bizottságát, és sorban mennek végig azokon a problémákon, ahol úgy látják, hogy a bizottságnak szólnia kell. Ez nem feltétlenül nyilvánosan történik, de fontosnak tartják, hogy legyen egy olyan, tudománnyal megtámasztott erő, amely a józan önfenntartás és a túlélhetőség érdekében felemeli a szavát.

Az Index a Brain Bar elkötelezett támogatója. A tudósítás a médiatámogatói együttműködés keretében valósult meg.

(Borítókép:  Szathmáry Eörs. Fotó: Brain Bar)