Pazar zárás, de nyugtalanító a kérdés: van-e kiút a digitális magányból?

2023.09.23. 09:07
Hatalmas, katartikus záróeseménnyel fejeződött be a 2023-as Brain Bar Budapesten. Az utolsó napon, pénteken számos vitás kérdés került terítékre, ahol a legszélesebb körből hívtak szakértőket, legyen szó a globális felmelegedés okozta hatásokról, vagy az akkumulátorgyárak ügyéről. Volt zenés performansz, parázs vita, amelybe bárki becsatlakozhatott. Az utolsó, nagyszínpados előadó pedig nem más volt, mint a The New York Times bestsellerszerzője, Esther Perel.

Utolsó nap, utolsó esély, ezért úgy döntöttünk, mindent végignézzük, milyen különféle programokat, lehetőségeket tartogat számunkra az idei Brain Bar. A 2023-as felhozatal elképesztően izgalmas volt, és az utolsó napra is jutott a szórakoztatástól a párkapcsolati pszichológián át a klímahelyzetig és a gazdaságpolitikai vitáig minden.

Már délelőtt körbenéztünk, milyen különleges helyszínek és lehetőségek várták az idei Brain Barra látogatókat.

Bár a Zene Háza előtt felhúzott megannyi bódét és sátrat nem volt időnk végigböngészni, idén kiemelten igaz volt, hogy a Brain Bar erősen interaktív esemény, ahol nem egyoldalú kommunikáció zajlik, hanem a szervezők igyekeznek mindenkit rávenni arra, hogy igenis kérdezzenek, foglaljanak állást, és csatlakozzanak a vitákhoz.

A közös fejtágítás persze önkéntes alapon zajlik, de izgalmas, hogy kortól, nemtől, végzettségtől függetlenül mindenki kérdezni akar, mindenkinek van véleménye, és valóban lehet kulturáltan vitázni, eszmét, nézőpontot cserélni.

Nem lehet visszaforgatni az időt

Az előadások közül az első volt igazán érdekes. Olyan téma, amely mára a legtöbb emberben azonnal ellenállást vált ki, ha meghallja. Ez a globális felmelegedés. Lehet idegenkedni, tagadni, vitatani, de elég illúzióromboló, amikor még a szakember is kijelenti, hogy nem lehet rendbe tenni a hibákat. Az eddigi károk helyrehozhatatlanok.

Marco Tedesco, a Columbia Egyetem professzora nem kezdett hatalmas, tudományos okfejtésbe. Az egyetlen, amiről mesélt, az a jég. Nem akart sem bűntudatot kelteni, sem erőszakosan felszólítani mindenkit az azonnal cselekvésre, szimplán azt a konklúziót vonta le,

ha az eddigi károk már helyrehozhatatlanok, akkor is érdemes közösen ötletelni azon, hogy miként lehet javítani a jövőn.

Elmondása szerint, ha mindkét nagy jégtömeg, az Antarktisz és Grönland gleccserei is felolvadnak, akkor az nem centikkel, hanem több tíz méterrel, egy magasabb emeletes ház méretével emeli meg a tengerszintet. Ezt elsősorban a technológiailag kevésbé fejlett országok, a harmadik világ nemzetei fogják megsínyleni.

Szerinte aggasztó az a folyamat, amit nem látunk. Külsőleg sokszor úgy tűnhet, hogy minden rendben, de a speciális vizsgálatokból látható, hogy a jégtömegek annyira meggyengültek, hogy egyre kevesebb napfényt vernek vissza, és egyre több hőt nyelnek el.

A professzor azonban nem felkelésre buzdította a tömeget, és pánikot sem akart kelteni. Amit előadása végén kiemelt, az az, hogy ha megértjük, hogy nem minden jelentős változás zajlik látványosan, akkor azt is elfogadjuk, hogy érdemes megpróbálni közösen javítani azon, amiről tudjuk, hogy idővel gond származhat belőle.

Az AI is lehet művész?

Persze egy Brain Bar nem csupán tudományos témák köré épül. Ugyanúgy része a vitafórum, a gazdasági kérdések megfogalmazása, vagy a szórakoztatás. Utóbbiból ezúttal különleges, zenei performanszot invitáltak a színpadra a szervezők a hazai space-pop előadó, Solére személyében.

Bár csupán egy rövidebb sávot kapott, hogy művészetét a közönség elé tárja, ezzel máris változtatott az egész esemény atmoszféráján. Nem mellesleg a Magyar Zene Házában az ember titokban mindig vár egy kis extra muzsikát.

Két előadás között mi sem tétlenkedtünk. Sétálva a tömegben, egyszer csak egy táblán akadt meg a tekintetünk, amire valami ilyesmi volt írva:

Az AI által generált alkotás is művészet.

A Brain Barban akad egy speciális program, a Change My Mind vitakör. Itt bárki leülhet, és az előre bedobott témáról szabadon vitázhat, elmondhatja véleményét. Éppen két srác cserélt eszmét a kérdésben, becsatlakoztunk. Végezetül hosszas vita alakult ki, amelyhez több mint egy tucatnyian csatlakoztak. Ami külön izgalmas, hogy a résztvevők többsége a húszas éveiben járt, és rendelkeztek az igényes vitarendszer alapvető fegyverarzenáljával, megalapozott véleménnyel.

Érvek mentén ütköztettek gondolatokat, és a végén még konszenzus is született, miszerint ha az ember művészi, alkotó szándékkal, eredetiségre való törekvéssel, eszközként használja fel az AI-t, akkor készülhetnek műalkotások.

Bár több időnk nem volt velük maradni, a nap folyamán olyan vitás felvetésekkel is találkoztunk, mint például:

létezik-e A lélek, s hogy nevezheti-e magát állatbarátnak az, aki húst eszik.

A Magyar Zene Házának tereit teljes egészében kihasználta a Brain Bar, számos színpadon és helyszínen folytak az események. A legnagyobb szabadtéri előadóhely a Catalyst Stage volt, ahol már akár több száz ember is összetömörülhetett, hogy meghallgasson egy-egy előadást vagy vitát.

A legfontosabb, hogy transzparens legyen

A legnagyobb tömeg minden bizonnyal az akkumulátorgyárak témáját körüljáró eszmecserére gyűlt össze. Itt négy ismert személy – a politikai és gazdasági szélrózsa minden irányából – ült le, hogy érveiket ütköztetve mondják el, milyen előnyei és hátrányai vannak a beruházásnak.

A négy vitapartner:

  • Ungár Péter geográfus, országgyűlési képviselő, az LMP társelnöke és parlamenti frakcióvezetője,
  • Hortay Olivér, a Századvég energia- és klímapolitika üzletágának vezetője,
  • Várkonyi Gábor újságíró, autópiaci szakértő,
  • Ceglédi Zoltán jogász, politikai elemző.

A beszélgetést Linczényi Márkó vezette. A moderátor már az első felvetésével megosztotta a vendégeket, amikor rákérdezett: jó lesz-e Magyarországnak ez a beruházás. A közönséget olyannyira érdekelte ez a téma, hogy nem csupán az ülőhelyként szolgáló lépcsősorok voltak dugig, de oldalt, a színpad mellett is akkora tömeg állt, hogy azon átjárni külön kihívást jelentett.

Bár egy-egy nyílt színi taps vagy nevetés megtörte néha az érvelést – főleg Ceglédi Zoltán néhány megjegyzésénél –, a közönség többnyire elmélyedve vagy épp feszülten figyelte, vajon hova lyukadnak ki a színpadon a vitapartnerek.

A véleményütköztetés főleg gazdasági és gazdaságpolitikai kérdések mentén haladt, és nemigen lehet azt mondani, hogy valós konszenzus született volna. Az egyetlen dolog, amiben a résztvevők szemlátomást kiegyeztek: ha az emberek mindennapi életét befolyásoló dolgokról születik bárminemű döntés, akkor annak az egyik legfontosabb része az,

hogy transzparens legyen a teljesen laikus számára is.

„A nagy akkugyárvita” után épp csak falatnyi időnk volt szusszanni, az esti fő attrakciót már bekészítették a szervezők. Esther Peler kapcsolatterapeuta, a The New York Times bestsellerszerzője – aki nem mellesleg a híres Where Should We Begin? című podcastműsor vezetője – volt a 2023-as Brain Bar záró előadója. Vele Sid Moorthy beszélgetett.

A műsor előtt a terapeuta egy zárt kerekasztal-beszélgetésen vett részt a sajtó képviselőivel – köztük az Indexszel –, ahol már előzetesen szó esett számos témáról, amit a színpadon is interpretált a közönségnek.

Amikor még az utcán játszottunk

Amiben talán a legkülönlegesebb, az az, hogy milyen erős hatást tud gyakorolni a közönségre. Amikor záróelőadóként a színpadra lépett, azonnal ováció fogadta, de ez semmi sem volt ahhoz képest, ahová ez az est a végére fejlődött. Esther Perel elmesélte a nézőknek, hogy miként látja a modern társadalom elidegenedési problémáit. Beszédes dolog, hogy miután évekig a szexualitás volt a kapcsolati pszichológia egyik legkiemeltebb területe, Perel most csupán érintőlegesen említette , mert jelenleg – főként az intenzív online létnek köszönhetően –

az elidegenedés, a magány vált a legforróbb kérdéssé.

Elmondta azt is, hogy műsorai alapján egy programozó készített egy Esther 2.0-át, egy AI-t, akivel bárki átbeszélheti párkapcsolati kérdéseit. Innen indította monológját, amibe egyre többször és többször beleszőtte, hogy az interakciók jelentős része, amely online zajlik, messze nem elég kielégítő az emberek számára, és egyáltalán nem reprezentatívak a valós kapcsolatok tekintetében. Hiába van számos követője valakinek, és kap a posztja megannyi lájkot, ettől nem lesz, aki vigyázzon a kutyájára, ha elutazik, és gyógyszert sem hoznak neki, ha nem érezné jól magát.

Sokszor kérte ki a közönség véleményét, hogy válaszaikat jelezzék kézfenntartással, álljanak fel vagy üljenek le, ezzel egyfajta interaktív műsort is készített. Előadása második felében, amely speciális interjúszituációként működött, volt kérdezz-felelek rész is, ahol bárkivel szóba elegyedett, választ adott a közönséget izgató dolgokra, felvetésekre reagált.

Kiemelte, hogy rengeteget változott a világ, az emberi kapcsolatok rendszere. Megkérdezte, hogy a közönségből hányan játszottak gyerekkorukban az utcán a többi gyerekkel, amire szinte mindenki feltette a kezét. Majd megkérdezte, akinek most van kisgyereke, hányan engedik meg, hogy az utcán játsszanak a többiekkel.

Az igennel felelők száma töredéke volt az előzőeknek.

Még az interjúztató Sid Moorthy is kizökkent néha a szerepéből, amikor a terapeuta egy-egy témába erősebben belement – például szemkontaktus, mimika, testközeli jelenlét jelentősége. Izgalmas lenne szavakkal leírni ezt, de az benne a különleges, hogy a szavakkal kevésbé leírható dolgokat igyekezett átadni a közönségnek.

Nem véletlen, hogy a 2023-as Brain Bar utolsó előadóját – számos nyílt színi taps után – álló ovációval búcsúztatta a közönség. A csordultig megtelt nagyterem több száz vendége percekig tapsolt a terapeutának, aki jó pár gondolatot hagyott hátra a nézőknek. Igazán erős lezárása volt ez az idei Brain Barnak.

Az Index a Brain Bar elkötelezett támogatója. A tudósítás a médiatámogatói együttműködés keretében valósult meg.